Franc Klincevics, a Szövetségi Gyűlés (az orosz parlament felsőháza) biztonságpolitikai bizottságának tagja július 5-én nyilatkozatot adott ki Vlagyimir Cemah elrablásával kapcsolatban.

A képviselő felhívta a figyelmet: Ukrajnában a foglyot «értékes tanúnak» nevezték. (Magunktól ehhez hozzátehetjük: annál kíméletlenebbül fogják vallatni — illetve semmilyen eszköztől sem fognak visszariadni ahhoz, hogy belőle kicsikarják az elrablói által hallani akart vallomást.)

Klincevics is megerősítette: az emberrablás célja egy, az ukrán és nyugati fél terveit segítő vallomás kiverése az áldozatból. Az ilyen — fasiszta — módszerekkel végzett vizsgálat, annak az eredménye semmit sem ér.

A képviselő itt nem számolt azzal, hogy Nyugaton — de főképpen Ukrajnában — a BÍRÓSÁGOKON NEM KIDERÍTENI SZOKÁS AZ IGAZSÁGOT, HANEM A MAGUK SZÁMÁRA TEREMTENEK EGYET. A politikai jellegű perek célja, hogy igazolást szerezzen a hatalom aktuális célkitűzéseihez. AZ ELRABOLT EMBERBŐL KICSIKARANDÓ VALLOMÁSSAL VALÓJÁBAN OROSZORSZÁGOT AKARJÁK HÁBORÚS BŰNÖSSÉ NYILVÁNÍTANI, MINDÖRÖKRE LEJÁRATNI — IDEÁLIS ESETBEN — afféle páriaként — KITASZÍTANI A NEMZETEK KÖZÖSSÉGÉBŐL.

Márpedig ez olyan célkitűzés, amelynek eléréséhez nincs olyan eszköz, amit egy pillanatig is haboznának bevetni. Nem fog itt számítani sem a kalózkodó módszerrel történt elfogás, sem az áldozat jogainak a legdurvább sárba tiprása. Sem pedig a vallatások, a kínzások akár legégbekiáltóbb kegyetlensége. Akármilyen beszámíthatatlan állapotban nyöszörgi is majd el a fejébe belevert, beleszuggerált. legképtelenebb vallomást; bármennyire is szemmel látható lesz a szerencsétlen ember rendellenes kinézete és beszéde — A VILÁGSAJTÓ A LEGCSEKÉLYEBB KÉTSÉG NÉLKÜL FOG MINDENT LEKÖZÖLNI A MEGGYÖTÖRT EMBER AKÁR LEGSZÁNALMASABB, legzavarosabb, legösszefüggéstelenebb NYÖSZÖRGÉSÉBŐL IS.

A már nyugdíjas Vlagyimir Cemah június 27-én reggel elkísérte munkába induló feleségét. Még hazaért. Lányuk azonban, amikor a nap folyamán, egy későbbi időpontban hazaért, édesapjának már csak hűlt helyét találta. A lakásban dulakodásra utaló jeleket, vérfoltokat látott: édesapja nem egykönnyen adta meg magát. Egy üveggel végül fejbeverték, teletömték kábítószerrel, és kerekes tolókocsiban, mint egy rokkantat vitték át a frontvonal közelében lévő ellenőrző-áteresztő ponton. Nevére hamis okmány volt kiállítva: fiatal elrablói egyikének édesapjaként volt feltüntetve. Június 28-án, másnap érkezett meg a fogoly Kijevbe. A rákövetkező napon a kijevi Sevcsenkó kerület láthatóan ilyen ügyekre szakosodott bírósága már el is rendelte (egyelőre) 60 napra történő előzetes letartóztatását.

Mint az áldozat ügyvédje elmondta: a szerencsétlen ember elleni vád: TERRORISTA SZERVEZET VAGY CSOPORT SZERVEZÉSE, AZ ABBAN VALÓ RÉSZVÉTEL. Ez meglehetősen irrelevánsan felhozott vádpont — ami elég távolinak tűnik attól a cselekménytől, amivel, a jelek szerint, vádolni (és amivel kapcsolatban vallatni, netán kínozni) fogják: TERRORCSELEKMÉNY — ha úgy tetszik, háborús bűntett — ELŐKÉSZÍTÉSE, VÉGREHAJTÁSA. Hogy valaki egy «terrorista szervezet», vagy «törvénytelen fegyveres alakulat» tagja — azt a vádpontot általában az ellenség foglyul ejtett harcosaira, illetve a két népköztársaság valamiképpen kézre kerített köztisztviselőjére, vagy közalkalmazottjára szokták alkalmazni. (Ennek során még arra sem ügyelnek, hogy — noha az ukrán törvényekbe ez így még nincs átvezetve — magukat népköztársaságokat és annak közhivatalait «terrorista szervezeteknek» szokták minősíteni.

Ha tehát, netán az elkövetkező «perben» is felsülnének (semmilyen kínzással, tudatmódosító vagy kábítószerrel sem sikerülne az áldozatra rábizonyítani a per tárgyát képező vádat — MÉG MINDIG ELÍTÉLHETIK AZÉRT, AMIÉRT MINDEN HADIFOGLYOT EL SZOKTAK ÍTÉLNI: pusztán azért a tényért, hogy az illető tagja lett az egyébként törvénytelen, hatalombitorló, haza- és nemzetáruló náci junta által fegyveres bűnözők törvénytelen bandájaként minősített néphadseregnek.

Az emberrablásról nyilatkozó szenátor, nyilatkozatának a végén még megemlíti: a náci junta által öt éve megindított fegyveres büntető hadjárat kezdete óta a két népköztársaságból embereknek már a százai tűntek el. Nagy részük soha nem is kerül elő többé.

Csikós Sándor