Az Európai Unió Tanácsa felszólította Moszkvát: ismerje be bűnét az MH17-es Ukrajna légterében történt lezuhanásában

 

A tragédia egyes áldozatainak rokonai is az orosz hatóságokhoz fordultak – arra hívva fel őket, hogy ne titkolják tovább „az igazságot”

Az ötödik évforduló

Július 17. Öt évvel ezelőtt ezen a napon zuhant le a Donbassz fölött a maláj légitársaság Amszterdamból Kuala Lumpúrba tartó, MH17-es járatszámú Boeing utasszállító gépe. A szörnyű katasztrófában 298 ember vesztette életét. Azóta évek hosszú során folyik a vita arról, hogy ki az okozója a történteknek. A nemzetközi nyomozócsoport bejelentette: „megdönthetetlen bizonyítékai” vannak Oroszország bűnösségét illetően. Ám mindmáig nem mutatták be ezeket a bizonyítékokat.

Az állítások szerint a repülőgépet Donyeck megye Pervomajszkij településéről, egy olyan „Buk” rakétarendszerrel lőtték le, amelyet állítólag orosz területről vittek be a hadműveleti övezetbe, majd azt onnan visszaszállították. Az orosz változat műszaki szakértői véleményekre, illetve az „Almaz-Antej” konszern központjában elvégzett kutatásokra épül. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a maláj Boeinget a 9M38 technikai számot viselő, 9Н314 számú löveggel ellátott légvédelmi rakétával lőtték le.

Az Európai Unió felszólította Oroszországot: ismerje el bűnét

A tragédia ötödik évfordulójának előestéjén az Európai Unió nyilatkozatott tett közzé, amelyben felszólította Oroszországot: ismerje el felelősségét a Boeing lezuhanásában. A dokumentum rámutat, hogy Moszkvának együtt kell működnie a nyomozásban. Az Európa Tanács pedig üdvözölte az Egyesített Nyomozócsoport által ez év június 19-én elfogadott döntést, amelynek értelmében bűnvádi eljárást kezdeményez négy személy – három orosz állampolgár és egy ukrán ellen. Az EU-nak nincsenek kétségei afelől, hogy minden jogi normát betartottak, az a még lefolytatás előtt álló eljárás pedig független és szakszerű lesz.

Korábban Malajzia a maga részéről befejezetlennek tartotta az MH17-es lezuhanásának ügyében végzett vizsgálatot. Az ázsiai ország hatóságai a nemzetközi nyomozók által meggyanúsítottak bűnét sem látták meggyőzően bizonyítottnak. Ellentétben, például Hollandiával. A japán Osakában, a G20-ak csúcstalálkozójának margóján Mark Rutte miniszterelnök megvitatta a gép lezuhanásának kérdését Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.

A téma kényes-e – vagy belekeveredtek a titkosszolgálatok?

A megbeszélés részleteiről egyik fél sem nyilatkozik. Maga a holland politikus csak annyit mondott, hogy ha módja lesz újra fölvetni a témát az orosz vezetővel folytatandó megbeszélésen, ő ezt meg fogja tenni. Rutte szerint a téma igen kényes, és továbbra is „nyitott seb” – nem csupán Hollandia, de a világ számos országa számára. Ezért meg kell őrizni a megbeszélések bizalmas jellegét.

Dmitrij Peszkov, az orosz elnök szóvivője ugyancsak megerősítette a megbeszélés tényét. Megjegyezte: esetünkben Putyin – általában véve pedig Oroszország – álláspontja „világos és érthető”. Ennek az álláspontnak az alapja: nem lehet komolyan venni egy olyan vizsgálatot, amelyet országunk nélkül folytatnak. „Az ezzel kapcsolatos téziseket folyamatosan és különböző szinteken partnereink tudomására hozzuk. Hollandiában és más országokban is” – összegezte akkor Peszkov.

Jurij Antyipov, független műszaki szakértő annak a véleményének adott hangot, hogy a Putyin és Rutte közötti megbeszélést övező titkosság annak a következménye, hogy az ügyben titkosszolgálatok is érintettek. A légügyi szakértő szerint Hollandiának nincsenek valamire is való bizonyítékai Oroszország érintettségéről. Ők ezzel nagyon is tisztában vannak. De továbbra is a kezük ügyében tartják „az orosz nyom” kártyáját – minthogy ez volt az eredeti terv. Antyipov szerint a repülőgépet esetleg a nyugati titkosszolgálatok robbantották fel – hogy ébren tartsák a „Donbasszban folyó miniháború” iránti figyelmet, és szankciókat vezethessenek be Oroszország ellen.

