https://riafan.ru/1203382-eva-bartlett-amerikanskoe-posolstvo-aktivno-reklamirovalo-miting-oppozicii-10-avgusta?utm_source=onesignal&utm_medium=push&utm_campaign=main

(A Szövetségi Tájékoztatási Ügynökség hosszabb interjút közölt a kanadai újságírónővel. Az interjúból az Ukrajnával és a Donbasszal foglalkozó részét közöljük.)

Amiért a Nyugat „nem veszi észre” az ukrán radikálisokat

–  Kanadában igen nagy ukrán diaszpóra él. (1) Vlagyimir Zelinszkij új ukrán elnök egyik legelső külföldi útja Kanadába vezetett. Ön figyelemmel kíséri az ukrajnai fejleményeket? Tudom, hogy levelezésben volt a letartóztatott Kirill Visinszkij újságíróval (2), és interjút készített az ügyvédjével. Gondolja-e, hogy Kirill netán az ukrán hatóságok túsza? Mit gondol az ukrán radikálisok akcióiról, akik megfélemlítik az újságírókat, nemrég pedig lövéseket adtak le az egyik tévécsatorna székházára? Miért támogatja a Nyugat az ukrajnai hatalmat, és „nem veszi észre” a nacionalisták kilengéseit?

–  Sajnos ez abból adódik, hogy Chrystia Freeland kanadai külügyminiszter asszony egyik őse együttműködött a nácikkal. És ez az egyik alapvető tényező, ami befolyásolja a döntéseit.  Nem volt módom olyan szorosan figyelemmel követni az ukrajnai eseményeket, mint tettem azt a szíriai történésekkel. Lévén hogy az utóbbi hat év döntő része szíriai látogatásokkal, illetve az azoknak szentelt cikkek írásával telt el. Ám fő vonalakban tisztában vagyok az ottani történésekkel, illetve azzal, hogy a kanadai külügyminiszter asszony tisztára mossa a neonácik Ukrajnában elkövetett bűntetteit.

A Nyugat  „nem  látja” az ukrán radikálisokat

Ami Kirill Visinszkijt illeti, nem kevés erőfeszítést tettem azért, hogy minél több ember tudjon az ő igazságtalan szabadságvesztésével. Ebből a célból elektronikus posta útján  interjút készítettem Kirillel. Ugyancsak az idén Kijevben jártam, hogy kérdéseket tegyek föl ügyvédjének Andy Domanszkijnak.

Mindketten elmondták, hogy Kirill továbbra is rácsok mögött tartják. Politikai kártyának használják őt az ukrán vezetés játszmáiban (3) és ártatlan a „hazaárulás” vétkében, amivel vádolják. Visinszkij úr joggal hangsúlyozta, hogy ha ő csakugyan olyan nagy veszély Ukrajna számára, akkor miért volt szükség ahhoz négy évre, hogy reagáljanak az általa közölt cikkekre. Lévén, hogy e cikkek közül egyiket sem ő, személyesen írta. Mindezek a cikkek teljesen szokványosak voltak.

Ami azt a tévészékházat illeti, amire tüzet nyitottak – nos, nem kerülte el a figyelmemet, hogy erre röviddel „a sajtószabadságról” megtartott konferencia után került sor. E konferencia során sok ország fogadkozott, hogy védeni fogják az újságírókat, és őrködni a biztonságukon. Ezért föltettem a szónoki kérdést:

„Miként reagálnak önök a Jeremy Hunt brit külügyminiszter, illetve Chrystia Freeland kanadai külügyminiszter, illetve mindazok által irányított „Globális Koalíció a Sajtószabadságért” nevű kezdeményezésről, akik esküvel fogadták, hogy – a nemzetközi közösség figyelmének felhívásával, és a felelősség emelésén munkálkodva – „fényt derítenek minden olyan esetre, amikor sérül a sajtó szabadsága, illetve azon erőszakot vesznek?”

–  Miért nem veszi észre a nyugati tömegtájékoztatás, hogy az ukrán fegyveres erők lövik a Donbasszt. Miért van az, hogy a Nyugat kiforgatott módon tárgyalja, hogy e térség békés lakosaihoz Oroszország humanitárius segélyt juttat el? (4)

–  A nyugati korporatív tömegtájékoztatás nem képes becsülettel tudósítani arról, hogy az ukrán hadsereg tüzérséggel lövi a békés lakosságot. Éppen úgy, mint ahogy nem becsülettel beszámolni arról, hogy a Nyugaton csak „felkelőknek” nevezett terroristák békés szíriai állampolgárokat gyilkolnak. Nagyon ritka az az eset, amikor egy korporatív újságírónak lehetővé teszik, hogy ilyen dolgokról becsületes riportokat készítsen. Van egyfajta szerkesztői irányvonal, amihez az újságíróknak tartaniuk kell magukat. Márpedig ez az irányvonal egybeesik az Egyesült Államoknak és a szövetségeseiknek a törekvéseivel. Ezért kénytelenek állandóan Oroszországot rágalmazni, miközben tisztára kell mosniuk mindazokat a bűntetteket, amelyeket a Nyugat csatlósai a helyszíneken követnek el.

