https://ukraina.ru/exclusive/20190802/1024504497.html?utm_referrer=https%3A%2F%2Fzen.yandex.com

Mindinkább úgy néz ki: a Kercsi-szorosban történt incidens miatt Porosenkó megüti a bokáját

  1. augusztus 2.

Az Ukrán Állami Nyomozati Iroda (GBR), a Petró Porosenkó ex-elnök által elkövetett hazaárulás ügyében nyomozván, lefoglalta a haditengerészetnél található, a Kercsi incidenssel összefüggő iratokat. Az „Ukraina.ru”augusztus 2-án felidézi a tavaly november 25-i eseményeket, és közli a politológus kommentárját arról, ami ma történt.

Az Állami Nyomozati Iroda (GBR) lefoglalta az Ukrán Haditengerészeti parancsnokságán azon iratok másolatait, amelyek a Kercsi-szoroson áthaladni kívánó hajókkal kapcsolatosak. Mint a sajtó augusztus 2-án megírta, az Ukrajna ex-elnöke által elkövetett lehetséges hazaárulás ténymegállapításának keretében szakértői vizsgálatot rendeltek el.

Az elnök felelőssége

Május 21-én Porosenkó az alábbi bűnügyekben lett szereplő: hazaárulás (ukrán Btk., 111. §), az alkotmányos rend megdöntésének kísérlete (ukrán Btk., 109. §) illetve hatásköreinek túllépése (Btk., 426. §). Az ezzel kapcsolatos keresetet Andrej Portnov, jogász, az elnöki hivatal korábbi vezető-helyettese nyújtotta be a GBR-hez.

Mindezen ügyekben a bűnvádi eljárás megindításához a Kercsi-szorosban történt incidens szolgált alapul. Amikor Ukrajna korábbi vezetése orosz agresszió áldozataiként próbálta feltüntetni a hadiflottát. Két járőrhajó és egy naszád indult akkor az orosz határ felé, keresztülhaladtak rajta. Mint az várható is volt, feltűnt az orosz határőrség. Amely figyelmeztető lövéseket adott le, megállította a kisebb hajókülönítményt, őrizetbe vette matrózaikat és azok parancsnokait. Mely utóbbiak, mint kiderült, az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) munkatársai voltak.

A bíróság letartóztatásba helyezte az ukrán katonákat, Porosenkó pedig statáriumot hirdetett ki az országban. Portnov változatában az ex-államfő mindezt előre megfontolt szándékkal követte el, hogy válaszlépések megtételére provokálja Oroszországot. Amivel kockára tette az ukrán tengerészek életét és egészségét.

Provokáció, amit senki sem hitt el

Emlékeztetnénk a 2018 őszi politikai helyzetre Ukrajnában. A szociológiai felmérések adatai szerint kevesebb, mint fél évvel az elnökválasztás előtt Porosenkó – akinek népszerűségi mutatói 10 % körül mozogtak – kívül esett az esélyesek vezető trojkáján. Az élen akkor Jurij Bojkó és Julija Timosenkó állt. Vlagyimir Zelenszkij akkor még nem jelezte szándékát, hogy indulni kíván a választási kampányban.

Ahhoz, hogy hatalmon maradhasson, Porosenkó és környezete kiötlötték azt a kombinációt, hogy keresztültörnek az orosz határon, statáriumot hirdetnek, és nem tartják meg a választásokat. Vagy konfliktusba keverik az országot Oroszországgal, ami az elnökválasztások finiséhez közeledve növeli a korábbi hatalom szavazói táborát.

November 25-én a tengerészeket, nem tengeri csatára rendszeresített naszádjaikkal együtt odaterelték az orosz határőrszolgálat őrhajóinak fegyverei elé. Anélkül, hogy erre bármiféle taktikai szükségszerűség lett volna, pusztán Porosenkó rezsimjének megmentése érdekében, mind a 24 tengerésznek el kellett volna esnie.

