https://newzfeed.ru/91961-pravdu-o-sbitom-boinge-mn17-pohoronyat-na-tselyj-vek/?utm_source=push-notification&utm_medium=push-world&utm_campaign=push&utm_content=vlad

 

  1. augusztus 22.

A maláj repülőgép lezuhanásában vétkeseket sohasem fogják a világ elé tárni.

A nemzetközi nyomozócsoport még évtizedek múlva sem fogja beismerni: kik a valódi felelősei a Donbassz fölött 2014 nyarán lezuhant Boeing MH17-es (1) maláj utasszállítóval történt tragédiának. Erre a következtetésre jutott Andrej Szuzdalcev orosz politológus, a Közgazdasági Főiskola szakértője.

Véleménye szerint teljesen kizárható az események menetében bekövetkező olyan fordulat, aminek nyomán az adott repülőgép szerencsétlenség ügyében felhagynának az Oroszországgal szembeni, légből kapott vádaskodással.

„Sosem fogják beismerni. Meglehet, talán esetleg úgy 50, vagy 100 év múlva majd ezt már megtehetik. De még ha 50 év múlva is – erről nyugodtan állíthatjuk, hogy sohanapján. A helyzet az, hogy mi, a magunk részéről is, hibák tömkelegét követtük el. Fészkelődni, magyarázkodni kezdtünk” – jelentette ki a szakértő, a „Pravda.ru” c. kiadványnak adott interjújában.

Emlékeztetett rá, hogy Moszkvában is gyakran változtak a történtekkel kapcsolatos verziók (2). A nyomozást pedig nekünk, magunknak kellett volna elvégeznünk, hogy mindent a maga helyére tegyünk.

„Az világos, hogy az ukrán légierő repülőgépe ott volt. A rakétát, minden valószínűség szerint az ukrán „Buk” rakétarendszerből lőtték ki. Én úgy gondolom. És ez, általában véve, világos is” – mondta Szuzdalcev.

A politológus megjegyezte, hogy a nyomozás továbbra is titokban folyik. Az amerikaiak változatlanul nem tették közzé a tragédia helyszínén készült műhold felvételeiket (3). És valahol nyoma veszett a Boeinget a Donbassz légterében vezérlő diszpécsernek. (4)

„A hollandok úgy tesznek, mintha nem is hallottak volna erről. Ez itt a kérdés. Hiszen bárki is állt volna ott, akárkinek a „Buk”-ja lett is volna ott, akár az ukránoké, akár – mint az állítják, az Oroszországból odaszállított rakétarendszer, amelyet népfelkelők ülnek körül – ahhoz, hogy abból a rakétarendszerből a repülőgépre lőhessenek, azt oda kellett vezérelni” – fejtegeti a szakértő.

Emlékeztetnénk rá: az utóbbi időben a malajziai hatóságok immár nyíltan beszélnek arról, hogy számukra nem meggyőzőek azok a következtetések, amelyekre az egyesített nyomozócsoport jutott. Mely nyomozócsoport igyekezett azt bebizonyítani, hogy a Malaysian Airlines Boeing 777-es típusú, 2014. július 17-én, Amszterdamból Kuala Lumpúrba tartó gépének lezuhanásában Oroszország a bűnös. (5)

Jevgenyij DNYEPROVSZKIJ

Megjegyzések:

(1)  Az MH17 – a járat száma, és nem a gép típusa.

(2) 

I.  Eltérő verziókat hangoztattak, kezdettől fogva.Eltértek a verziók, először is, arról, hogy mi lőtte le a gépet. A leginkább közkeletű változat szerint egy, a „Buk” légvédelmi rakétarendszerhez tartozó rakétával. Ennek egy – a nyugatiak által pancser módon az oroszoknak átadott – darabkájáról az oroszoknak sikerült leolvasniuk a gyártási szám egy részét. Ennek nyomán megtalálták annak a szállítólevélnek egy kópiáját, amellyel 1986 utolsó napjaiban a rakétát leszállították az akkor még szovjet légvédelem egy, a nyugat-ukrajnai Tarnopol környékén állomásozó egységének. A rakéta a Szovjetunió felbomlása után sem hagyta el Ukrajna területét. Viszont az illető egység ukrán utódát 2014 tavaszán a már forrongó Donbasszba vezényelték. Vitték fegyverzetüket, a kérdéses rakétával, azzal a „Buk” típusú, mostanra régen elavult légvédelmi rakétarendszerrel együtt, amelyet az orosz hadsereg még 2011-ben kivont a forgalomból, és meg is semmisített. (Ukrán részről végig tagadták, hogy nekik ilyen rakétarendszerük lenne. Az idén tavasszal azonban a megszállt Mariupol lakói látták, amint vonatszerelvényen ilyen rakétarendszerek érkeznek a város teherpályaudvarára, az ukrán hadsereg offenzívára való készülődésének jegyében.)

