Erről az emberrablók és tettestársaik bezzeg nem beszélnek…

A Sznyezsnoje város ellen az ukrán fegyveres által végrehajtott légitámadás ötödik évfordulóján nagygyűlésen emlékeztek meg az áldozatokról.

A megemlékezést szervező társadalmi szervezet közleménye szerint „Ma Sznyezsnoje városban emléknagygyűlésre került sor az ukrán fegyveres erők által a város ellen intézett légitámadás ötödik évfordulója alkalmából. E támadás során, akkor, infrastrukturális létesítményeket, valamint egy sokemeletes lakóházat romboltak le, 12 békés lakos pedig életét vesztette. A város több mint 3000 lakosa gyűlt össze a Lenin utca 14-es számú ház előtt, hogy megemlékezzenek az áldozatul esett civilekről.”

A nagygyűlés során, az akkor lerombolt – azóta újjáépített – ház falán emléktáblát avattak. A rendezvény végén az egybegyűltek mécseseket gyújtottak és virágokat helyeztek el az áldozatok neveit felsoroló emléktáblánál.

Mint emlékezetes, 2014. július 15-én, 6.30-kor az ukrán légierő SZU-25-ös vadászgépe csapást mért Sznyezsnoje központjára, legkevesebb hat rakétát lőve ki rá. A légitámadás során beomlott a Lenin utcán álló lakóépület lépcsőháza. A környező lakóházakban is sérülések keletkeztek. Tizenkét békés civil polgár életet vesztette, legkevesebb tízen, közöttük egy gyermek, megsérült.

 

Az évforduló alkalmából Gyenyisz Pusilin államfő is nyilatkozatot tett közzé.

„Öt év telt el az óta, hogy az ukrán hadsereg légitámadást hajtott végre Sznyezsnoje békésen alvó városa ellen. Az ukrán fegyveresek akkor állati kegyetlenséggel lőtték a békés lakosságot, több mint hat rakétát lőve ki a város központjában álló lakóházakra és közigazgatási épületekre” – mondta Pusilin.

Az államfő emlékeztetett rá, hogy ez már nem az első bombatámadás volt a Donyecki Népköztársaság békés települései ellen. Majd így folytatta:

„Emlékszünk az ukrajnai hatalom, az ukrán hadsereg minden egyes bűntettére. A Donbassz soha nem felejti el az Ukrajna agressziójának következtében életüket vesztett áldozatok ezreit. Örök emlékezet azokra, akik már nincsenek velünk – mondta az államfő.

*          *          *

Az évfordulón nem feledkezhetünk el arról, hogy ennek a városnak, Sznyezsnojénak volt a légvédelmi parancsnoka, nyugdíjasként pedig Vlagyimir Cemah, akit mintegy három hete rabolt el és hurcolt Kijevbe az ukrán titkosszolgálat. Sorsa a legkomolyabb aggodalmakra ad okot. A kezdeti élénk sajtóvisszhangot követő nagy csend arra enged következtetni: a hóhérok alaposan „dolgoznak” áldozatukon. Minden jel szerint azért rabolták el, vallatják, gyötrik tudatmódosító és kábítószerekkel, hogy rá – rajta keresztül pedig Oroszországra – bizonyítsák az egyik legszörnyűbb háborús bűntettet.

KÉT NAPPAL A SZNYEZSNOJE ELLENI LÉGITÁMADÁS UTÁN, 2014. július 17-én, a város közelében lőtték le a maláj légitársaság utasszállító gépét. Az elrabolt légvédelmi parancsnokra, immár nyugalmazott katonatisztre akarják bizonyítani: köze volt azon „Buk” légvédelmi rakétának a helyszínre szállításához, amivel (előbb, úgymond, a felkelők, majd a hivatásos orosz hadsereg katonái) lelőtték a gépet.

Vlagyimir Cemah a népi erők Szlavjanszkban harcoló egységeinek volt a légvédelmi parancsnoka. A várost július 5-én, az ukrán túlerő miatt, föl kellett adni. EZ MINDÖSSZE 12 NAPPAL A MALÁJ GÉP LELÖVÉSE ELŐTT TÖRTÉNT. Onnan még el kellett jönni, Cemahnak még haza kellett érnie. Hogyan maradt ideje néhány nap alatt megszervezni a gép lelövését? És miért pont július 17-ét választották? Hiszen az a gép menetrend szerint arra… nem arra – arrafelé! – repült.

