Ukrajnában az európai értékek jegyében, de szovjet stílusban összeállították az orosz agresszió szótárát

Megszállottan és cinikusan csavarodott rá az elnökválasztásokon megbukott ukrán elit az ország keleti régióiban változó intenzitással folyó háborúra. Oroszország és az oroszok gyűlöletét olyannyira a nemzeti identitás egyik alapelemévé tette, hogy már a párbeszédet is hazaárulásként értelmezi. Ezt mutatja az elmúlt napokban az egyik csatorna által tervezett ukrán-orosz tévéhíd körül kirobbant vita. Kijev egyelőre képtelen még arra is, hogy akár szakértői, újságírói szinten párbeszédet folytasson  az ország konszolidálásának alapfeltételéről, a háború befejezéséről. Ehelyett Grúziával lesz telehíd, amelyen azt vitatják majd meg – feltehetően nagy egyetértésben -, hogy miként kell ellenállni az orosz agressziónak. Az, hogy ez szembe megy, az ukrán társadalom mintegy kétharmadának az akaratával, az senkit nem érdekel.

Az agresszió a témája az ideiglenesen megszállt területek minisztériuma által összeállított, és a napokban megjelent szótárnak. Olyan kifejezéseket gyűjtöttek össze, és értelmeztek, mint a „szankciók”, a „minszki megállapodás”, a „háborús áldozatok”, az „agresszor hatékony ellenőrzése”, vagy a „béke kikényszerítése”. A gyűjtemény összeállítói szerint ez az első olyan komoly kiadvány, amely a 2014 utáni ukrán törvénykezésre és a nemzetközi jog meghatározó dokumentumaira épül, és támaszkodhatnak rá munkájuk során az újságírók, az állami hivatalnokok és a politikusok is.

A minisztérium honlapján a száz fogalmat tartalmazó szótár létjogosultságát azzal magyarázzák, hogy az információs tér tele van különböző, egymással ellentétes értelmezésekkel, véleményekkel, és értékelésekkel. Az európai értékek tiszteletéről beszélő miniszternek az már eszébe sem jut, hogy az ilyen iránymutató, az önálló gondolkodást kiiktató, és mindent központilag értelmező kiadványok egy már letűnt rendszerrel voltak jellemzők. De az nem is beszélt európai értékekről, hanem proletár internacionalizmusról. Igaz, ugyanúgy nem tűrte a vélemények sokszínűségét, mint az ilyen szószedeteket az elmúlt öt év örökségeként az utókorra hagyó, a többség által megelégelt hatalom.

E nyelvi és kulturális inkvizíció jegyében gördít egyre nagyobb akadályokat Kijev a kisebbségek identitásának megőrzése elé, szünteti meg a kisebbségi nyelvek regionális használatát, tiltja be olyan irodalmi művek forgalmazását, mint egyebek mellett a Mester és Margarita. Természetesen, az európai értékek jegyében. Csak azt remélhetjük, hogy egy a nacionalizmus álarca mögé bújó hatalom utolsó rúgásai ezek, hiszen az új elnök éppen ennek az őrületnek a leállítását ígéri. Ezt várja tőle az ukrán társadalom többsége is, ám az utóbbi hetek történéseiből ítélve mindez még nem garancia az ígéretek valóra váltására. Most mindenki a parlamenti választásokra vár. Arra, hogy Volodimir Zelenszkij a társadalmi felhatalmazás mellé megteremti a politikai hátországát, és hozzálát az eddig nem látott programjának megvalósításához. Az ukránok – s nem csak ők – óriási, sokszor túlzott reményeket fűznek a Zéhez. Már nem kell sokat várni ahhoz, hogy megtudjuk, a varázsló győzelme után jön-e végre a varázslat. Jó lenne, mert Ukrajna sok esélyt már nem kap. Ha most elbukik, könnyen széteshet, ami aligha erősítené Európa biztonságát. De az ukránok sem érdemelnék meg, hogy megint csalódjanak. Mint már annyiszor az elmúlt másfél évtizedben.

Forras: moszkvater.com