A szlovák parlamentben határozat-tervezetet nyújtanak be az oroszellenes szankciók feloldásáról. Ugyanezt akarják a „visegrádi csoport” más tagjai – Csehország és Magyarország is, amelynek vezetőivel a Kremlnek igazán nem rossz kapcsolatai vannak. A kivétel: Lengyelország. Ám náluk az hagyomány, hogy Oroszország-anyácskával pörlekedjenek.

 

Nyár végéig a szlovák parlament beterjeszti és megvitatja a szankciós rezsimből történő kilépésről szóló dokumentumot. Ezt nehéz lesz keresztülvinni, minthogy az Európai Unióban mindig kollegiálisan történik a szavazás. És hát az amerikaiak felől érkező nyomást sem helyezte senki hatályon kívül. De ne felejtsük el, hogy a Visegrádi Csoport nagyon sajátos és öntörvényű képződmény. És hát az Európai Parlament élére is egy progresszivista politikus, David Sassoli került. Olaszország pedig régóta és következetesen megy szembe az árral. Hol éppen emezeknek a szankcióknak az eltörlését követeli, hol fölavatja az Ogyessza Mártírjai teret – vagy éppen emlékművet emel a Szíriában hősi halált halt Alekszandr Prohorenkó orosz tisztnek, hol megtagadja hogy Venezuela elnökének ismerje el Guaidót (apropó, ő most hol is van?).

Szlovákiában erős az igény az Oroszországgal való viszony rendezésére. Közvélemény-kutatási adatok szerint a polgárok 26 százaléka tart „orosz agressziótól” – míg 41 százalék amerikai agressziótól tart. És, miként arról szlovák politológusok vélekednek, azt követően, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében helyreállították Oroszország jogait, az Oroszországot illető józan kezdeményezések terén az ETPKGY delegátusainak aktívabb részvételére lehet majd számítani.

Mint Andrej Danko, a szlovák parlament elnöke mondja: a szankciók nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Mindenki Oroszország gyors összeomlására számított. Ehelyett Oroszországban fejlődik a tudomány, erősödnek az importot kiváltó ágazatok. Az uniós országok viszont megszenvedik az orosz piac hiányát.

Szlovákia egyfajta híd szerepre törekszik Oroszország és a Nyugat országai között. Ami természetes is: ha valaki betöltheti a civilizációk közötti híd szerepét, az nemcsak komoly gazdasági fellendülést jelent, de azt is, hogy az illető számára általában véve is megnyílik az Európai Unióban betöltendő privilegizált helyzet felé. Mint ismeretes: aki kézben tartja a javak ide-oda áramlását, az rendelkezik a szomszédaira gyakorolt nyomás lehetőségeivel is. Úgyhogy Pozsony törekvéseit érthetők.

Korábban Ukrajna töltött be hasonló szerepet. És akkor tényleg jó bótot csinált magának az áruk és energiahordozók tranzitjából. Ám azzal, hogy eltemette magát a 2014-es Majdannal, Kijev (vagyis most már Küjiv [1]) elesett a preferenciáktól. Úgyhogy a „híd” helye egyelőre szabad. És ha Szlovákiának sikerült megelőznie szomszédait, akkor – Németország ellensúlyaként – Közép-Európában megjelenik „az Európai Unió” gőzmozdonya.

 

 

Valerij Uszacsov, külön a „News Front” számára

 

Megjegyzés

 

(1)  Ukrajnában úgy határoztak, hogy fővárosuk nevét, az oroszos „Kijev” helyett az ukrán kiejtés szerinti „Küjivként” kell majd írni. (A város nevének angol átírása így, az eddigi „Kievről” „Kyiv”-re módosul.)