https://tsargrad.tv/articles/chem-primechatelen-obmen-plennikami-mezhdu-rossiej-i-ukrainoj_216045

  1. szeptember 7.

Befejeződött a másik fél őrizetében lévő személyek cseréjének folyamata Oroszország és Ukrajna között. A folyamatban egy „igazi csemegére” is bukkanhatunk.

A Moszkva és Kijev közötti hosszú, feszített ütemű tárgyalásokat követően ma elkezdődött, és ma véget is ér a másik fél őrizetében lévő személyek kicserélésének procedúrája. A legutolsó információk szerint az érintettek már úton vannak Moszkvába, illetve Kijevbe.

Azok az ukrán tengerészek, akik a Kercsi-szorosnál történt provokáció nyomán találták magukat egy oroszországi börtönben, több autóbuszon elhagyták a „Lefortovó” vizsgálati fogházat. A Közúti Rendészeti Járőrszolgálat munkatársainak kíséretében a vnukovói repülőtérre vitték őket. Megjelent egy hír, miszerint közöttük van Oleg Szencov, a terrorista rendező is, aki kulcsfigura volt az Oroszország őrizetében lévő ukránok között.

A vnukovói repülőtéren leszállt egy, az ukrán zászló színeivel ékesített utasszállító, és a kormányváró bejáratához gördült. Ugyanakkor a „Rosszija” különleges légi egység TU-204-300 típusú repülőgépe, a Fligtradar internetes portál adatai szerint, ma reggel átszelte az orosz-ukrán határt.

A TASZSZ közlése szerint ez az, utasok nélküli repülőgép már le is szállt Boriszpolban (1). Visszafelé rajta szállítják majd haza a fogolycserében érintett orosz állampolgárokat.

A kijevi repülőtéren, a többiekkel együtt, ott volt Kirill Visinszkij, ukrán-orosz újságíró, a „Novosztyi-Ukraina” hírügynökség főszerkesztője, aki a többiektől külön érkezett Boriszpolra. A tervek szerint hétfőn, Moszkvában találkozik majd szerkesztőségének kollektívájával.

A legfrissebb értesülések szerint a kiszabadult foglyokat szállító repülőgépek már fölszálltak, és úton vannak Moszkva, illetve Kijev felé.

 

Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök korábban aláírta azt a rendeletet, amellyel kegyelemben részesített 12, Ukrajnában elítélt orosz állampolgárt. A cserét a „35-öt 35-re” formula keretében tervezték lebonyolítani, ám az utolsó pillanatban változtatások lehetségesek a fogolylistákban.(2)

 „35-öt 35-re”?

Az „Interfax” egyik forrásának elmondása szerint „az Ukrajnának átadandók listájára került a Kercsi-szorosban történt incidens alkalmával őrizetbe vett 24 tengerész, és további 11 elítélt – közöttük Oleg Szencov rendező.” Ukrajna azt tervezi, hogy a többieken kívül Oroszországnak átadja még az SZBU által a Donbasszban elrabolt Vlagyimir Cemahot (amikor is az elfogó csoport veszteségeket szenvedett). Cemahot „kulcsfontosságú tanúnak” minősítették az MH17-es ügyében. Az Európai Parlament negyven, oroszellenes beállítottságú képviselője kérte Kijevet, hogy ne adja át őt.

Az, hogy a fogolycserére ezúttal sor kerül, azt követően vált ismertté, hogy szeptember 5-én azt bejelentette Vlagyimir Putyin orosz elnök. A Keleti Gazdasági Fórum (3) egyik ülésén Putyin bejelentette: a kérdéssel kapcsolatban Kijevvel folyamatban lévő tárgyalások a vége felé közelednek. A cserére „a legközelebbi jövőben” sor kerül, és „eléggé nagyszabású, széles körű lesz. Ami jó előrelépés lenne a kétoldalú kapcsolatok normalizálódásának irányában”.

