1. december 26-án a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nyilatkozatot fogadott el a Szovjetunió megszűnéséről. Vlagyimir Putyin a XX. század legfőbb geopolitikai katasztrófájának nevezte ezt az eseményt.

Ha hihetünk a „Levada Központ” szociológusainak, ma az oroszországi lakosok 66 százaléka – akárcsak maga az elnök is – sajnálják a Szovjetunió szétesését. 2017-ben ez az arány 58 százalék volt. A lakosságon belül, a legfőbb korcsoportokat tekintve, leginkább az 55 éven felüliek, illetve a kapitalista jelenből kiábrándult, 18 és 24 év közötti fiatalok azok, akik visszavágynak a Szovjetunióba.

A mai napig vita folyik a hatalmas ország csődjének okairól. Az utóbbi időben a történészek a felé hajlanak, hogy a fő felelősséget ezért nem a Belovezsszkaja Puscsa-i megállapodást (1) aláíró Borisz Jelcint terheli, hanem Mihail Gorbacsovot, aki előkészítette a Szovjetunió összeomlását.

Amikor Gorbacsov hatalomra került, a Szovjetunióé volt a világ második legerősebb gazdasága. Ma e téren csak a hetedikek vagyunk.

Back in the USSR (2): Hogy verte szét Gorbacsov a Szovjetuniót

Amerikai közgazdászoknak a CIA jelentéseiben közzétett előrejelzései szerint – dacára minden nehézségnek – a Szovjetunió minimum a XXI. század közepéig megdönthetetlen lesz.

Az egyik kulcsfontosságú csapás az olajárak zuhanása volt, ami mintegy 100 milliárd dollár veszteséget okozott a költségvetésnek. Ám ehhez mérhetőek voltak az alkoholellenes kampány gazdasági kihatásai is. (3) Csupán a költségvetés közvetlen veszteségei 67 milliárd rubelt tettek ki. Az akkori árfolyamon ez éppen 100 milliárd dollárt tett ki.

A helyzetet bonyolították Gorbacsov elsietett és spontán akciói. Az első, amit tett: harcot hirdetett a nem munkából származó jövedelmek ellen. A háztáji gazdaságokban tömegével bontatták le az üvegházakat (4), hajtóvadászatot indítottak a (maszek) taxisok után, lebontatták a lakóházak „fölös” emeleteit, stb.

1988-ban meghirdették azt a 10 megyét, amelyekben végre kellett hajtani a „gyorsítás” (5) programját. Egy ilyen végrehajtásra elkülönített programot az ország még csak kibírt volna, ám tízet – semmiképpen.

Gorbacsov hatalomra kerülésekor a Szovjetunió külső adóssága 17,5 milliárd dollár volt. A hatalomból történt eltávozásakor (6) csak az éves adósságszolgálatra 21 milliárd dollár ment el.

„A szuverenitások seregszemléjét” sokszor a hatalom átgondolatlan lépései váltották ki. A tagköztársaságokban „népi frontokat” kezdtek létrehozni, amelyek a gorbacsovi peresztrojka megvalósítását voltak hivatottak elősegíteni. (7) Mindez rövidesen nyíltan szovjet- és oroszellenes szeparatista mozgalommá alakult. Megkezdődött a titkos összjáték ezekkel a mozgalmakkal. Jóváhagyták azt a törvényt, amelynek értelmében bármely autonóm köztársaság, státuszát tekintve, a szövetségi köztársasággal vált egyenértékűvé. (8) Ez oda vezetett, hogy valamennyi autonóm köztársaság kihirdette a maga szuverenitását. A Szovjetunió így 15 helyett akár 35 független állammá is bomolhatott volna.

Megjegyzések:

(1)  1991 decemberében – a többi szovjetköztársaság háta mögött – külön találkozott egymással Oroszország, Ukrajna és Belarusz (akkor jobboldali) elnöke, és megállapodott a Szovjetunió feloszlatásában. Tették ezt, többek között, annak ellenére, hogy 1991. március 17-én, egy erről megrendezett össz-szövetségi népszavazás keretében (néhány tagköztársaságban az ott hatalomra került jobboldali, nacionalista vezetés – így a három balti országban, Moldovában – már nem engedte megtartani ezt a népszavazást) a megjelentek 75 százaléka arra szavazott, hogy – a szükséges változtatások végrehajtása mellett is – az államszövetséget meg kell őrizni.

