https://news-front.info/2019/07/28/ukraina-neizlechimo-bolna-vojnoj-anna-dolgareva/

  1. július 28.

Kezébe kapván a parlament fölötti ellenőrzést, Zelenszkij elnök immár azt teheti Ukrajnával, amit akar. Még a háborút is leállíthatja. De nem fogja. Lévén, hogy Ukrajna, háború híján, immár el sem tudja képzelni magát.

Ukrajnában a „Nép szolgája” (1) Vlagyimir Zelenszkij megkapta, amit akart. Teljes ellenőrzése alá vonta a parlamentet, következésképpen a kormányt is. Általában véve is, Zelenszkij elnök megtehet bármit. Teljesen megváltoztathatja, például, a kialakult állami hagyományokat. Kiküszöbölheti a korrupciót. Leültetheti a bűnbe esett hivatalnokokat. Változtathat a jogalkotáson, megszabadíthatja az országot az olyasfajta szörnyűséges törvényektől, mint amilyen a nyelvtörvény. És hát, persze, véget vethet a háborúnak.

Nem tudom, megtesz-e mindent Zelenszkij a föntebb elősoroltakból. Noha elég nagy rá az esély, hogy kézbe veszi a korrupciót (pardon, a korrupció elleni harcot!), illetve a jogalkotásban végrehajtandó változtatásokat – eltakarítva például a teljesen abszurd törvényeket. A háborút azonban nem fogja leállítani. Lévén hogy e pillanatban Ukrajna életképtelen a Donbasszban vívott háború nélkül.

Tegyük most zárójelbe a külpolitikai tényezőt. Ámbár, egészében véve, az eléggé világos, hogy Ukrajna távolról sem a saját, és még csak nem is az európai, hanem az amerikai érdekeket szolgálja. Abból ítélhetően, hogy a nemzetközi fórumokon az ukrán kiküldöttek továbbra is állhatatosan síkra szállnak az Oroszország elleni szankciók, az „Északi Áramlat-2” feltétlen betiltása mellett – az irányvonal nem változik, a muzsikát továbbra is ugyanazok rendelik. De még ez sem a legfontosabb.

A legfontosabb itt: Ukrajna romokban heverő gazdasága, illetve a legfelsőbb oligarcha réteg, amelynek üzletei most szoros összefüggésben vannak a háborúval. A legfontosabb itt az, hogy lehetetlenség a gazdaságot valamennyire is ésszerű határidőkön belül helyreállítani. Ezért el kell tudni magyarázni, hogy hová megy el a pénz. Márpedig a pénz az Oroszországgal vívott háborúra megy el.

A legfontosabb: a sokezer önkéntes. Akik harci tapasztalatokkal, illetve azokkal a velük született képességekkel rendelkeznek, hogy egy pár gránátot a zsebükbe rejtsenek. Ukrajna immár nyögi azokat, akik megjárták a hadak útját a „Terrorellenes Műveletben”. A híroldalakon egyre-másra robbannak a hírek: egy a frontról visszatért harcos megölte…, megerőszakolta…, felgyújtotta…, lelőtte, majd magával is végzett… Ezek a sérült pszichikumú  emberek, ha háború nélkül maradnak, és megfelelő vezérre lelnek, képesek rettenetes erővé válni. Mindezek a dolgok megkötik „A nép szolgájának” kezét-lábát. De van itt még más is.

Megérti-e majd őt Ukrajna, ha ő, mindennek ellenére úgy dönt, hogy leállítja a háborút. Ha hirtelen „A nép szolgája” című tévésorozatnak a naiv és nemeslelkű főhősévé, Golodoborogykóvá (2) változik – amiért pedig, tulajdonképpen megválasztották? (Persze, hogy nem fog azzá változni. Csupán csak eljátszunk ezzel a gondolattal.)

Az ukránok öt évet áldoztak az életükből annak az igézetére, hogy a Donbassz és a Krím majd visszatér hozzájuk. Megértik-e majd mindezek után azt az egyszerű igazságot, hogy őket többé már nem lehet visszahozni?

Igen: az ukránok Zelenszkij-Golodoborogykóra szavaztak. Merthogy olyan aranyos és szimpi. Merthogy új figura a mostanra kitapodott politikai gyepen. És mert Porosenkó országlásának idején az ukránok életnívója a többszörösével zuhant. De a háború ellen szavaztak-e az ukránok?