A Nyugat és a „krími kérdés”

–  A nyugati sajtóban a Krím kérdését mindig oroszellenes szemszögből világítják meg. Ön szerint, ez miért van? Miért nem veszi senki figyelembe a Krímben élő emberek véleményét? Ha nincs Graham Phillips brit újságíró, aki meginterjúvolta ezeket az embereket, és megmutatta az igazságot az egész világnak, Nyugaton senki sem jutott volna az igazságot feltáró információkhoz. A nyugati propaganda talán nem fogja fel, hogy az igazság mindig felszínre kerül? Főleg most, hogy mindenkinél van YouTube, és lehetősége van arra, hogy független újságíróktól tájékozódjon.

A nyugati sajtóban a Krím témáját mindig oroszellenes szemszögből világítják meg

–  Ez megint csak a Nyugat igényei szerint van: befeketíteni mindent, aminek köze van Oroszországhoz. Teljesen félrelökve a logikát. Pontosan úgy, ahogy a nyugati tömegtájékoztatási eszközök mellőzik a krími nép akaratát, mellőzik azon szíriai millióknak az akaratát is, akik olyan régiókban élnek, ahol a kormány óvja a biztonságukat, és ahol a többség nem támogatja a hamis „forradalmat”. Ha a nyugati sajtó lehetővé tenné ezeknek az embereknek, hogy szóljanak, akkor rögtön nyilvánvalóvá lenne, hogy éppen az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország az – és minden olyasvalaki, aki támogatja a terrorizmust – , akik leplezetlenül hazudoznak az oroszországi, a szíriai (továbbá a venezuelai, az iráni, stb.) helyzetről.

Egyébként azt tervezem, hogy elutazom a Krímbe. Ahol mindent elkövetek annak érdekében, hogy meglássam: az ott élő emberek mit akarnak elmondani a saját életükről.

Megjegyzések:

(1)  Kanadában egymilliónál több ukrán emigráns él. Az ottani emigráció hírhedten szélsőjobboldali – a második világháború után sok szélsőséges, a német megszállókkal együttműködő nacionalista menekült oda. Mint kiderült, ott dobták be a köztudatba – 1948 táján – a „holodomorról” kitalált, hétmillió ukrán 1933-ban történt szándékos halálra éheztetéséről szóló rémtörténetet. (Amiről csak annyit: 1. 1933-ban az egész Szovjetunióban súlyos éhínség volt, a rossz termés és az erőszakos kollektivizálás következtében; 2. Ukrajnát elfoglalva, a német megszállók erőteljes kommunista- és szovjetellenes propagandába kezdtek. A „kommunizmus” fölhánytorgatott bűnei között azonban „holodomorról” nem esett szó. 

(2)   Kirill Visinszkij, a Novosztyi hírügynökség kijevi irodájának, kettős állampolgárságú (ukrán, orosz) vezetője. Tavaly májusában letartóztatták, azóta is vizsgálati fogságban ül. „Ukránellenes cikkek rendszeres közlése” miatt hazaárulással vádolják.

(3)  Több ukrán megnyilatkozás, követelés enged arra következtetni: Visinszkijt valójában túszként tartják fogva. Kijev az ő szabadon bocsátásának ígéretével próbálja elérni, hogy – kémkedés, terrorcselekmény vádjával Oroszországban elítélt és ott szabadságvesztésüket töltő több ukrán állampolgárt engedjenek szabadon (akiket Kijevben és Nyugaton politikai foglyokként szoktak emlegetni).

(4)  Több példa is volt arra, hogy az Európai Unió elítélte Oroszországot (!) a Donbassznak szállított humanitárius segélyért. 2014 nyarán, a blokáddal gyötört, humanitárius katasztrófát átélő, ostromlott Luganszknak szánt legelső orosz segélyszállítmány eljuttatásakor történt, hogy a „hivatalos” határátkelőn belépésre jelentkező segélykonvojjal az ukrán hatóságok három héten keresztül packáztak, nem engedve belépni azt ukrán területre. A szállítmányban eközben romlandó termékek (például tejport tartalmazó gyermektápszerek – is voltak, így félő volt, hogy a rekkenő nyári hőségben a segélyküldemény egy része megromlik. Mindezt annak ellenére, hogy orosz részről felnyitották a kamionokat, és lehetővé tették: az ukrán szervek, újságírók meggyőződhessenek róla: az orosz Vöröskereszt rakományában nincsenek fegyverek, illetve bármilyen, katonai jellegű küldemény. Az ukrán Vöröskereszt pedig bejelentette: semmilyen formában nem működik közre a szállítmány eljuttatásában a blokádtól gyötört Luganszkba.

Ezért az orosz fél nem várt tovább: a konvojt a népi erők ellenőrzése alatt álló egyik határállomásra irányította át. Európában tombolt a felháborodás: tiltakozó nyilatkozatok sorozata ítélte el Oroszországot az ukrán szuverenitás megsértése miatt.

Addig és azóta sem fordult elő, hogy nemzetközi tiltakozás kísérte volna egy humanitárius segélyszállítmány eljuttatását bárhová is.