https://merce.hu/2019/08/31/oslakosok-elleni-nepirtas-fenyeget-kolumbiaban/

A kolumbiai őslakos népek több, mint ötven éven keresztül tartották magukat, és a polgárháborús körülmények ellenére sem hagyták el földjüket. Mikor 2016 novemberében a kormány és a lázadó FARC aláírta a békeegyezményt, úgy tűnt, végre beköszönt a béke időszaka azonban az őslakosok életét és kultúráját fenyegető veszély azóta sem múlt el – írja az Opendemocracy.

Mi az a FARC?

A Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erői nevű csoport a kommunista párt katonai szárnya, a hatvanas évek közepén jött létre, hogy az elnyomó, jobboldali tőkésbarát rezsim ellenében.

A nép érdekeit képviseli az uralkodó osztállyal szemben, mely a belföldi és nemzetközi nagytőke kezébe játssza az ország valamennyi lakosát illető erőforrásokat, kiszolgálja a multinacionális vállalatokat és az Amerikai Egyesült Államok érdekeit.

Többen kritizálják a fenntartását szolgáló bevételi forrásai miatt, melyek között, tekintve hogy a legális lehetőségek igen szűkösek, megtalálható a túszejtés és a kokain-kereskedelem is.

2016-ban elvileg letette a fegyvert, azonban a mai napig vannak harcoló gerillacsoportok, melyek ezt nem ismerik el.

A siona népcsoport, mely Amazónia kolumbiai részén él, ahogy az az ország több részén is történt megpróbált kontrollt gyakorolni területe felett miután a FARC katonái elvonultak, azonban a törvényes és törvényen kívüli fegyveresekkel folytatott összecsapások miatt továbbra is veszélyben vannak a saját földjükön.

Habár Kolumbia alkotmánybírósága 2009-ben kimondta, hogy a siona népcsoportot az eltűnés fenyegeti, jelenleg is újabb fenyegetésekkel kerülnek szembe, ezért az Összamerikai Emberjogi Bizottság 2018-ban elővigyázatossági intézkedésekre szólította fel Kolumbiát, hogy erősítse meg a csoport védelmét.

Az intézkedéseket azonban nem ültették át a gyakorlatba, így még az olyan alapvető követelmények sem érvényesülnek, mint az élet védelme.

Miközben az őslakosok vezetői figyelmeztették a hatóságokat annak lehetőségére, hogy az ősi területeken tervezett bányaművelés és a fegyveres csoportok által bevezetett szabályok miatt fennáll a tömeges elvándorlás veszélye, azonban az állami tisztviselők akikkel tárgyalnak, nem rendelkeznek megfelelő jogkörökkel a helyzet kezelésére.

A rendszer azonban nem csak a siona nép védelmére nem fordít energiát, az ország többi őslakos csoportja is az „etnocídiumnak” is nevezett erőszakhullámmal szembesül – a Kolumbiai Nemzeti Őslakos Szervezet adatai szerint a békeegyezmény aláírása óta 159 őslakost gyilkoltak meg az országban.

A nasa nép, a sionák szomszédai szisztematikus népirtást szenvednek el a területi közigazgatás és igazságszolgáltatás részéről, a közösségben eleddig harminchat ember esett áldozatul a támadásoknak, közülük tizennégyen fontos tisztségeket láttak el a közösségben. Augusztus tizedike, az őslakos népek napja óta pedig tovább súlyosbodott a szituáció a régióban, az Opendemocracy beszámolója szerint pattanásig feszült a helyzet.

A kolumbiai főügyészség szerint 2016 és idén június között negyvenhárom őslakos vezetőt öltek meg az országban, azonban mindössze huszonnégy embert ítéltek el a gyilkosságokért.

Arra utaló jel pedig egyáltalán nincs, hogy megfelelően kivizsgálják azokat a rendszerhibákat, melyek lehetővé teszik az őslakosok ellen elkövetett gyilkosságokat, vagy hogy bármiféle megfelelő stratégiát dolgozzon ki a rendszer ezen közösségek és kulturájuk védelmére.

via Opendemocracy