https://newzfeed.ru/80881-ukraina-teryaet-dunaj/?utm_medium=referral&utm_source=infox.sg&utm_campaign=exchange

Mind láthatóbbak a jelei annak, hogy Ukrajna elszigetelődik – nemcsak politikai, de logisztikai értelemben is. Elég ránézni bármelyik – a légi közlekedést, vagy a tengeri szállítást mutató – interaktív térképre, hogy az ember meggyőződjön róla: a nemzetközi teherforgalom számára az ország légtere és tengeri vizei fehér foltokká válnak.

Mert ha az Azovi-tenger hajózási logisztikájának a gondjait még meg lehet magyarázni az ottani nemzetközi konfliktussal, az ország túlsó végén, az Aldunán már régen nyoma sincs “a rosszakaratú orosz befolyásnak”.

2017 végén Vlagyimir Omeljan, az infrastruktúráért felelős ukrán miniszter kinevezte Dmitrij Csalijt az Ukrán Dunai Gőzhajózási Vállalat (UDP) vezetőjének.

A Dunán 75 önjáró hajó, illetve 245 vontatott vízi jármű, plusz hét tengerjáró található. Nincs azonban már terv a hasznosításukra. Uszty-Dunajszk mélyvízi kikötője hanyatlóban van. Kereskedelmi forgalma kevesebb, mint 3 millió tonnára esett vissza. Ami szégyen egy olyan teheráru-forgalmi komplexum esetében, amely négy kikötővel, illetve kikötőhellyel rendelkezik.

A mai Ukrajna számára az UDP nem csupán egy olyan vállalat Ogyessza megye délnyugati részén, melyre egy város – egy egész régió – épül, de amely vállalat “az 1. sz. nemzeti szállítmányozó”. Ám az ott jelenleg uralkodó helyzetet röviden így lehetne leírni: “A flotta fellázadt!”

Omeljan miniszter mindenfajta pályáztatás nélkül nevezte ki az UDP vezetőjét. Az új vezető, Dmitrij Csalij alapjában véve arról híresült el, hogy 2015-ben csődbe vitte az “Ukrpocstát”, az állami postaszolgálati vállalatot. Csapatát ezért “postásoknak” nevezték el – akiket az UDP székhelyén, Izmail dunai kikötővárosban ki nem állhatnak.

De mit mond erről, kertelés nélkül, egy izmaili lakos:

“Csalij érkezésével megkezdődtek a problémák. «A postások» egyszerűen lerohasztják a vállalatot. Az emberek hónapokig nem jutnak a fizetésükhöz, valutához. A dolog odáig fajult, hogy még a borravalóra is ráteszik a kezüket. A sétahajó bárjában ki van téve egy doboz a borravaló számára. Ehhez a dobozhoz most egy «őrt» állítottak, aki minden pénzt kivesz onnan. Idegen területre léptek, irgalmatlanul. Mert mi is az az UDP? Emberek tízezrei, akik létrehozták, fejlesztették, belőle éltek. Még most is több mint 1700 ember dolgozik ott. Ha az alvállalkozókat is beszámítjuk, a Duna mentén gyakorlatilag minden család az UDP-hez kötődik.”

Hogy mivel végződik ez a “felkelés”, az tulajdonképpen nem is olyan fontos. A fontos az, hogy az UDP-nek ez a válsága, meglehet, az utolsó lesz az ukrán dunai hajózás történetében.

Forrás