Putyin elmondása szerint a tárgyalások mind a hivatalos Kijevvel, mind pedig egyes ukrán politikusokkal zajlottak. Ezzel összefüggésben név szerint megemlítette Viktor Medvedcsukot,(4) az „Ellenzéki Platform az Életért” nevű ukrán párt politikai tanácsának elnökét. Az orosz államfő – utalva a fogolycsere listán szereplő, egyes meg nem nevezett személyekre – elismerte, hogy „bizonyos konkrét személyek kapcsán Moszkva számára meglehetősen nehéz volt meghozni a döntést”. Úgyhogy, mint láthatjuk, problémái a fogolycserével kapcsolatban nemcsak Kijevnek, de Moszkvának is voltak.

További cikkek:

„Kijev annyira meg akarta ölni Putyint, hogy kioltotta az MH17-es járat 300 utasának életét. Az utasszállító Boeinget Ukrajna lőtte le a Donbassz fölött. Efelől semmi kétség sem maradt, azt követően, hogy…”

„Cargrad”, 2019. június 3.”

Reménykeltő jel?

A két ország közötti kapcsolatok távlatairól szólva Putyin meggyőződésének adott hangot: „a történelmi távlatokat nézve” „elkerülhetetlenül sor fog kerülni” a kapcsolatok teljes normalizálódására, mivel „egy és ugyanazon nép két része vagyunk” (kiemelés a fordítótól). Ami pedig a közelebbi kilátásokat illeti, az „jelentős mértékben függ majd a hivatalban lévő ukrán vezetéstől”.

A „Kommerszant” c. orosz lap egyik, Zelenszkij környezetéből származó forrása szerint a két fél– azt követően, hogy az ukrán elnök telefonon felhívta Putyint (5) – július 11-én elvileg megállapodott a fogolycserében. Amire augusztus 30-án csaknem sor is került. A BBC orosz szerkesztőségének értesülései szerint a fogolycsere azért szenvedett halasztást, mert Oroszország az utolsó pillanatban követelni kezdte Cemah szabadon engedését. Szeptember 3-án a kijevi bíróság meghosszabbította az SZBU által elrabolt nemzetőr letartóztatását. Mégpedig abból a célból, hogy a lelőtt maláj Boeing ügyében (immár) vádlottá tegye (6). Ám már szeptember 5-én a bíróság úgy döntött, hogy Cemahot szabadlábra helyezi. Ugyanaznap jelent meg az a hír is: Ukrajna beleegyezett abba, hogy Cemahot fölvegye a kicserélendő foglyok listájára.

 Minden figyelem Cemahra irányul

Így hát, ha Cemah ma valóban megérkezik Kijevből Moszkvába, ez az ukrán vezetés részéről fontos jelzés lesz, hogy valóban akarják a kapcsolatok normalizálását Oroszországgal. Lévén, hogy – és ez szintén fontos – nem kívánnak a továbbiakban részesei lenni a Porosenkó-rezsim által elkövetett bűntetteknek. Nem akarják, hogy Ukrajna, a saját kárára, segédkezet nyújtson az amerikaiaknak és a hollandoknak abban, hogy – ártatlan emberekből kivert „vallomások” révén – kibújjanak az MH17-es lelövésével végrehajtott alávaló provokációjuk következményei alól.

Úgyhogy így vált Vlagyimir Cemah személye a mai fogolycserében a legfőbb „csemegévé”.

Szergej Latisev

Megjegyzések:

(1)  Boriszpol (ukránosan: Boriszpil) – Kijev nemzetközi repülőtere (az ukrán főváros hasonló nevű elővárosában)

(2)  A szabadon bocsátandók listáján eredetileg nem volt Kirill Visinszkij, aki mindmáig ragaszkodik ártatlanságához az ellen felrótt vádban (hazaárulás) – és aki ezért nem kívánt rákerülni a kicserélendő foglyok listájára. És nem volt rajta Vlagyimir Cemah.

(3) Szeptember első napjaiban került sor Vlagyivisztokban – a Csendes-óceáni térségből meghívottak részvételével – a Keleti Gazdasági Fórumra. Az azon részt vevő malajziai miniszterelnök látogatásra hívta meg Vlagyimir Putyint.