Sztyepan Gavris, az ukrán nemzetbiztonsági kabinet volt titkárának első helyettese akkoriban csodálkozásának is adott hangot a miatt, hogy a témával kapcsolatban Porosenkó kerüli a megbeszéléseket a parlamenti frakciók vezetőivel.

„Úgy gondolom, meg kell tudnunk, hogy mi volt ennek a műveletnek (mármint az ukrán haditengerészet hajói áttörési kísérletének – a szerk.) a lényege. Ukrajna egy korábbi alkalommal beszerzett a hajók áthaladásához szükséges minden engedélyt. Ez most miért nem történt meg?” – csodálkozott.

Akkortájt sokan nem akarták elhinni Porosenkó cinizmusát.

Gyűlnek a viharfelhők Porosenkó feje fölött

Azt követően, hogy a volt államfő és környezete elveszítették előbb az elnök-, majd a parlamenti választást is, olyan új emberek kerültek hatalomra, akik semmilyen pénzügyi és egyéb elkötelezettséggel sem kötődnek Porosenkóhoz.

Akit most valós börtönbüntetés fenyeget. 11 bűnüggyel a háta mögött (1), az ügy biztos, hogy eljut a fináléhoz. Kirill Molcsanov politológus álláspontja szerint az események egy ilyen változat szerint alakulnak majd.

„Azt látjuk, hogy a viharfelhők mindinkább gyülekeznek Petró Porosenkó feje fölött. Azt egyáltalán nem vehetjük biztosra, hogy le is ültetik. Előfordulhat, hogy külföldre szökik (2). De hogy ezekért a bűnügyekért komolyan előveszik majd, az száz százalék” – vélekedik a szakértő.

Az új hatalom képviselői világosan felfogták azt a trendet, hogy ha nem tudnak „kenyeret adni az embereknek, hát meg kell adni nekik a cirkuszt” – tette hozzá a politológus. Márpedig, mint mondta, annál nincs látványosabb cirkusz, mint ha rács mögé dugnák az előző rezsim képviselőit.

Porosenkónak – mondta Molcsanov – annak idején sehogy sem sikerült lecsukatnia Viktor Janukovics, a volt elnök környezetéből azokat, akik otthon maradtak az országban. Így népszerűségi indexe, idővel, csökkenni kezdett.

Emlékeztetnénk rá, hogy azok között, akik elsőként vádolták meg Porosenkót a provokáció megszervezése miatt, volt a milliárdos Igor Kolomojszkij. (3) Aki kijelentette: nem felelnek meg a valóságnak a hivatalos Kijevnek az eseményekkel kapcsolatban az orosz agresszióról tett kijelentései.

Ma az üzletemberhez közel állók közül – beleértve Zelenszkij elnököt is – hatalmon vannak. Így megvan az erejük ahhoz, hogy biztosítsanak egy igazságos bírósági eljárást.

„A «Nép Szolgája» ma egymagában is többséggel rendelkezik a parlamentben. Ha szükséges, akár egy nap alatt is megfosztják Porosenkót mentelmi jogától” (4) – vélekedik a szakértő.

Ezt követően a vádlottak padjára ülhet. A lap beszélgetőpartnere szerint az sem szolgálja a volt államfő javát, hogy Roman Truba, a GBR vezetője és Artyom Szitnyik, a Nemzeti Korrupció-ellenes Iroda vezetője igencsak be akar férkőzni az új vezetés kegyeibe.

Megjegyzések:

(1)  Ezalatt e bűnügyek száma 13-ra nőtt. Meglehet azonban, hogy még ez a szám sem végleges.

(2)  Időközben ez már meg is történt. A volt bábelnök időközben eddigi gazdáinak segítségéért próbál fordulni. Nem veszi észre, hogy már ejtették. És nem sejti, a kis csacsi – amit a megfigyelő sejt –, hogy két elnök is összejátszhatott annak érdekében, hogy dobják.

