https://novorosinform.org/784172?utm_source=push-notification&utm_medium=push-world&utm_campaign=push

  1. augusztus 4.

Az ukrán vezetés kezdettől fogva teljesíthetetleneknek tartotta a Donbasszról szóló minszki megállapodásokat. De, abban a reményben, hogy meg lehet állítani az orosz offenzívát, aláírta azokat. (1) Erről Klimkin ukrán külügyminiszter beszélt az „ATO” (2) veteránjaival való találkozóján.

„A minszki egyezmények, státuszukat tekintve, politikai megállapodásokat jelentenek, amelyekben nincsenek jogilag rögzített megállapodások. Ezt nem lehetett akkor elérni. Amikor az egyezmény szövege elkészült, és Porosenkó egy tanácskozáson megkérdezte, hogy aláírja-e (3), én azt válaszoltam neki: én ellenzem, hogy ebben a formában aláírja” – mondta el a miniszter.

„Ezzel együtt is, én most védelmembe veszem ezeket a megállapodásokat. Azt is elmondhatom, hogy miért. Az adott helyzetben – ahhoz, hogy megállíthassuk az orosz offenzívát – ez a lépés segítségünkre volt abban, hogy alkut köthessünk. Igaz, én akkor megmondtam – és német barátaink emlékeznek erre –, hogy „minszk” nem fog működni. Oroszországgal ugyanis alapvetően ellentétesek az érdekeink és ebben lehetetlen kompromisszumra jutnunk. A mi érdekünk az volt, hogy visszaszerezzük nemcsak a területeket, de az embereket is (4), és lassan bevonjuk őket a térségünkbe. A putyini érdek viszont az, hogy a Donbasszt általuk ellenőrzött területté tegyék, leváltsanak ott néhány embert és azt mondják nekünk: «ti csak finanszírozzátok, én meg majd ellenőrzöm őket». És ezzel megkezdődne Ukrajna széthullása” – mondta Klimkin.

„Ezért Putyinnal lehetetlenség megállapodni a Donbasszról. Lehetetlenség!” – hangsúlyozta.

Az ukrán külügyminisztérium vezetője elismerte: Kijevnek szüksége van „valamiféle eseti megállapodásra a harci cselekmények, a háború meleg szakaszának a leállításáról”. Béke-megállapodás megkötésében megállapodni azonban lehetetlenség, mivel „Putyin azt akarja, hogy ne létezzen az az Ukrajna, amire mi törekszünk”.

Előzőleg Dejnego, a Luganszki Népköztársaság külügyminisztere  államiságának elvesztésével fenyegette meg Ukrajnát, amennyiben az nem lesz hajlandó végrehajtani a minszki megállapodásokat. Egy nappal korábban pedig kijelentette, hogy a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság kész kivárni, amíg Ukrajna hajlandó lesz párbeszédet kezdeni a Donbasszal.

Július 5-én Ukrajna elnöke  Zelenszkij kijelentette: neki és csapatának nincs köze a minszki megállapodások aláírásához.

Emlékeztetőül: június 17-én Zelenszkij kijelentette, hogy az ukrán vezetés nem hajlandó tárgyalni a Donbassz „szakadárjaival”.

Korábban közöltük: Zelenszkijnek nem áll szándékában, hogy Oroszország feltételei alapján vessen véget a háborúnak a Donbasszban.

Április 21-én azt ígérte, hogy újraindítja „Minszket”(5) és  orosz nyelven indít információs háborút a Donbassz ellen. (6)

Megjegyzések:

(1)  Mindkét Minszket (2014 szeptemberében, illetve 2015 februárjában) akkor írták alá, amikor a Donbassz néphadseregei előrenyomulásban voltak. A minszki megállapodások egyik bábájának, Lavrov külügyminiszternek látható gondja volt arra, hogy – mindenkor jóindulattal menve elébe a kijevi rezsim segélykiáltásainak – mindig a kritikus pillanatban vessen véget a néphadseregek offenzívájának. Megmentve ezzel az összeomlástól a kijevi náci juntát és annak hadseregeit. A minszki megállapodások – abban a formában, ahogy az érvényesültek – csak arra voltak jók, hogy gúzsba kössék a néphadseregeket. Miközben a megvert ukrowehrmacht mindannyiszor magához tért, összeszedte magát, megerősítette személyi állományát és fegyverzetét. A legutóbbi, pontosan 53 percet megért „általános és korlátlan időtartamú tűzszünet” idején is az ukrán hadsereg folytatta előkészületeit – így a náci ármádia teljesen készen áll, hogy bármikor megindítsa végsőnek szánt offenzíváját a Donbassz ellen.

(2)  „ATO”– „Terrorellenes Művelet”. Ezzel a fedőnévvel próbálták leplezni, hogy az ország hadseregét egy belső konfliktusban vetették be. Ukrajna tojástáncot járva próbálta kerülni, hogy fegyveres agressziójának lényege ne lepleződjön le, és – Oroszországgal szemben kardcsörtető nyilatkozatainak dacára – senki se tekintse azt hadiállapotnak. Ez esetben, ugyanis, az IMF leállította volna a hitelek és segélyek folyósítását. Márpedig ma már ez Ukrajnának jóformán az egyetlen lényeges bevételi forrása.

(3)  Nemrégiben Porosenkó azzal a meghökkentő állítással rukkolt elő, hogy ő (és Merkel kancellár asszony) a minszki egyezmények szövegének szerzői. (Megfigyelők nyomban kétségbe vonták: beszámítható volt-e az idült alkoholizmusáról hírhedt volt elnök, amikor ezt mondta.) Amit (a gyakorlatilag már csak volt) külügyminiszter újra csak megerősítette a róla kialakult képet: krónikus hazudozó. Amiről a magyar külügyminiszterrel való tárgyalásai, az akkor tett ígéreteinek végrehajtása során magunk is meggyőződhettünk.

(4)  Miközben ukrán vezetők, politikusok és katonai vezetők sora nyilvánosan is kijelentette: a Donbasszból nekik csak a terület kell. Azzal még az agressziótól sújtott térség közemberei is tisztában vannak: a folyamatos ukrán ágyúzások egyik legfőbb indítéka: a helyi (orosz) lakosság irtása, elűzése, a terület megtisztítása a Nyugat-Ukrajnából betelepítendők, vagy éppen a hadsereg, a leendő NATO-támaszpontok számára. (Ez számos település esetében sikerült is.)

(5)  „Minszk újraindításán”a tárgyalási formátum átalakítása, kibővítése értendő. Ebben (is) egységes a régi és az új elnök politikája: tovább növelni e formátumban a Nyugat túlsúlyát, és a konfliktus „rendezésébe”bevonni, többek között, az Egyesült Államokat is (amely ettől, egyelőre legalábbis, húzódzkodni látszik). Az orosz diplomácia értékelése szerint az eddigi két nyugati hatalom (Német- és Franciaország) sem lelkesedik az Egyesült Államok bevonásáért.

(6)  A terv magában foglalja egy, az egész világra sugárzó orosz nyelvű tévéállomás tervét, mely ily módon is terjesztené az eddig is ismert hazug, agymosó propagandát Ukrajnáról, a Donbasszról.