Gyorsulva változó világunk egyik jellegzetes tünete a nagyvárosok burjánzása s mindaz, ami ezzel jár: túlzsúfoltság, elidegenedés, hihetetlen léptékben növekvő lég-, zaj- és fényszennyezés, állandó rohanás. Míg a Világbank adatai szerint a múlt század közepén tízből három ember élt városban, az ENSZ előrejelzése azt mutatja, a vidékiek hamarosan jelentős kisebbségbe kerülnek. Már most abban vannak: becslések szerint bolygónk lakosságának 55 százaléka él urbánus környezetben. Csakhogy az előrejelzés szerint 2050-re már tízből hét ember lesz városi, s mivel akkorra tízmilliárdra becsülik a Föld népességét, ez bizony hétmilliárd városlakót jelent.

Természetesen hazánk sem kivétel, de mindehhez bizonyos történelmi események is erősen hozzájárultak. A háború, s főleg a fordulat éve utáni időszak erőszakos téeszesítése, a vidéki létforma szinte teljes ellehetetlenítése, a parasztság számkivetettsége oda vezetett, hogy már 1950-ben több városlakó volt (Kis-)Magyarországon, mint falusi. Az önellátó, vagy ha úgy tetszik, fenntartható (lám, XXI. századi hangzatos jelszavak!) életet élő vidéki emberek a nagyvárosok szélén épülő lakótelepek szűk lakásaiba kényszerültek, teljes kiszolgáltatottságba.

„A lakásba lépve első pillantásra a laikus számára is világos: ezekben az otthonokban új módon kell élni. A kísérleti lakásokban nem lehet nagymosást rendezni, ebéd- vagy vacsoravendégeket fogadni, nagyobb mennyiségű élelmiszert tárolni.” Az idézet a Népszava egyik 1966-os számából való, amely a budafoki kísérleti lakótelep elkészültét üdvözölte e sorokkal. A cikk szerint ez az új életmód „korszerűbb és kényelmesebb” (nocsak, újabb mai szlogenek!). Emberkísérlet zajlott akkor, s bár a csapból folyó meleg víz és a fürdőkád elbűvölte a rossz helyzetből jövő új lakókat, a műanyag (és penészedő) lakótér, a bezártság, s az idővel teljesen elidegenülő szomszédság sokak életét keserítette meg.

A kiveszőben lévő vidéki életformát ma zászlóra tűzni annyit jelent, mint szembemenni a korszellemmel. Márpedig most valami ilyesfélének vagyunk tanúi. Fiatal családok több tíz millió forint támogatást és kedvezményes hitelt kaphatnak vidéki otthonuk felújítására vagy éppen falura költözéshez. A Magyar falu programban kistelepülések közösségi terei, szolgáltatásai újulhatnak meg, közlekedésük javulhat. Hagyományos építészeti stílusjegyeket magukon viselő épületek rendbehozatalát támogatja pályázati pénzekkel az állam.

Családok építkezéséhez készül olyan mintaterv-katalógus, mely hagyományos építészeti megoldásokat és formákat helyez előtérbe, s nem mellesleg segítséget ad a Kádár-kockák teljes megújításához is. S mindezt nem erőszakkal, mint egykor, csak a lehetőséget megadva rá.

„Vannak még olyan megőrzésre és újjáélesztésre érdemes értékeink, amelyek a valamikori magyarországi hagyományokat képviselik. Ezeket meg kell próbálni nemcsak megőrizni, hanem beemelni a mai modern építészetbe, hogy a magyar vidék arculatát helyre tudjuk állítani” – mondta Tuzson Bence közszolgálati államtitkár tegnapi interjúnkban. S arról is beszélt, nem lehet, hogy a falun élők másodrendű állampolgárok legyenek.

Az ENSZ előrejelzése szerint harminc év múlva nemcsak kevesebb magyar lesz, de tízből nyolcan fognak városban élni Magyarországon. A kormányzat ambiciózus célkitűzései a demográfiai fordulatról és arról, hogy hazánk Európa egyik legélhetőbb országává váljék, segíthetnek elkerülni ezt a rémisztő forgatókönyvet. Mindenesetre az már sokszor bebizonyosodott a történelemben: az élő vidék, a falu nélkül semmi nem megy.

magyarnemzet.hu