https://riafan.ru/1200022-genprokuratura-ukrainy-prizvala-k-bolshei-zhestokosti-v-donbasse?utm_source=onesignal&utm_medium=push&utm_campaign=main

  1. július 31.

Nyikolaj Golomsa, az ukrán legfőbb ügyész első helyettese kijelentette: a Donbasszban folyó polgárháború kérdését „militárisan” kell megoldani. Mint mondta, az ukrán kül- és belpolitikában több keménységre van szükség.

Emlékeztetett: Ukrajnában, az utóbbi években 15 ezer ember vesztette életét. (1) Az ukrán Legfelsőbb Ügyészség „nagyobb könyörtelenségre” szólított fel a Donbasszban

„Az csak mese, hogy a vezetésnek meg kell állapodnia Oroszországgal. Van a militáris út… Meg kell ölni mindenkit, aki fegyvert vett a kezébe. Ha pedig valaki kollaborál, hát tessék: bőrönd-állomás-Oroszország (2)” – hangsúlyozta Golomsa.

A „112 Ukrajna” tévécsatorna adásában rámutatott: Kijevnek keményebb álláspontra kell helyezkednie a politikában.

Mint emlékezetes, az ukrajnai polgárháború 2014-ben kezdődött. A Kijevben végrehajtott államcsínyt követően a Donbassz nem kívánta elfogadni a hatalom feltételeit, és függetlenné nyilvánította magát. Létrejött a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság. A délkelet-ukrajnai kérdés rendezésével foglalkozik, egyebek mellett, a minszki kontaktcsoport (3). 2014 ősz óta (4) a felek több mint 20 alkalommal jelentették be, hogy sikerült megállapodni a térségben meghirdetett tűzszünet betartásában. Mindezek dacára az Ukrán Fegyveres Erők (VSZU) katonái rendszeresen támadják tüzérséggel a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság területét.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közlése szerint legkevesebb tízezer ember vesztette életét. (5)

Áprilisban az ENSZ feltárta: a Donbassz egymillió lakosa szenved hiányt élelmiszerekből. Szakértők aggodalmukat fejezték ki a létfontosságú polgári létesítmények rendszeres ágyúzásai miatt, ami veszélybe sodorja egy 3,2 millió lakosú régió vízellátását.

Az elhúzódó hadműveletek folytán gondok keletkeztek a régió egészségügyi ellátásában. Az egészségügyi létesítmények kétharmada a harcoló feleket elválasztó tűzszüneti vonal közelében található. 2014 óta több mint 1,5 ezer egészségügyi dolgozó hagyta el a Donbasszt.

A helyi lakosok kénytelenek átkelni a tűzszüneti vonalakon, hogy eljussanak a kórházba, a piacra, illetve megkaphassák a nyugdíjukat. (6) 2018-ban havonta mintegy 1,1 millió ember kelt át a frontvonalakon létesített ellenőrző pontokon, hogy igénybe vehesse a szociális ellátást. Ez 15 %-kal több, mint 2017-ben.

Mint emlékezetes, Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök választási kampányának legfőbb jelszava volt, hogy „Nemet mondunk a háborúra!”Az ukrán állam vezetője a Donbasszban folyó háború beszüntetését, a vérontás leállítását ígérte. Ám mindmáig nem teljesítette ígéretét.

Vlagyimir Zelenszkij, Ukrajna hatodik elnöke kijelentette: „kész mindenre”, hogy a Donbasszban abbamaradjon a fegyveres harc. Mint mondta: ez a maga elé kitűzött legfőbb feladat. Szavait a parlamentben jelenlévők tapsa fogadta. Zelenszkij biztosította hallgatóságát: kész föláldozni népszerűségét és posztját, csakhogy megszülessen a béke az ország délkeleti részén. Ugyanakkor hangsúlyozta azonban, hogy „nem engedünk területeinkből”.

Tarasz Csernovol ukrán politológus, a parlament képviselője annak 6. ciklusában (7), ellenben kétségbe vonta, hogy Zelenszkij képes lesz-e, az ország keleti részében, úrrá lenni az állampolgárok közötti kofliktuson.

Megjegyzések:

(1)  Amennyivel több!

(2)  A Szovjetunió széthullása nyomán felcsapó indulatok közepette a helyi nacionalisták e szavakkal követelték mindenütt az oroszok távozását.

Ebből az utóbbi időben mi is ízelítőt kaptunk: amikor Kárpátalján, a történelmi léptékkel mérve jövevény ukrán „honfoglalók” küldik vissza az óhazába az ott őshonos magyarságot.