(4)  Viktor Medvedcsukot sokan – tévesen – az orosz elnök rokonának tartják. Valójában Putyin egyik unokájának lett a keresztapja. Nemrégiben Zelenszkij még megfenyegette Medvedcsukot, hogy ténykedésének rossz vége lesz.

(5)  Zelenszkij július 7-én hívta föl Putyint. A telefonbeszélgetés okaként a Donbassz frontjain kiéleződött helyzetet (konkrétan pedig a Donbassz népi milíciájának egyik válaszcsapását nevezték meg, amitől négy ukrán katona életét vesztette). A beszélgetésen, a Donbassz általános helyzetén kívül, szó esett a fogolycseréről is.

A történethez tartozik, hogy június végén, a G20 csúcstalálkozó alkalmával – a holland miniszterelnök kérésére – bizalmas megbeszélésre került sor közte és Putyin elnök között. A bizalmas megbeszélésen valami olyasmi is elhangozhatott, ami nyomán több ügyben gyökeres fordulat történt. Ezzel kapcsolatban említést érdemel: újra előkerült (az érthetetlen ingerültséggel félresöpört) verzió, miszerint a maláj Boeinget valójában azt Putyin elnök különgépével összetévesztve lőtték le. A dél-amerikai látogatásáról hazafelé tartó orosz államfő gépe kb. húsz perccel az utasszállító katasztrófája után érkezett a térségbe. E verzió esetén az történhetett, hogy Putyin irgalmatlanul Mark Rutte fejére olvasta azt is: tud arról, hogy a Nyugat meg akarta őt gyilkoltatni. És ha nem hagyják abba a rágalomkampányt (beleértve a Hollandia által jövő márciusra tervezett koncepciós kirakatper előkészületeit), akkor kitálal. (Igaz-e, vagy sem – nem tudni. De források megjegyzik: Putyin igen fontos – adott esetben akár megsemmisítő erejű – ütőkártyákat tart a kezében.)

Ettől már Trump elnök is megszeppent. Amikor azonban a saját russzofóbiájába beleháborodott Hollandia csak nem nyughatott, Trump lépett. Bizonyosan az ő fellépésére változtatott hirtelen döntést az ukrán bíróság, és döntött előbb arról, hogy Cemahot szabadlábra helyezi, majd – immár fittyet hányva Hollandia és a megháborodottak klubja által okádott tűzre – Cemahot fölvette a kicserélendő foglyok listájára.

Hollandia azonban, mintha mi sem történt volna – mintha nem ő szenvedné majd meg, mindenekelőtt, hogy Putyin netán előveszi mindmáig tartogatott ütőkártyáit – továbbra is mondja a magáét: és immár Oroszországtól követeli Vlagyimir Cemah kiadását. Ez azt jelzi: nemcsak Kijevben, de az „euroatlanti közösségen” és magán az Egyesült Államokon belül is nagy harc dúl. Aminek igazi tétje: megindul-e a kapcsolatok normalizálása egyrészt Ukrajna, másrészt az USA – illetve Oroszország között. Vagy minden marad a régiben – és akkor azt kockáztatja a Nyugat, hogy Putyin tényleg kitálal. De, akkor, jaj nekik!

(6) Június 19-én a („nyomozást” vezető) holland főügyészség bejelentette: nemzetközi körözést adnak ki a gép lelövésében „bűnösnek talált” négy személy (három orosz és egy ukrán) állampolgár ellen. Mivel nyilvánvaló volt, hogy őket nem fog sikerülni kézre keríteni, – a per előbb „koronatanújának – elraboltatták Vlagyimir Cemahot. Vádlott híján aztán úgy döntöttek, hogy az ártatlanul megvádolt nyugalmazott ezredest teszik meg vádlottnak. Akinek „vallomására” égetően nagy szükségük van. Egy tanút pedig vallomásának megtételére nem lehet kínzásokkal rákényszeríteni. Egy vádlottat azonban már igen.