Más verziók szerint az ukrán légierők SZU-25-ös típusú vadászgépe lőtte le a Boeinget. Ez is egy már elavult géptípus, amely – példának okáért – nem képes 8 ezer méternél magasabbra repülni. A Boeing viszont 11 ezer méter fölötti magasságban repült. Az a dnyepropetrovszki repülésirányító (a szabadsága közben eltűnt Anna Petrenkó), aki a gépet a szokásos útvonalától jóval északkeletebbre, a hadszíntér fölötti (le nem zárt) légtérbe irányította, még arra is utasította, hogy ereszkedjen 600 méterrel lejjebb. Így már le tudta lőni az a vadászgép, amelyet korábban feljavítottak annyira, hogy tízezer méterre is föl tudjon emelkedni. A lelövéssel kapcsolatban is több verzió forgott: hogy a vadászgép levegő-levegő rakétával, fedélzeti géppuskájával, vagy mindkettővel lőtt. A különböző verzió szerzői mind „bizonyítékokat” soroltak fel állításuk igazolására – utalva, többek között a sérülések jellegére, de arra is, hogy valójában mi okozhatta a gép zuhanását. Ami tény: a lezuhant gép darabjai óriási területen szóródtak szét.

Nem segített a történtek követésében az sem, hogy az orosz sajtóban – talán a világon is példátlanul – eluralkodott, a kifejezetten vad hazugságok eszközével is élő, lelkiismeretlen szenzációhajhászás. Még olyan változat is megjelent, hogy a repülőgépet előzőleg holttestekkel töltötték meg, és erőteljes hullaszag terjengett a gép körül már a lezuhanás után. Az az álhír is többször felbukkant, hogy a maláj légitársaság egy másik, még márciusban, az Indiai-óceán fölött eltűnt gépét csempészték oda

II.  Eltérnek a verziók arról is, hogy csakugyan a maláj utasszállítót akarták-e lelőni a terroristák (nyugodtan nevezhetjük őket annak). Legalább annyiszor tagadták, mint ahányszor újra és újra elővették a verziót: az igazi célpont a latin-amerikai körútjáról hazafelé tartó Putyin elnök különgépe volt. Amelynek kb. húsz perccel később kellett a térségbe érkeznie. (Hírek szerint mindkét gép előzőleg Varsó táján „találkozott”. Az persze nem igazán érthető, hogy Putyin gépének miért kellett akkorát, délkelet felé kerülnie, mikor a nagyjából egy szélességi fokon lévő Varsó és Moszkva között nyílegyenes út vezet. Nemrégiben jelent meg aztán, hogy – állítólag – a lengyel légi irányítás lezárta a Moszkva felé vezető légifolyosót, ami miatt a gépnek délkelet, a harcban álló Donbassz felé kellett kitérnie. Hogy így, a Putyin elleni merénylet tervébe lengyel barátaink is beszálltak volna, megbosszulandó a pár éve Szmolenszk térségében lezuhant lengyel elnöki különgép katasztrófáját, államfőjük halálát.

E verzió szerint a két gép messziről összetéveszthető volt. A maláj gépen is az orosz nemzeti színek (fehér, kék, piros) domináltak. Egy – nem mindjárt észrevehető – különbség volt a kettő között: a maláj gépnek két, míg az orosz elnök, ugyancsak Boeing típusú különgépének négy motorja volt.  Így az összetéveszthető két gép közül a hamarabb érkezőt, vagyis a maláj Boeinget vették előbb célba. A Boeinget állítólag lelövő ukrán pilóta, Volosin őrnagy, mikor már megsorozta a gépet (amiről – ezek szerint – tudta, hogy Putyin négymotoros gépét kell lelőnie) vette észre, elszörnyedve, hogy a lelőtt Boeingnek csak két motorja van. Mintegy két évvel később – állítólag – az állítólag bűntudat mardosta fiatal tiszt önkezével vetett véget életének. Így volt-e, vagy sem, nyilván nem egyhamar tudjuk meg. Viszont tény: már tőle sem szivárog ki az igazság. Ahogy a fiatal, igen csinos diszpécser lánytól, Anna Petrenkótól sem, aki öt éve sem tért vissza szabadságáról. Meg a kijevi boriszpoli repülőtéren dolgozó egyik, Carlos nevű spanyol repülésirányítási szakembertől sem, akinek ugyancsak nyoma veszett. Miután azonban a napokban meghallhatott valami olyasmit a repülésirányítók sűrű forgalmazása közepette, amit nem lett volna szabad meghallania.