Az áldozatok hozzátartozóinak az „igazsága”

A tragédia ötödik évfordulójának közeledtével a lezuhant MH17-es járat áldozatul esett néhány utasának hozzátartozói felhívással fordultak Oroszországhoz. Közös felhívásukat közzétette a „Novaja Gazeta” (1). Ebben felhívják az orosz hatóságokat, hogy ismerjék el a katasztrófáért való felelősség rájuk eső részét. Az áldozatok rokonai szerint „valahol csak létezik az igazság” – és ez fontos. „Igazságnak” ezek az emberek azt tartják, hogy a repülőgépet az orosz légvédelem 53. sz. brigádjának a rakétája lőtte le.

A nyilatkozatot aláíró családok azt is állítják, hogy Oroszország – a tömegtájékoztatáson és a világhálón keresztül – valótlan vagy ellentmondásos híreket közöl a katasztrófáról. Az áldozatok hozzátartozói azt akarják, hogy a történelem ismerje meg azok neveit, akik közvetlen felelősséggel tartoznak e bűntett elkövetéséért – nem hagyva ki ebből közvetlen feletteseiket sem. „Nem lehet úgy ártatlanokat megölni, hogy közben a gyilkosok megússzák ennek következményeit” – áll a nyilatkozatban.

Fontos megjegyezni, hogy a katasztrófában 298 ember vesztette életét – ám közülük 14-nek a rokonai köröztetik ezt a dokumentumot. Fölmerül a kérdés: miképpen készült ez a nyilatkozat, miért éppen ezek az emberek, és miért csak ők fordultak az orosz hatóságokhoz? Netán azért, mert a többiek nincsenek meggyőződve arról, hogy Oroszországnak köze lenne a katasztrófához?

A Hágában sorra kerülő bírósági tárgyalást 2020. március 9-re tűzték ki. A tárgyalás során a vád képviselőinek így is, úgy is elő kell tárniuk bizonyítékaikat. Nincs kizárva, hogy ezek között lesznek olyanok, amelyeket korábban nem tettek közzé. (2) A tárgyalásra beidézték mind a négy vádlottat. Annak azonban igen kicsiny az esélye, hogy e vádlottakat ott is láthatjuk majd a tárgyalóteremben. (3) Egyelőre a bíróság arra számít, hogy sikerül majd előkeríteni (a „Krot” – „Vakondok” – fedőnevű) Leonyid Harcsenkó ukrán állampolgárt, aki állítólag a Donyecki Népköztársaságban egy felderítő zászlóaljat irányított.

Koronatanút rabolnak

Június végén viszont az ukrán titkosszolgálatok, szó szerint kilopták az országból Vlagyimir Cemahot, az egyoldalúan kikiáltott Donyecki Népköztársaság (DNR) szlavjanszki brigádjának volt légvédelmi parancsnokát. A férfire Sznyezsnoje községben, a saját lakásában csaptak le. Most őt „értékes tanúnak” nevezik. Az elfogottat tudatmódosító anyaggal injekciózták be. Majd ezt követően a frontvonalon keresztül juttatták őt át az ukrán hadsereg által ellenőrzött területre.

Cemah ügyvédje telefonált az elrabolt ember lányának, és közölte vele a történteket. Az általa küldött fényképeken ütlegelések és tűszúrások nyomai láthatók az áldozaton. (4) A sajtó az ő lányától értesült a történtekről. Az „értékes tanú” lánya elmondta: az áldozat Sznyezsnoje város technikumában dolgozik, testnevelő tanárként. És csak 2014 októberében lett a város „légóparancsnoka” (5)

A DNR hatóságai közölték, hogy még négy másik ember tűnt el, ugyanilyen módon. Nevüket nem hozták nyilvánosságra. Darja Morozova, a DNR ombudsmanja a történtekről levelet írt az ENSZ-be, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésébe és a Nemzetközi Vöröskeresztnek – de eddig nem érkezett valamennyire is adekvát reakció. Mindent azzal intéznek el, hogy „tömeggyilkossággal meggyanúsítottak előállítása folyik”.

Önként vállalt kártérítések

A történelem tud olyan esetekről, amikor kártérítést fizetnek áldozatoknak – anélkül, hogy valaki is elismerné felelősségét. 2001. október 4-én a Fekete-tenger fölött lezuhant a „Szibir” légitársaság Tel-Avivból Novoszibirszkbe tartó repülőgépe. A TU-154-es fedélzetén 66 utas és 12 főnyi legénység tartózkodott. Valamennyien odavesztek.

