https://yandex.ru/turbo?text=https%3A%2F%2Fvz.ru%2Fnews%2F2019%2F9%2F16%2F998096.html&promo=navbar&utm_referrer=https%3A%2F%2Fzen.yandex.com

2019. szeptember 16.

A 2014-es év krími eseményei nem esnek az „annexió”fogalma alá. Helyesebb lenne ez esetben az „elszakadás”szót használni – írja az InfoSperber” c. német lap. A lap Reinhard Merkelre, a Hamburgi Egyetem professzorára hivatkozik, aki jogfilozófiát, illetve büntetőjogot oktat az egyetemen.

Noha a nyugati tömegtájékoztatási eszközök azt állítják, hogy Oroszország „annektálta” a Krímet, valójában a félsziget lakosai maguk döntöttek úgy, hogy Oroszországhoz csatlakoznak – írja az „InfoSperber”. Merkel hangsúlyozza: azzal kapcsolatban, hogy a népszavazás eredménye megfelelt a félsziget lakossága túlnyomó többsége óhajának, kétség föl sem merülhet. Amiért is a történteket nem lehet „annexiónak” nevezni – áll az RT tudósításában.

A német lap szerint, ellenben a krími hatóságok – amikor döntést hoztak a népszavazás megtartásáról, és ezt a döntésüket végre is hajtották – ezzel megsértették az ukrán alkotmányt és a nemzetközi jogot. Oroszországot, ezzel szemben egy másik állam törvényei semmire sem kötelezték – mutat rá Merkel. A Kreml, szerinte, azzal sértett jogot, amikor egyrészt megengedte csapatainak, hogy elhagyják a katonai támaszpont területét, másrészt pedig amikor elismerte a népszavazás eredményét.

A professzor az „álcázott annexió” jelének nevezi, hogy 2014-ben orosz csapatok voltak a félszigeten. (1) Mint mondta: az „annexió” egy terület erőszakkal történő elfoglalását jelenti. A fogalom ilyen absztrakt meghatározása hamis értelmezésekre ad alapot. Ezek egyike szolgált a Nyugat Oroszország elleni vádaskodásainak alapjául.

„Ám mindez csupán propaganda” – hangsúlyozza a szakértő.

Mint mondja: a Krímben „elszakadás” történt: a népszavazás eredményei által alátámasztottan, kinyilvánították a terület függetlenségét, illetve az Ukrajnából való kiválást. A professzor elmagyarázta: a kiválás, a népszavazás és a csatlakozás ténye kizárja a lehetőségét annak, hogy „annexióról” beszéljünk. Még akkor is, ha ezekre az akciókra a nemzetközi jogi normák megsértésével került sor. Mint mondta: azt, hogy mi a különbség az „annexió” és az „elszakadás” között leginkább azzal a különbséggel lehet illusztrálni, ami az „elvenni”, illetve „átvenni” szavak jelentése között van.

Emlékeztetőül: 2014 márciusában, a népszavazás során a Krím lakosságának 96,77 %-a, Szevasztopol lakosságának pedig 95,6 %-a (2) a régió Oroszországgal való újraegyesülésére szavazott. Ezt követően a félsziget visszatért Oroszország kebelébe. Vlagyimir Putyin orosz elnök hangsúlyozta: a Krím kérdése „végleg le van zárva”.

Megjegyzések:

(1)  A szevasztopoli támaszpont bérléséről az orosz és az ukrán kormány között megkötött szerződés értelmében a támaszponton 25 ezer orosz katona tartózkodhatott. A 2014. februári-márciusi események idején a támaszponton 16 ezer orosz katona tartózkodott. A Kijevből érkező fenyegetések hatására Putyin elnök még háromezer főnyi különleges alakulatot küldött a Krímbe. Létszámuk így még mindig bőven belül volt az említett szerződésben engedélyezett kereteken.

Ugyanakkor – és ez kevésbé ismert – a félszigeten 20 ezer főnyi ukrán csapategység is állomásozott. (Ukrajna addig 25 megyéje közül egyben sem állomásozott annyi katona.)

(2)  A támaszpont jelentőségére való tekintettel Szevasztopol városa különleges státuszt élvezett. Ez még az ukrán időkben sem volt másképp. Így 2014. március 18-án (két nappal a népszavazás után) a moszkvai Kreml György termében három fél írta alá a Krím visszatéréséről szóló szerződést: Putyin orosz elnök, a krími autonóm terület miniszterelnöke, illetve Szevasztopol akkori polgármestere.