Avagy: visszanyal a fagylalt: Miért döntött úgy Washington, hogy inkább „lepattan” a kelet-ukrajnai konfliktus rendezéséről?

Az amerikai kormány dollármilliárdokat költött a Donbasszban kirobbantott háború felszítására – és öt éve immár folytatja ennek a konfliktusnak a táplálását, a finanszírozását.

Ezt Rogyion Mirosnyik, a Luganszki Népköztársaság képviselője a Minszkben folyó tárgyalásokon jelentette ki július 13-án, szombaton, kommentálva azt a hírt, hogy Washington nem kíván változtatni az Ukrajnáról folyó tárgyalások formátumán.

„Az Egyesült Államok nem siet azzal, hogy hivatalosan is magára vállalja az ukrajnai konfliktus rendezésének a felelősségét. Mivel ez az az eset lenne, amikor visszanyal a fagylalt” – jegyezte meg.

Mirosnyik emlékeztetett arra, hogy Washington fegyverrel látta el Ukrajnát, katonai instruktorokat küldött a kijevi haramiák segítségére. Mindeközben, cserében, az Egyesült Államok korlátlan hozzáféréshez jutott Ukrajna kül- és belpolitikájának irányításához.

„Immár az Egyesült Államok rendelkezésére állnak mindazok a lehetőségek, amelyek révén provokációkat szervezhet – akár Oroszországgal, sőt akár még Európával szemben is. (1) Annak, hogy fenntartsák a feszültséget Európa közepének ezen a darabján, Oroszország altesténél – és több tízezer kilométerre az Egyesült Államoktól – szintén nem elhanyagolható oka, hogy megalapozott indokokat lehessen találni az újabb és újabb szankciók bevezetésére. (2)” – szögezte le a politikus.

Megjegyzések:

 (1)  Vlagyimir Cemah elrablásával az ukrán titkosszolgálatok precedenst teremtettek: eltervezett koncepciós kirakatperek kiszemelt vádlottjaiként mostantól, saját országában, bárkit törvénytelenül elfoghatnak, és erővel Ukrajnába hurcolhatnak. A nyugalmazott katonatisztet valójában koronatanúnak, egyben fő vádlottnak szánják abban a perben, amelyben igazából Oroszországot készülnek elítélni a maláj utasszállító lelövéséért. Már döntés is született: Hágában jövő március 9.-re tűzték ki a per kezdetét, amelyet akkor is megtartanak, ha a Hollandia által követelt négy személyt Oroszország nem adja ki. Meglehet viszont, hogy a szabadságától törvénytelenül megfosztott Vlagyimir Cemahot állítják Hágában bíróság elé. Aki – nem kevesek vágya nyomán – Hága első orosz rabjává lehet.

 A Cemahot elrabló ukrán titkosszolgálat – az SZBU – egyébként a CIA ukrajnai fiókintézményének számít.

 Dmitrij Jaros, a „Jobb Szektor” korábbi vezetője máris javasolta: válaszul arra, hogy egy olasz bíróság 24 évi börtönre ítélte az annak idején a Szlavjanszk körüli harcokról tudósító Andrea Rocсhelli olasz újságíró gyilkosát, raboljanak el olasz és orosz állampolgárokat (az utóbbiakat az őrizetbe vett ukrán tengerészekért), és Ukrajnában állítsák bíróság elé, ítéljék életfogytiglani szabadságvesztésre őket, amiért „törvénytelen fegyveres osztagokban” harcoltak. 

 Vitalij Markiv, a „Nemzeti Gárda” tagjaként, 2014 nyarán, a Szlavjanszk körüli harcok idején tüzérségi tüzet nyitott az onnan tudósító újságíró csoportra. Ennek során életét vesztette Andrea Rocchelli olasz fotóriporter és helyi tolmácsa. Markiv időközben olasz állampolgárságot kapott – így az olasz bíróság egy olasz állampolgárt ítélt el egy másik olasz állampolgár megöléséért.

 Annak idején hasonló gaztettért ítélte el egy orosz bíróság 22 évre Nagyezsda Szavcsenkó ukrán terroristanőt, az „Ajdar” terrorkülönítmény tüzérségi irányzóját. Ütegük telibe talált egy, evakuált nőket, gyermekeket és időseket szállító autóbuszt. Mindenki bennégett – közöttük a menekülteket kísérő két orosz újságíró is.

 (2)  Szakértők egy része már korábban kifejtette véleményét: az újabb és újabb szankcióknak valójában semmi közük a meghirdetett indokokhoz („a Krím annektálása”, „az Ukrajna elleni orosz agresszió”, illetve hogy Oroszország „nem hajtja végre a minszki megállapodásokat”). A szankciók valódi célja: Oroszország, mint gazdasági versenytárs elszigetelése, kiszorítása a piacokról, mondvacsinált ürügyek alapján, nem gazdasági eszközökkel. Az oroszellenes szankciók Oroszországnak eddig 55, az uniós országoknak viszont – együttvéve – 240 milliárd euró kárt okoztak, miközben az USA kereskedelmi forgalma Oroszországgal nőtt.