Nemrégiben Putyin elnök leszögezte: az oroszok Ukrajnában – államalkotó nemzet.

(3)  A minszki kontaktcsoport: a konfliktusban érintett három fél: Ukrajna, valamint a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság.

(4)  Az első minszki béke-megállapodást 2014. szeptember közepén írták alá. Az év végére már semmi sem maradt belőle. Ennek kudarca nyomán írták alá – 2015. február 12-én – a második minszki megállapodást. Amely már nemcsak a fegyverszünetről, hanem a békés rendezés mikéntjéről is rendelkezett.

A megfigyelőnek kezdettől fogva meggyőződése volt: két okból, ez a megállapodás is eleve halva született volt. Egyrészt, mert az egyik szerződő fél ­– Ukrajna – krónikus hazudozó és szerződésszegő. Akinek ígérete már az adott pillanatban sem érvényes. Másrészt pedig kifordított logikára vall, hogy valamilyen háború utáni rendről úgy akarnak megállapodni, hogy a háború közben még nem ért véget. (Pedig annak idején, Jaltában alapvetően a háború befejezéséről, illetve a háborút követően megteendő legfontosabb lépésekről döntöttek. A háború utáni világról, a békés rendezésről, két hónappal a háború végét követően, Potsdamban döntöttek.)

A megfigyelőnek az első pillanattól érzett szkepticizmusát a gyakorlat igazolta: Ukrajna még a fegyverszünetet sem tartja be. (Ami nélkül pedig minden további lépés lehetetlen, és értelmetlen.) Oroszországban mind többen beszélnek arról: a fegyverszünetet ki kell kényszeríteni, ahogy az 2008-ban, Grúzia esetében történt. A moszkvai vezetés azonban továbbra is a krónikusan hazug és szerződésképtelen féllel való „PÁRBESZÉD” Csipkerózsika-féle, édes álmát alussza.

(5)  Elképesztő, honnan vesznek ilyen, irreálisan alábecsült adatot (méghozzá mind a két részről). Ez az adat figyelmen kívül hagyja a két fél katonai veszteségeit. És főleg nem számol a fogságban, a börtönökben meggyilkolt, halálra kínzott, sebeikbe vagy az iszonyatos ukrajnai börtönviszonyokba belehalt ezrekkel, tízezrekkel, nyomtalanul eltüntetett holttesteikkel. Senki sem tudja, hány meggyilkolt ember holttestét égették el krematóriumokban, dobták folyókba, tavakba, mocsarakba, kapartak el tömegsírokba olyan területeken, amelyek mindmáig az ukrán hadsereg kezén vannak (amelyek értelemszerűen nem engedik meg e tömegsírok felkutatását, feltárását). Foglyok vallomásából most kiderült: a koncentrációs táborul is szolgáló mariupoli repülőtér betonja alá, betonba öntve is foglyok százainak, ezreinek a holttesteit temették. Ilyen koncentrációs táborul szolgál a kramatorszki katonai repülőtér is.

Az áldozatok való számáról – ki tudja miért – Donyeckben és Luganszkban is hallgatnak. Noha egy alkalommal – országa statisztikai hivatalának hivatalos adatára hivatkozva – a néhai Alekszandr Zaharcsenkó donyecki elnök feltárta: a háború áldozatainak száma akár a százezret is elérheti. Itt arra kell gondolnunk: aki stratégiáját, taktikáját a konfliktus végtelenségig tartó elnyújtására, a háborúzó felek kivéreztetésére, a folytonosan ágyúzott, kétségbeesett civil lakosság kifárasztására, tűrőképességének végességére építi, annak nem érdeke, hogy kiderüljön: hideg, cinikus számítása valójában emberek mekkora sokaságának került és kerül az életébe, maradandó fogyatékosságába.

(6)  Ukrajna 2014-től leállított mindenféle szociális jellegű kifizetést a Donbassz lakóinak. Nemzetközi szervezetek – így az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának többszöri felszólítására sem hajlandó ezeket a kifizetéseket felújítani. Az ukrán ellenőrző pontokon mindinkább megkopasztják az idős embereket – sőt elveszik minden pénzüket (emiatt már több idős ember kapott végzetes szívrohamot).

https://youtu.be/6DJmCLB7J1w

Azokat a nyugdíjasokat pedig, akik fiai, lányai a népköztársaságok fegyveres erőinél és testületeinél szolgálnak, igyekeznek gyermekeik megzsarolására felhasználni.

(7)  Most a 9. ciklus kezdődik.