AZNAP AZONBAN SZOKOTT ÚTVONALÁTÓL MINTEGY 300 KILOMÉTERRE ÉSZAKKELETRE, ráadásul addigi repülési magasságáról 600 méterre lejjebb IRÁNYÍTOTTÁK. (És nem Vlagyimir Cemah Sznyezsnojéból, hanem a fiatal és csinos Anna Petrenkó, a dnyepropetrovszki repülésirányítási központból – akinek azután hamarosan nyoma is veszett.) Ama terület fölé, amelyet az ukrán légvédelem nem zárt le, noha a térségben harcok folytak. És az ukrán légierő, ráadásul, aznap gyakorlatozott is a térségben. Amit az orosz repülésirányítás is tanúsíthatna – feltéve, ha valakit is érdekelnének az orosz fél tárgyi bizonyítékai. ÁM NEMHOGY A MEGVÁDOLT OROSZORSZÁGOT, DE MÉG A LEGKÖZVETLENEBBÜL ÉRINTETT, MALAJZIÁT IS TÁVOL TARTOTTÁK A VIZSGÁLATOKTÓL. Először csak az ország közlekedési minisztere, majd immár az országával szembeni diszkrimináción háborgó miniszterelnök is „kitálalt”: SEMMI SEM BIZONYÍTJA OROSZORSZÁG BŰNÖSSÉGÉT – a vastagon átpolitizált, „vizsgálatnak” nevezett valami pedig az oroszok lejáratását szolgálja. Itt már maga a holland miniszterelnök szólt oda maláj kollégájának: csillapodjon. A BOTRÁNY AZONBAN ÉRLELŐDIK: öt év alatt a nyugati fél (hollandok, angolok, ausztrálok) SEMMIVEL SEM TUDTÁK IGAZOLNI ÁLLÍTÁSAIKAT. A botrány tehát érlelődik – mondanám –, ám a jelek szerint most már csak ÉRLELŐDÖTT. Megtalálták, elrabolták és Kijevbe hurcolták azt az embert, akiből a maláj gép lelövésének ügyében (immár Hágában is) megrendezendő koncepciós kirakatpernek egyszerre csinálják a koronatanúját és a vádlottját. Két hete „dolgoznak” már rajta – elképzelni is borzasztó, hogy hogyan és mivel.

Az első, vele készült interjúk egyikén Irina, a feleség elmondta: Szlavjanszkból történt elvonulásukkor – JÚLIUS 6-ÁN – az egységet súlyos ukrán tüzérségi támadás érte (tehát mindössze 11 nappal a maláj gép lelövése előtt). Férje is megsérült: légnyomást kapott, a fejébe repeszszilánkok fúródtak. KEZELNI KELLETT. Megint csak kérdezem: mikor lett volna ideje, ereje, és módja, hogy egy maláj utasszállító lelövésén fondorkodjon?

Hogy Cemah akkortájt megsebesült – az azóta nem kerül szóba. Pedig valami okának csak kellett lennie, hogy a tapasztalt légvédelmi parancsnokot CSUPÁN OKTÓBER VÉGÉN NEVEZTÉK KI SZNYEZSNOJE LÉGVÉDELMI PARANCSNOKÁNAK. JÓ HÁROM HÓNAPPAL A MALÁJ GÉP LELÖVÉSE UTÁN. Addig ellenőrző posztokon szolgált, mint egyszerű népfelkelő – hangzik el most. Pedig vészterhes idők járták: az ukrán hadsereg 2014 júliusában, augusztus első felében nagy erővel, általános támadásban volt, tört az orosz határ felé, amelytől Sznyezsnoje mindössze kb. 20 km-re van. És Sznyezsnojét is fenyegette. Az a súlyos július 15-i légitámadás is jelezte: az ukrán hadsereg el akarja foglalni a várost.

Csakugyan olyan sebesült volt-e a katonatiszt, nem tudni. Valami okának azonban csak kellett lennie annak, hogy mindössze két év után, EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁRA TEKINTETTEL ő maga sem vállalván tovább a szolgálatot, nyugállományba került. Cemah ma sem annyira idős: 58 éves. (Akkor volt tehát 55.)

A Nyugat hazugságai megbuktak. Tenni kellett valamit. Cemah neve eddig föl sem merült. Nem szerepelt ama négy ember között, akiknek kiadását Hollandia kb. egy hónapja kérte. Ám amikor az öt éve hazudozók feje fölött végképp összecsapni készülnek a hullámok, egyszerre csak – mint „fontos tanút” – fölfedezték maguknak az idős harcost. És gyorsan, operatívan cselekedtek.

Az idős házaspár élte szokott életét. Nyilván nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget annak, hogy pár nappal korábban két ismeretlen fiatalember kivette a szemközti lakást. Azon a végzetes napon (is), reggel, a nyugdíjas elkísérte feleségét, annak munkahelyére. Hazafelé bevásárolt a piacon. Délelőtt 11 tájban ért haza. Nyitotta az ajtót, hogy belépjen a lakásba… Estefelé hazatérő felesége vérnyomokat, dulakodás jeleit látta az előszobában, a piacon vásárolt élelmiszer szanaszét gurulva a lakásban, férjének szemüvege is a földön. Másnap egész nap kereste – ő is, az egész család, a rokonság, az eltűnt embert. Mígnem kapott egy e-mailt. A kirendelt ügyvéd írt neki, hogy ő fogja képviselni férjét A PERBEN.

A fogoly június 28-án, AZ UKRÁN ALKOTMÁNY NAPJÁN érkezett meg otthonából a kijevi börtönbe. Másnap pedig a bíróság, 60 napra, már el is rendelte előzetes letartóztatását.

Immár az is kimondatott: Hágában, a maláj Boeing lelövésének ügyében, jövő március 9-én kezdődik a per – akár az érintettek távollétében is. Sokak régi vágya azonban most teljesülhet: nem elképelhetetlen, hogy addigra egy orosz (legalábbis, nemzetiségére nézve orosz) is ül majd a vádlottak padján.