https://zen.yandex.ru/media/znaika/na-ukraine-zaiavili-o-priznanii-kievom-vlastei-ldnr-v-skorom-vremeni-5d7fe252e4fff000aeb73144

Kijev számára nincs más kiút, mint hogy elismerje a népköztársaságok vezetését. (1) Enélkül nem fogják tudni végrehajtani azt a tervet, amiben az EU és Oroszország megegyezett egymással.

Ukrajnában mindenki egy valamiféle „Steinmeier-formuláról” beszél. Amit az Európai Unió és Oroszország is támogat. Ami azt jelenti, hogy Kijevet rá fogják majd szorítani annak végrehajtására.

Első látásra minden Ukrajna, és a Donbasszban a béke helyreállítása érdekében történik. A köztársaságok visszatérnek Kijev fennhatósága alá. De választásokat tartanak, és a köztársaságok autonómiát kapnak. (2)

Nincs is ezzel baj. Egyes, igencsak optimista egyének – mint például „A Nép Szolgáinak” (3) képviselői – még remélik is, hogy ezzel nyernek. Mégis, tisztában vannak azzal, hogy ezeken a választásokon ukrán politikusok nem győzhetnek a Donbasszban. Ez egyszerűen lehetetlenség. Az a nép, ott, túlságosan is gyűlöli őket ahhoz, hogy nyerhessenek. Az emberek ott soha nem fogják elfelejteni, hogy mit művelt velük Kijev.

Az egészben az a legmulatságosabb, hogy az ukrán törvényekkel összhangban megtartott választásokat (4) követően Kijev kénytelen lesz törvényeseknek elismerni a Donyecki és Luganszki Népköztársaság vezetését, és együtt kell majd dolgoznia vele.

Erről Vagyim Karaszjov beszélt, aki ismert ukrán politológus. (5)

A NewsOne tévécsatorna adásában mindenki számára világossá tette: milyen következményei lesznek a helyi választásoknak, még ha azok az EBESZ felügyelete zajlanak is majd.

A szakértő megjegyezte: mindez alól Kijev nem fog tudni kibújni, minthogy ott jelen lesznek majd az Európai Unió (6) képviselői.

„Ezért Kijevnek lassanként immár hozzá kellene szoktatnia önmagát ahhoz, hogy a Donbassz vezetésével kapcsolatban kell majd lennie” – állapította meg.

Megjegyzések:

(1)  Kijevben mindmáig „banditáknak”, terroristáknak” tartják a Donbassz vezetőit, akikkel elvből nem hajlandók szóba állni. Holott orosz részről is többször leszögezték: 1. a tárgyalások még nem jelentik a Donbassz elismerését; 2. konfliktust nem lehet rendezni az érintettek bármelyikének kizárásával.

(2)  Ukrajnában mindmáig ragaszkodnak ahhoz, hogy Ukrajna „egy és oszthatatlan” – és hallani sem akarnak semmiféle autonómiáról Ukrajnán belül (nota bene: Kárpátalja esetében sem!). Ezzel kapcsolatban sem változott Zelenszkij álláspontja Porosenkóéhoz képest – legalábbis eddig.

(3)  Még komikus színész korában Zelenszkij egy ilyen című tévésorozatban alakított egy egyszerű tanítót. Akiből váratlanul elnök lett, és a nép javára kezdett munkálkodni. Amikor politikusi pályájára lépett, azért alakított pártot ezzel az elnevezéssel. A taktika bevált: sokan még mindig a tévé sorozatbeli, elnökké lett, egyszerű tanítót látják benne.

(4)  Ukrajna ragaszkodik ahhoz, hogy a Donbasszban – a minszki megállapodásban is előírt – megtartandó helyhatósági választásokat az ukrán törvényekkel összhangban kell megtartani. Kijevben nem is igen titkolták: e követelés alapján a Donbassz választásain engedni kell majd indulni valamennyi ukrajnai pártot, és – a külföldi „megfigyelők” közreműködésével – a régió hatalmi struktúráiba beépíteni a kijevi rezsimhez hű politikusokat, kiszorítva onnan a népi erőket. Így biztosítva a békés hatalomátvételt, a Donbassz békés visszahódítását.

Ebben az igen kockázatos játékban azonban Moszkva, a Donbassz mostani vezetése arra épít, hogy a Donbassz választói úgysem engednek majd labdába rúgni Kijev-barát erőket. Holott, először is, ezt száz százalékban megakadályozni nem lehet. És a helyi hatalomba férkőzöttek belülről bomlasztanak majd. Másrészt rengeteg módja van annak, hogy a játékszabályok látszólagos betartása mellett, elérjék, hogy a függetlenség megtorpedózásának erői meghatározó szerephez jussanak majd a Donbassz majdani új vezetésében. Annál is inkább, mert az évek során – a 2014 előtti status quo restaurálásán aktívan munkálkodó moszkvai kamarilla aktív közreműködésével – a Donbassz vezetéséből módszeresen gyomlálták ki azokat a vezetőket, akik ragaszkodtak a nép 2014. május 11-i választásához: a Donbassz függetlenségéhez (és Oroszországba való majdani visszatéréséhez). Az utolsó ilyen vezető az egy éve meggyilkolt Alekszandr Zaharcsenkó donyecki elnök volt.

(5)  Oroszországi tévécsatornák politikai talk show-inak rendszeres résztvevője. Általában ő is, mint az (érthetetlenül és a közvélemény számtalan felszólamlása, tiltakozása ellenére) rendszeresen meghívott ukránok letorkolják az orosz résztvevőket, túlkiabálják, agyonbeszélik, nem engedik szóhoz jutni, érveiket kifejteni a műsorok orosz résztvevőit. Ami miatt ezek a vitaműsorok általában nehezen követhetővé válnak, kiabálásba, veszekedésbe, személyeskedésbe fulladnak. És mindezt a szólásszabadság hamis jelszavának a jegyében.

(6)  Ukrajna az Európai Unió társult tagja. Emberi jogi helyzete így legalább annyira megvitatható lenne az Európai Parlamentben, mint Magyarországé. (Csak éppen hol vannak a magyarországi jogsértések az ukrajnaihoz képest!)