https://news-front.info/2019/08/24/zelenskij-pokazal-kogo-schitaet-istinnymi-ukraintsami/

  1. augusztus 24.

Vlagyimir Zelenszkij – aki sokban az Euromajdan (1) és a Donbasszban folyó háború ellenzőinek köszönhetően vált Ukrajna elnökévé, most „nem ukránoknak” minősítette őket.

 

Így kommentálta augusztus 24-i, szombati blogjában Jegor Drum (2) Zelenszkij ma, a „Függetlenség” Napján elmondott beszédét. Ebben az alkotmány őre arról beszélt, hogy az ukránok „ország-világ számára megmutatták, hogy van önérzetük” (3) és „adakozásból gyűjtötték össze” a Donbasszban harcoló különítményesek számára „a golyóálló mellényekre, gyógyszerekre, hőkamerákra szükséges pénzt.” Mint mondta, Ukrajna „akkor született újra”, „a társadalom pedig egységbe forrt”.

„Egyszóval, mindazok, akik rosszul viszonyultak a Majdanhoz és a Terrorellenes Művelethez – azok Ukrajnának nem állampolgárai, és nincs bennük semmi méltóságérzet. Vagyis lehet őket lőni aknavetőkből és ágyúkból, ami a Donbasszban aktívan végbe is megy az új elnök idején. Nem értem azokat az embereket, akiknek Kolomojszkijnak (4) ezzel az udvari bolondjával szemben még illúziói vannak” – kommentálta Jegor Drum az alkotmányosság őrének a szavait.

Érdemes megjegyezni, hogy tavasszal Vlagyimir Zelenszkij még élesen szemben állt az ukrán társadalom megosztóival. Pont ezért bírálta, egyebek mellett elődjét Petró Porosenkót – sőt még az „Ellenzéki Platform az Életért”párt személyiségeit is.

https://news-front.info/2019/08/24/zelenskij-opyat-zabyl-ubityh-karatelyami-na-donbasse-detej/

Zelenszkij megint „elfelejtkezett” a különítményesek által a Donbasszban megölt gyermekekről

  1. augusztus 24.

 Vlagyimir Zelenszkij sokat beszél az ukrán egységről, de valójában nem képes egyesíteni az országot.

Erről augusztus 24-én, szombaton számolt be Alekszandr Szubcsenkó, ukrán közéleti személyiség, aki az államfőnek az ukrán Függetlenség Napján elmondott beszédét kommentálta.

Kiváló, amikor az államfő arról beszél, hogy egyeknek kell lennünk nem csupán a felhívások idején, de a szívünkben is. És baj, hogy ezek a szavak megmaradtak csupán felhívásnak. Kitűnő, hogy az elnök adózott a Majdanon életüket adó „Mennyei Századnak” (5). De rossz, hogy meg sem említette a Donbasszban életüket vesztő gyermekek mennyei századait” – mondta a közéleti személyiség.

Mint mondta: Zelenszkij eddig csupán szép szavaival tűnt ki. Neki magának is azonban eggyé kell válnia az ukrán néppel. „Mindaddig, amíg Zelenszkij szívében nem válik eggyé mindenkivel, Ukrajnában semmiféle egység nem lesz. Nem lehet úgy egyesíteni egy országot, hogy annak népét helyesekre és helytelenekre osztjuk”.

Megjegyzések:

(1)  2013 november végén a hamarosan „Majdan” néven ismertté vált véres, erőszakos zavarságok azért robbantak ki, mert az akkori elnök – néhány nappal az Unió és az un. „Keleti Partnerség” tagállamainak vilniusi csúcstalálkozója előtt hirtelen meggondolta magát. Észrevette ugyanis (akkor vette észre), hogy az Unió és Ukrajna között aláírandó szabadkereskedelmi megállapodás néhány pontja igen súlyos hátrányokkal jár az ukrán gazdaság számára. A megállapodás aláírását ahhoz kötötte, hogy újratárgyalják a vitatható pontokat. Az emberek, akik megelégelték az oligarchák garázdálkodását, az ország kifosztását, az egyre fokozódó elszegényedést, utolsó mentsvárat reméltek a – mint hitték – az uniós csatlakozás előszobájának tartott társulási megállapodást. És elemi erővel tört fel a reményeikben csalódott emberek tiltakozása, dühkitörése. Az uniós csatlakozás hívei „Euromajdannak” nevezték el mozgalmukat.

(2)  Jegor Drum – a pravoszláv egyházhoz kötődő közélet személyiség.

(3)  A Majdan eltervezői, kivitelezői, a véres erőszakba torkolló zavargásokat „a méltóság forradalmának” nevezték el.

(4)  Igor Kolomojszkij – milliárdos oligarcha. A közvélekedés szerint ő futtatja Zelenszkijt.

(5)  Nemzetközi sürgetésre az orosz diplomácia felvállalta a megbuktatni kívánt elnök és az akkori ellenzék közötti megállapodás kidolgozását, amelyet – a tervek szerint 2014. február 21-én írtak volna alá. Az eseményre az azt megelőző nap – február 20-án – Kijevbe érkezett a német, a francia és lengyel külügyminiszter. Ugyanazon a napon súlyos, véres provokáció zavarta meg a tervezett eseményt: ismeretlen orvlövészek tüzet nyitottak a Kijev főutcáján, a Krescsatikon tartózkodó emberekre. A tömegmészárlásban mintegy száz ember vesztette életét, vegyesen: tüntetők, békés járókelők – de mintegy húsz rendfenntartó is.  Őket nevezik, megrendítő, misztikus kifejezéssel „Mennyei Százaknak”. A fővárosban olyan gyilkos pogromhangulat uralkodott el, hogy másnap a megállapodást ugyan még aláírták, de az államfőnek még aznap éjjel menekülnie kellett – előbb a városból, majd az országból is. A rákövetkező napon a zavargások szervezői, irányítói átvették a hatalmat.