Putyin orosz elnököt alighanem már régóta bosszantotta, hogy a mi Jankónk – egy zugáruval csencselő piaci szatócs intellektuális színvonalával, tyúkröptű madártávlatával fölszereltetvén – minden ravaszsága és zseniális intrikussága mellett is fölöttébb értetlen és nehéz felfogású. Moszkvából felkínálták neki a mentőövet: további vérontás nélkül visszakaphatja a Donbasszt, ha teljesít két, (elvileg) nem túl megerőltető feltételt: 1. Teljesíti a minszki megállapodásokat, föderálissá alakítja át Ukrajnát, és, „különleges státuszként” széleskörű autonóm jogokat ad a Donbassznak; 2. Vállalja, hogy nem lép be a NATO-ba (ahová, „rendes tagként” úgysem fogják soha fölvenni). Jankónk sehogy sem kapott az alkalmon. Csak nyomatta a magáét: katonai erővel eltiporni a Donbasszt és porig alázni Oroszországot

Új embert kellett tehát keresni. A feladatot, a két elnök összjátékának keretében Trump vállalta magára. Aki – némi kezdeti habozás után – dobta a makrancos, esetenként engedetlen, unintelligens és korlátolt, igencsak enyves kezű, de mégiscsak hűséges bábot. És előásta egy huszadrangú tévésorozat vezető színészét. Hogy jól választott-e, majd elválik augusztus végén, amikor feláll az új összetételű parlament, és megalakul ZE mégiscsak egypárti kormánya.

Egyelőre azonban az orosz elnök nincs vele megelégedve: eddigi megnyilatkozásaiból, tetteiből – egyebek mellett a Donbassz békés lakosságának minden eddiginél eszeveszettebb ágyúzásából – nemigen lehet azt leszűrni, hogy Putyin elnöknek csakugyan partnere lesz az előbbi „Ravasz Tervének” megvalósításában. Ezt jelzi, hogy mindmáig nem hajlandó gratulálni neki megválasztásához, hivatalba lépéséhez.

(3)  Az USA viszonya Kolomojszkijhoz hullámzó. Nem elválasztható a két oligarcha közötti acsargástól: ádáz (üzleti) ellenfelei egymásnak. Kolomojszkij érdeme az amerikaiak szemében, hogy a kezükre játszotta az ogyesszai hadikikötőt (amivel az USA részben kárpótolta magát a zsebéből kicsúszott szevasztopoli támaszpontért). Ám amikor – államfőként – Poros Jankó nekiment Kolomojszkijnak (alaposan megkopasztotta és elmarta az országból), az USA a bábelnök mellé állt. Az egy időben amerikai emigrációba kényszerült Kolomojszkijnak meg is gyűlt a baja az ottani hatóságokkal. Az ukrajnai választások közeledtével az Egyesült Államok még mindig a bábelnök mellett tette le a voksot. Több tényező (így alighanem a Moszkvából érkező, csábító ajánlatok) is szerepet játszhattak abban, hogy egy idő elteltével Washington kezdte levenni a kezét Poros Jankóról, és felsorakozott Kolomojszkij és emberei (így Zelenszkij) mögé. Zelenszkij sokáig Kolomojszkij protezsáltjának számított – az utóbbi időben azonban viszonyuk elhidegüléséről érkeznek hírek. Ennek egyik jele, hogy ZE – meglehetősen rövid időn belül – leváltotta az elnöki hivatal vezetőjét. Ebben a helyzetben Amerikának alighanem választania kell az oligarcha és annak embere között. Washington rokonszenve, úgy tűnik, az utóbbi mellett van. Már csak azért is, mert ZE, a csodaelnök helyzete némileg ingatagnak látszik – akit a volt elnök (eddig legalábbis) igyekezett fúrni. A bűnvádi eljárás kilátásba helyezésével aztán sikerült őt eltávolítani (menekülésre késztetni) az országból, megnehezítve számára az utóda elleni – a Moszkva tervei szempontjából is veszélyes – intrikák szövögetését.

(4)  Ezzel azonban meg kell várni a hónap végét. Amikor várhatóan összeül az új összetételű parlament, illetve megalakul az új kormány.