Akárhogy is vesszük: az állami terrorizmus esetével van dolgunk. Akár a közel háromszáz ártatlan, gyanútlan utast, akár egy nagy ország tekintélyes (ám sokak által gyűlölt, terveik útjában álló) elnökét szállító repülőgép lelövéséről van szó. ÉS EZ, BIZONY, AKÁRHOGY IS VESSZÜK, A LEGALÁVALÓBB (bizony, halálbüntetést érdemlő) HÁBORÚS BŰNTETT. Érthető, miért akarják annyira eltussolni az ügyet – hogy aztán egy elrabolt, megkínzott, meggyötört emberből kicsikart „vallomással” próbálják legalizálni gyalázatos, aljas rágalmaikat, még gyalázatosabb, még aljasabb bűntettüket. A Nyugat ezzel – igazság szerint – kiírta magát a civilizált nemzetek és emberek világából. FORDULÓPONTHOZ– az állami szintre emelt kalózkodás, banditizmus és terrorizmus világának a küszöbére – ÉRKEZTÜNK! (Mi pedig az ennek a terrorista államnak az irányítása alatt álló katonai szövetségnek vagyunk a tagjai. Melynek betűszavát van, aki így bontja ki: NATO – North Atlantic Terrorist Organization. Észak-Atlanti Terrorista Szervezet.)

Akkori hír volt (ez azóta nem került elő), miszerint a német titkosszolgálat állítólag lehallgatta Obama és Porosenkó egy telefonbeszélgetését. (A gép lelövését, történetesen Merkel születésnapjára időzítették, akinek mobiltelefonját az amerikai titkosszolgálatok egyébként lehallgatták.) Amikor ezt a német titkosszolgálat jelentette Merkel kancellár asszonynak, az rögtön megtiltotta, hogy a felvételt a sajtó tudomására hozzák.) A hangfelvételen az előbbi ordítva hordta le kijevi bábját, amiért az elcseszte az akciót (mint orosz részről már akkor is tudták: kettejük közösen eltervezett akcióját). Akkor a megfigyelő számára nem volt világos: mi olyat és úgy ronthatott el az ukrán bábelnök, hogy gazdája, magából kikelve, így ordít vele? Azóta több dolog is kiderült. Például az, hogy a Nobel-békedíj 2009. évi kitüntetettjétől egyáltalán nem áll távol az állami banditizmus, a terrorizmus. Ezt nála jobban (bár durvábban, primitívebben) csak kijevi bábja műveli.

(3)  Annak idején – amikor kérdezték őket, hogy miért nem bocsátják rendelkezésre a műholdas felvételeiket (ha egyszer arról beszélnek, hogy e fényképek birtokában tudják, hogy ki követte el ezt a bűntényt) – az amerikaiak arra is hivatkoztak: egy új típusú műholdjuk készítette a képet. Így nem akarják, hogy illetéktelenek előtt – a fényképek alapján – föllebbenjenek a műholddal kapcsolatos katonai titkok.

(4)  Anna Petrenkó, a diszpécser kisasszony – az esetet követően – (állítólag) szabadságra ment. Ám azóta sem tért onnan vissza. A mobilja sem válaszol.

(5)  A Kijevbe hurcolt Vlagyimir Cemahot, formálisan azért fogják perbe, mert tagja volt a kijevi rezsim által „törvénytelen fegyveres alakulatnak” tekintett donyecki Népi Milíciának. Valójában azért rabolták el (és ezzel még családja is rögtön tisztában volt), hogy belőle – mint neki, a katasztrófa helyszínéhez közeli Sznyezsnoje város 2014-ben légvédelmi parancsnokából – csikarják ki, valamilyen úton-módon, az Oroszországot a világ szemében terrorista államként lejárató „vallomást”. Valójában Cemahot csak október végén – három hónappal az utasszállító lelövése után – nevezték ki légvédelmi parancsnoknak. A kérdéses időben egyszerű, beosztott milicistaként teljesített szolgálatot egy ellenőrző poszton. Így semmi köze sem lehetett a történtekhez.