https://zen.yandex.ru/media/ilya_valiev/takticheskaia-hitrost-ili-nereshitelnost-putina-5d7b42b3fc69ab011782207b

Az orosz vezető áprilisban aláírta azt a rendeletét, aminek értelmében a Donyecki és Luganszki Népköztársaság polgárai, egyszerűsített rend szerint, orosz személyi okmányokat kaphatnak. E ponton azonban Putyin leszögezte: ez kizárólag humanitárius célú lépés, minthogy nem akarunk problémákat okozni Kijevnek. Miközben a Donbassz lakóinak polgári jogi helyzete lassan tűrhetetlenné válik.

Nem akarunk problémákat okozni Kijevnek? Hiszen nagyon is akarunk! Ezzel a merőben humanitárius célú rendelettel napról napra okozzuk a problémákat. Az április óta eltelt négy hónap alatt a Donbassz több mint 15 ezer polgára kapott orosz személyi okmányokat.

Gyenyisz Pusilin, az egyoldalúan kikiáltott Donyecki Népköztársaság (DNR) vezetője ismertette a DNR fő célkitűzését. „Egyetlen feladat áll előttünk – maximálisan beintegrálódni az oroszországi térségbe. Ideális esetben – a föderális szubjektum jogállásával – csatlakozni Oroszországhoz” – mondta Pusilin. A DNR vezetőjének álláspontja napnál világosabb. (1) Az, ami most van, abból mindenkinek elég. Az emberek, végre, békében szeretnének élni, hiszen ott az ágyúzások szünet nélkül folynak. Ha csak egy pillanatra is belegondolunk, hogy akad egy szemétláda, aki reggeltől fogva lövöldözik – és ezt még normálisnak is tartja – már régen akadnának olyan jelentkezők a milicisták közül, akik ezt a rohadékot kicsinálnák. (2) Nem kell ezekkel cicázni!

Putyin elnöknek már régen el kellene döntenie, hogy mit akar. És végre egyszer s mindenkorra eldönteni, hogy befogadja-e Oroszországba a DNR-t. És csak az után gondolkodni el arról, hogy ebben a helyzetben mit kezdjen Kijevvel. (3) (Itt még csak nem is kell latolgatni – el kell őket küldeni melegebb éghajlat alá…) Vagy akkor nem kell áltatni az embereket olyan rendeletekkel, amelyek nem oldanak meg semmit, és az orosz igazolvány elérhetetlen álom marad a DNR egyszerű lakosa számára. (4) Az úgy nem megy, hogy folytonosan babusgatjuk a másik felet.

Megjegyzések:

(1)  Aki figyelemmel kíséri a Donbassz eseményeit, az tudja, hogy Pusilin, más alkalmakkor már nyíltan is letette a garast a mellett, hogy a Donbassznak, „egy valamiféle különleges státusszal”, vissza kell térnie Ukrajnába. Úgy, ahogy az az orosz elnök rendezési tervének is a kiinduló pontja.

(2)  Moszkva vasszigorral tartatja be az ukrán részről egyébként órák alatt felrúgott tűzszüneteket a Donbasszal. Még azt sem igen engedi meg, hogy a néphadsereg harcosai – saját, illetve a gondjaikra bízott lakosság védelmében – tüzet nyissanak. Különösen súlyos esetekben nyílik csupán lehetőség arra, hogy a néphadseregek visszalőjenek: ezek általában érzékeny veszteségeket szoktak okozni a magáról megfeledkezett náci hordának.

(3)  A hivatalos Moszkva egyik magyarázata, hogy miért nem avatkozik be a Donbasszban, az az, hogy nem akarják maguk ellen fordítani „a testvéri ukrán népet – akik ugyanolyan oroszok, mint mi magunk vagyunk”. Lavrov külügyminiszter – de maga az orosz elnök is – többször is cinikusan megfogalmazta: „nekünk nem a Donbassz – nekünk Ukrajna kell”.

(4)  A megtett erőfeszítések dacára sincs elég ember és infrastruktúra arra, hogy több millió ember állampolgársági ügyét egyszerre és gyorsan bonyolítsák. Az esetek többségében az embereknek először el kell nyerniük a két népköztársaság állampolgárságát is – és csak ezen okmányok birtokában kérelmezhetik az orosz állampolgárságot és személyi okmányokat (igazolványt és útlevelet).