A Nemzetközi Légügyi Szervezet vizsgálata megállapította az utasszállító katasztrófájának okát. Ez az ok egy SZ-200-as légvédelmi rakétarendszerhez tartozó rakéta robbanófejének a robbanása volt. A rakétát az ukrán légvédelem a Krím-félszigetről lőtte ki, ahol azidőtájt hadgyakorlat volt. Kijevben, állami szinten nem voltak hajlandók elismerni a jogi felelősséget – noha Leonyid Kucsma ukrán elnök leváltotta Alekszandr Kuzmuk honvédelmi minisztert. 2003-ban pedig Moszkvával és Tel-Aviv-val békéltető megállapodás született. Ennek értelmében Ukrajna, önként, minden egyes áldozat után, fejenként 200 ezer dollárt fizetett ki.

Kicsikarni a beismerést

Hogy a Nyugatban olthatatlan vágy él arra, hogy Oroszországból beismerést csikarjon ki –érthető. Nem egyértelmű esetekben, vagy ha a nyomozásnak nincsenek bizonyítékai a gyanúsított bűnösségére – ez mindenkor hasonló lépésekre sarkall. Vallja be, tanúsítson megbánást – csak magának lesz könnyebb! Egy dolog azonban a kihallgató tiszt szobájában riogatni egy védtelen embert – és más, ha ugyanezzel egy egész ország esetében próbálkoznak.

Leonyid Szluckij, az Állami Duma külügyi bizottságának vezetője, az Európai Tanács nyilatkozatát kommentálva megjegyezte: „ritka cinizmusra és politikai elfogultságra vall”, ha valaki arra szólítja fel Oroszországot, hogy ismerje be bűnösségét a Boeing 2014-es szerencsétlenségében.

Mint mondta, Brüsszel igent mond a politikai önbíráskodásra – teljesen mellőzve ennek során az ártatlanság vélelmét, illetve a vizsgálat objektivitásának a követelményét.

Kétség nem fér hozzá, hogy a maláj Boeing katasztrófájának ügyében folyó vizsgálat átpolitizált. Oroszországot már régen kinevezték bűnösnek. Eltelt azonban öt év – és a labda még mindig az ő térfelükön pattog. Nem lenne jobb inkább lefolytatni egy valóban objektív vizsgálatot? Ám – fájdalom – ez a Nyugatnak nem áll érdekében.

Forrás: Cаrgrad

Szerző: Dmitrij Kurganov

Megjegyzések:

(1)  Novaja Gazeta: a Nyugat-barát, liberális orosz ellenzék lapja

(2)  Ukrajna már megállapodott Hollandiával: átadja a Boeing lelövésének ügyében meglévő nyomozati anyagait. Közöttük nyilván a Vlagyimir Cemahból kikényszerítendő vallomást (vallomásokat) is. Amely „vallomások” nincsenek a korábban közzétett anyagok között.

(3)  Holland részről felajánlották Moszkvának: a négy gyanúsítottat az orosz hatóságok is kihallgathatják (nyilván a nyugati szempontok alapján – netán képviselőik jelenlétében).

(4) Az ügyvéd az emberrablást követő este írt a családnak. Az áldozat akkor még alig 24 órája volt fogságban – és máris nyomai voltak elkezdődött vallatásának. Azóta eltelt három hét. És belegondolni is borzasztó, mit művelhettek azóta szerencsétlen áldozatukkal. Annak érdekében, hogy perdöntőnek szánt vallomást kényszerítsenek ki belőle.

(5)  Ezt a körülményt borítékolhatóan nem fogják figyelembe venni. Pedig amellett, az első időkben az áldozat felesége elmondta: a Szlavjanszkból történt elvonuláskor férjének egységét sorozatvető rakétákkal támadták. Cemah is megsebesült a repeszszilánkoktól, légnyomást is kapott. Ez is oka volt annak, hogy férjét csupán három hónappal a Szlavjanszkból (mindössze tíz nappal a Boeing lelövése előtt) történt hazaérkezése után nevezték ki a lakóhelye szerinti város légvédelmi parancsnokának. (Sebesülése nem múlhatott el nyomtalanul: két év után, egészségi állapotára tekintettel, az ezredes maga kérte nyugállományba helyezését.)