https://merce.hu/2019/08/08/az-ensz-szerint-globalis-ehinseget-okozhat-a-klimavaltozas/

Csütörtökön adta ki legfrissebb jelentését az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC), melyben ezúttal a klímaváltozás és a földhasználat elsivatagosodásra és élelmiszer-biztonságra gyakorolt hatásai a központi témák, és a téma elismert kutatói írták.

A jelentés arra jut, hogy amennyiben az emberiség nem változtat sürgősen a földhasználat jelenlegi formáin, akkor annak folytán, a klímaváltozás hatásaival is számolva a bolygó élelmiszertermelő képessége jelentősen csökkenni fog.

Vagyis, jön az éhezés.

Ami egyébként egyes régiókban már most is érezhető: a Közel-Keletről indult migrációs hullámnak komoly katalizátora volt a klímaváltozás miatt alacsonyabb terméshozamok, a városokba áramló rengeteg ember, valamint az ezekből fakadó társadalmi feszültségek.

A jelentés szerint egyébként a globális emberi népesség egytizede már most alultáplált, és félmilliárd ember él elsivatagosodó területeken, ez pedig olyan migrációs hullámot indíthat el, amihez képest a legutóbbi, a kormány gyűlöletkampányával és kerítésépítéssel fogadott lófitty volt.

Az elsivatagosodás veszélye egyszerre több kontinensen fenyeget hatalmas területeket, úgy Afrikában, mint Ázsiában, Amerikában vagy a Mediterráneumban.

Ez különösen veszélyes, mivel ahogy Cynthia Rosenzweig, a NASA Goddard Űrkutatási Intézetének vezető kutatója és a jelentés egyik fontos közreműködője úgy fogalmazott,

„egyre nő a veszélye, hogy egyszerre lesz üres az összes kenyereskosár. Ezek a dolgok mind egyszerre történnek.”

A talaj, melytől az emberiség teljes mértékben függ, százszor gyorsabban vész el, mint amilyen gyorsan újratermelődne, de még a műveletlen területeken is 10-20-szoros a tempó.

A jelentésből kiderül, hogy globális szinten a jégtakarótól mentes földterületek 70 százalékát használja az emberiség, és a teljes globális üvegházhatású gázkibocsátás 23 százalékáért felel a mezőgazdaság, erdészet és egyéb földhasználat – ugyanakkor ha csak az élelmiszertermelést nézzük, annak valamennyi folyamatával együtt, az a kibocsátás 21-37 százalékáért felel.

A mezőgazdasági tápszerekhez köthető kibocsátás pedig a hatvanas évek óta a kilencszeresére nőtt, ez elképesztő terhelést okoz mind a földeknek, mind a vizeknek, a környezetbe került műtrágya mellett pedig maga a kibocsátás is gyorsítja az elsivatagosodást.

Az emberi földhasználat mellett pedig a klímaváltozással járó különböző időjárási szélsőségek is pusztítják a talajt, mint az egyre gyakoribbá váló extrém száraz időszakok, az áradások, hőhullámok, erdőtüzek és egyéb anomáliák, melyek korábban sokkal ritkábban fordultak elő.

A nagyüzemi állattartás jelenlegi színvonala is tarthatatlan, tekintve hogy az állati eredetű élelmiszer előállításához rengeteg földre valamint egyéb erőforrásokra, vízre, energiára van szükség, ami a növényi alapú élelmiszerek előállításánál jóval nagyobb kibocsátással is jár. Arról nem beszélve, hogy a szén-dioxidot elnyelő erdőket, melyek a biodiverzitás szempontjából is kulcsfontosságúak, sok esetben épp az élelmiszertermelés biztosítása végett irtják.

Különösképp a szarvasmarhatenyésztés káros klimatikus szempontból: ezen állatok maguk is szignifikáns metán-kibocsátók – mely a szén-dioxidnál jóval, akár húszszor erősebb üvegházhatású gáz. Ehhez képest a növekvő globális kereslet miatt számuk erőteljesen növekszik, ehhez kapcsolódóan pedig egyre több természetes erdőt irtanak ki, például Amazóniában, ez pedig évente 600 millió autónak megfelelő kibocsátással jár.

Az IPCC szerint a nagyüzemi élelmiszertermelés helyett a kormányoknak és a döntéshozóknak a kisebb léptékű, a környezetet kevésbé romboló típusú gazdálkodást kellene támogatnia, valamint erdősítésre van szükség, hogy csökkentsük az előttünk álló ökológiai katasztrófa negatív hatásait.

Piers Forster, a Leeds-i Egyetem professzora elmondta,

„Ez a fontos jelentés megmutatja, hogy alapvetően meg kell változtatnunk földhasználati szokásainkat, hogy 1,5 Celsius-fok alatt tartsuk [az évszázad végéig] a felmelegedés szintjét. Dióhéjban kevesebb [állattartást szolgáló] legelőre és több fára van szükségünk.”

Dave Reay, az Edinburghi Egyetem professzora pedig úgy fogalmazott,

„Ez egy tökéletes vihar. Korlátozott földterület, növekvő emberi népesség, és mindez becsavarva a klímavészhelyzet fojtogató paplanjába. A Föld soha nem tűnt kisebbnek, és a természetes ökoszisztémák soha nem voltak ily direkt fenyegetésnek kitéve.”

via IPCC / Guardian NYT