(2)  A Beatles együttes híres száma („Vissza a Szovjetunióba”). Eredetileg az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás elleni tiltakozásként írták.

(3)  Kivágatták, például a szőlőket a híres bor- és konyaktermelő vidékeken (Krím, Moldávia, Kaukázus). Egyik pusztító következményként az emberek, bor és az ellenőrzött minőségű, tiszta konyak helyett pancsolt mesterséges kotyvalékokat kezdtek inni.

(4)  1987-ben Gorbacsov Magyarországon járt, ahol el volt ragadtatva az akkor méltán világhírű magyar mezőgazdaság teljesítményétől. A vendéglátók nyilván elmagyarázták neki a siker titkát, az azt megalapozó intézkedéseket. Hazatérve azonban, Gorbacsov hajszálpontosan az ellenkezőjét hajtotta végre annak, mint amit Magyarországon hallott. Újabb, teljesen fölösleges felettes ellenőrző szervekkel még inkább gúzsba kötötte az addig is gúzsba kötött kolhozokat. Az eredménynek a fordító szemtanúja volt az addig viszonylag jól ellátott Kijevben: az üzletek hónapok alatt kiürültek – élelmiszert legföljebb csak a „szövetkezetieknek” nevezett maszek boltokban lehetett kapni, úgy tízszeres áron.

(5)  Az akkori korszak három, mantraként ismételgetett jelszava volt: „uszkorényije”, „glásznoszty”, „peresztrojka” („gyorsítás”, „nyilvánosság”, „átalakítás/átépítés”). A „gyorsítással” káoszt idéztek elő a gazdaságban. „Nyilvánosság”, a nyilvánvaló fogyatékosságok őszinte, önkritikus feltárása címén megkezdődött és egyre inkább felgyorsult a szovjet korszak kritikátlan szapulása, rágalmazása. Az „átalakulás” pedig a Szovjetunió, a szocializmus lebontásának bizonyult.

(6)  Gorbacsov 1985 télutóján került hatalomra. 1991 utolsó napjaiban, nem egészen hétév után – engedelmesen lemondva a Szovjetunió elnökének címéről – távozott.

(7)  1987-ben így bontott, például, zászlót Ukrajnában az antikommunista ellenzék, megalapítva az MDF ukrajnai megfelelőjét, a „Ruh” nevű mozgalmat. A „Ruh” teljes neve: „Narodnij Ruh Ukrajinyi za Perebudovu” – „Ukrán Népmozgalom a Peresztrojkáért”. Egyik követelésük az volt, hogy „több jogot Ukrajnában az ukrán nyelvnek”. Ebből az ártalmatlan követelésből mostanra szélsőségesen nacionalista, az oroszok lakta területeken etnikai tisztogatásra készülő náci junta, a nemzetiségek anyanyelvi jogait eltipró oktatási, illetve nyelvtörvény lett. A hajdan orosz nyelvű Kijevben mostanra egyetlen orosz tannyelvű iskola sem maradt. Az ukrán nyelv „üldözése” idején – az egyetlen orosz színház kivételével – például valamennyi színházban az előadások ukrán nyelven mentek. Az egyetemeken pedig lehetett választani: a „gólya” orosz, vagy ukrán nyelven kíván-e tanulni. A feliratok mind ukrán nyelvűek voltak, az eladóhoz pedig a két általánosan beszélt nyelv (orosz, ukrán) bármelyikén lehetett fordulni. És – a mostani szokással ellentétben – a vásárlónak azon a nyelven válaszoltak, amin az eladóhoz fordult.

(8)  A szövetségi köztársaságoknak (elvileg) joguk volt kiválni a Szovjetunióból. Az autonóm köztársaságokban nem. Az 1940-ben létrehozott Karél-Finn Szovjetköztársaságot 1956-ban azért minősítették vissza autonóm köztársasággá, mert az orosz népesség aránya időközben 75 százalékra nőtt.