https://riafan.ru/1203597-kiev-likvidiroval-nepriznannuyu-ukrainskuyu-cerkov?utm_source=onesignal&utm_medium=push&utm_campaign=main

  1. augusztus 14.

 

Kijev, augusztus 14. Az ukrán autokefál pravoszláv egyház (UAPC) hivatalosan is megszűnt létezni – miután egyesült az újonnan létrejött Ukrajna Pravoszláv Egyházával (PCU). (1). Erről az ukrán parlament hivatalos közlönye, a „Golosz Ukraini” („Ukrajna Hangja”) számol be.

A kiadvány információja szerint a jogi, illetve fizikai személyek (vállalkozók és civil egyesületek) Egyesített Állami Nyilvántartásában (EGRJUL) július 29-én tett bejegyzés értelmében a fent nevezett vallási szervezet ténykedése megszűnt. És minthogy az UAPC tevékenysége megszűnt, semmisnek nyilváníttatik minden, az e szervezet nevével fémjelzett mindenféle megállapodás.

Mint emlékezetes, a múlt év végén két, nem kanonikus egyházi szervezet – az UAPC, illetve az úgynevezett Kijevi Patriarchátus (UPC KP – „Ukrajna Pravoszláv Egyházának Kijevi Patriarchátusa”) bejelentette egyesülésüket és az „Ukrán Pravoszláv Egyház” megalakítását – amely 2019-ben megkapta az Egyetemes Pátriárkától (2) az autokefáliáról szóló bullát (3). Később a PCU vezetősége olyan döntést hozott, hogy a tevékenységüket szabályozó dokumentumokban egyházi szervezetüket „Ukrán Pravoszláv Egyháznak” fogják nevezni. Figyelmen kívül hagyva ezzel azt a tényt, hogy ezt az elnevezést Ukrajna egyetlen, a kánonjog szerinti egyháza, az Ukrán Pravoszláv Egyház (UPC) viseli.

Néhány hónappal a PCU megalakítása után Filaret, a Kijevi Patriarchátus korábbi vezetője megbírálta a (konstantinápolyi pátriárka által kiadott) bullát, és – az UPC KP elnevezéssel – folytatja tevékenységét. Noha a kijevi hatóságok már bejelentették ennek a szervezetnek a megszüntetését.

Megjegyzések:

(1)  Az un. „kijevi egyház” – szovjet- és oroszellenes éllel – már a szovjet időkben is próbálta fúrni a szovjet/orosz befolyás eszközének tartott kanonikus ukrán pravoszláv egyházat. Amely – hagyományosan – a mindenkori moszkvai pátriárkát ismeri el a pravoszláv világegyház fejének. A pravoszláv világegyház részét képező Ukrán Pravoszláv Egyház feje: Onufrij pátriárka.

Az egyházi szakadárok napja a 2014. februári fasiszta puccsal virradt föl. A szélsőségesen nacionalista junta az un. kijevi (Filaret) pátriárkát támogatta minden eszközzel. Megindult a harc a kanonikus pravoszláv egyház ellen. Az üldöztetések egyre erősödnek: sorozatosan támadják meg és kobozzák el templomaikat, hogy azokat azután a szakadároknak adják át. Veszélyben van az ukrajnai pravoszlávok legszentebb helye, a kijevi Pecserszkaja Lavra kolostor együttes (ahol felbecsülhetetlen kincseket, egyebek mellett a szkíták aranytárgyait őrzik).

A hatalom dühét csak fokozta a 2016 nyári országos körmenet („a szeretetért, a békéért, Ukrajna megmentéséért”). Legalább százezer hívő rótta hetekig az ország útjait. Szimbolikus jelentősége volt, hogy az országos körmenet két szent helyről indult: a Donbasszban lévő Szvjatogorszk, illetve a nyugat-ukrajnai (Tarnopol megyei) Pocsajev kolostorból. A két menet Kijevben találkozott, orosz (keleti) és ukrán ajkú (nyugati) hívek együtt emlékeztek meg Oroszország 882-es áttéréséről a keresztény hitre. Akkora pofont, mint ez a jámbor, békés körmenet, még azóta sem mért senki a juntára.

https://youtu.be/Py1uqIUcB4A 


(Csak sajnálhatjuk, hogy a jóságos Szentatyának – aki máskor a Donbasszban vérengző ukrán terrorkülönítményeseket fogadott a Vatikánban, hogy „együtt imádkozzanak a békéért (!!!)” – meg sem fordult a fejében, hogy, lélekben, ugyanezt tegye a százezernyi jámbor pravoszláv hívővel, netán áldását küldje nekik. Még egy szava sem volt hozzájuk.)

(2)  Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárkáról van szó. Akinek – ellentétben a római pápával – a neve ugyan még nagy, de szerepe gyakorlatilag már csak formális. A görögkeleti (pravoszláv) világegyház fejének nem csak a volt Szovjetunió területén, de egyes külföldi pravoszláv országokban (Szerbia, Bulgária) is a moszkvai pátriárkát ismerik el. A jeruzsálemi pátriárka pedig kijelentette: nem hajlandó együtt celebrálni szertartást a szakadár ukrajnai egyház képviselőivel.

(3)  Némi kezdeti habozás után a konstantinápolyi pátriárka kiadta az autokefáliáról szóló bullát a szakadár egyházaknak. Vagyis bevett, nemzeti egyházként ismerte el őket. (Hírek szerint nem kevés, Nyugatról származó anyagiakért való ellenszolgáltatásként.)

Nyugaton nagyon is tisztában vannak a pravoszláv egyház óriási szerepével az un. „Orosz Világ” azonosságtudatában. A pravoszláv egyház „Szodomának és Gomorrának” minősítette a nyugati liberálfasizmus számos alaptételét – ekként is küzd ellene, kíméletlenül. Másfelől, a Donbassz szabadságharcát az a tudat is élteti, hogy ők az istentelen, erkölcsi fertőben élő Nyugat általi leigázás ellen, a pravoszláv hitért is küzdenek. A hatalmáért rettegő Porosenkó elnök, a Nyugat támogatásával ezért bedobta az egyik leghatékonyabbnak szánt fegyvert: az ukrajnai pravoszláv egyház szakítását. Csapást mérendő „az Orosz Világ” ideológiai, szellemi befolyására – illetve véres összetűzéseket provokálandó ki a két részre szakadó hívek között is. Remélte, hogy az összecsapások miatt el kell rendelnie a rendkívüli állapotot, és így elhalaszthatja (törölheti) a közelgő választásokat. Gyalázatos, galád tervéhez a Nyugat minden erkölcsi, politikai – diplomáciai – támogatást megadott.