Vegyünk egy egyszerű tényt: Ogyesszától, független jelöltként bekerült a parlamentbe Alekszej Goncsarenkó (3). Ugyanaz a Goncsarenkó, aki annak idején a szakszervezeti székházban életüket vesztett áldozatokon (4) gúnyolódott. Az, aki Ogyessza szégyenének lett a jelképévé. Megszerezte a szavazatok közel 30 százalékát, maga mögé utasítva ezzel Zelenszkij pártjának jelöltjét. Vagyis, Ogyessza nem vonta le a következtetéseket. És ez Ogyessza, egy orosz város, a tengerpart gyöngyszeme.

Itt, e ponton nekünk nincsenek következtetéseink, és nem is lehetnek. Ukrajna súlyos beteg, az ukránok súlyos betegek és eszementek. Ebben a háborúban már megvannak az eleve vesztesek. Ezek azok, akik a háború füstjében elveszítették a józan eszüket. Ezek azok, akik azután – úgy lehet –, zavarodottan néznek majd körbe és elgondolkodnak: „Uram, atyám, mit tettünk?…” Fennhangon azonban azt mondják majd, hogy mi ezt soha nem támogattuk… hogy az „ATO” ideje alatt mi csak szanitécek voltunk és a konyhán dolgoztunk…

Ukrajna beteg. Ukrajnának háború kell. Ukrajna nem élhet háború nélkül. Az ukránok, ha egyszer magukba lélegezték a gyűlöletnek ezt a feketepenészét, már el sem tudják képzelni az életüket háború nélkül. A feketepenész spórái belülről kezdik ki az embert, megfosztják élete értelmétől. És erre még akkor sem lenne gyógymód, ha Zelenszkij nem Kolomojszkij bábja, hanem erős, bölcs, önálló politikus lenne.

És egyelőre ne beszéljünk a sebészeti beavatkozással történő gyógymódról.

Annak a számára, akik felszabadulásukat követően látták a kiégett Debalcevót és Uglegorszkot (5), túlságosan nehéz szóba hoznia a sebészeti beavatkozás szükségességét.

 Anna Dolgareva, VZGLJAD

Megjegyzések:

 (1)  Vlagyimir Zelenszkij, kabarészínész, korábban „A nép szolgája” nevű tévésorozat főszereplője volt. (Ezért nevezte el pártját is a nézők között népszerű sorozatról.)    

 (2)  Golodoborogykó – az „A nép szolgája” című tévésorozat főhőse volt (szerepét játszotta Zelenszkij). Az alaptörténet szerint Golodoborogykóból, az utca egyszerű emberéből, egy véletlen folytán, az ország államfője lesz. Aki hivatalába lépve megesküszik, hogy a nép szolgája lesz.

A Porosenkó-korszakkal torkig lévő választók ezzel a szerepével azonosították Zelenszkijt: azt várták tőle, hogy az életben is megvalósítja mindazt, amit a tévésorozatban. És tömegével szavaztak rá – nemcsak az államfő-, de a parlamenti választáson is.

 (3)  Alekszej Goncsarenkó – a junta híveinek híres-hírhedt vezéralakja Ogyesszában.

 (4)  A 2014. május 2-i borzalmas tömegmészárlásról van szó. A város Kulikovó terén, a szakszervezetek megyei tanácsának székháza előtt békésen tüntetett néhány száz fő. Előre kidolgozott forgatókönyv szerint több ezer agresszív, fölfegyverzett szélsőséges támadt rájuk. A megriadt emberek a mögöttük lévő székházba menekültek – nem sejtve, hogy leendő gyilkosaik ott már várnak rájuk. Az órák hosszat tartó vérengzésben hivatalos – erősen alábecsült – adatok szerint 48, a túlélők szerint azonban legalább 116 ember esett áldozatul, de emlegetnek még kb. 300 körüli számot is. Az említett Goncsarenkó az elsők között kezdte emlegetni, hogy az áldozatokat valójában az orosz titkosszolgálat küldte oda, hogy saját magukat agyonverve, fölgyújtva „rossz hírét keltsék Ukrajnának”.

 (5)  2015. január-februárjában a donyecki és luganszki néphadsereg, közös erőkkel felszámolta a mélyen Donyeck területébe, Donyeck közelébe benyúló kitüremkedést. A rendkívül heves, véres, pusztító harcok – illetve az ukrán hadsereg kíméletlen tűzcsapásai – során a két városból jóformán kő kövön nem maradt.