https://magyarnemzet.hu/velemeny/ujrazhat-johannis-romaniaban-7315910/

  1. SZEPTEMBER 20.

Pataky István

Az utóbbi három évben folyamatos volt a politikai válság Romániában. Ha nem az éppen aktuális kabinet bukott, akkor néhány miniszternek kellett mennie. Majdnem négy hónap telt el azóta, hogy a titkosszolgálatokkal megerősített „független” igazságszolgáltatók gondoskodtak a miniszterelnököket sűrűn váltogató Liviu Dragnea szociáldemokrata pártvezér rácsok mögé helyezéséről. Azóta az egykor amolyan bábnak szánt Viorica Dancila miniszterelnök megerősödött. Népszerűségi csúcsokat ugyan nem döntöget, de kormányfőként, a hatalmon lévő formáció vezetőjeként és államfőjelöltként számolni kell vele. A méregkeverő exminiszterelnöknek, Victor Pontának elviselhetetlen az őt korábban megpuccsoló párt lassú magához térése. A szinte kizárólag szociáldemokrata „árulókból” álló Pro Románia Párt bosszútól hajtott vezére most látta elérkezettnek az időt Dancila eltávolítására vagy meggyengítésére.

A súlyos európai parlamenti kudarc után a politikai túlélés legjobb módját kereső kisebbik koalíciós párt, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének elnöke, Calin Popescu-Tariceanu azonnal igent mondott Pontáék szövetségi ajánlatára, és egyben jelezte Danciláéknak a közös kormányzási kaland végét. Innentől kezdve Dancila lemondhat, megbuktathatják a parlamentben vagy túlélheti a szavazást, és béna kacsaként, a székéhez mindenáron ragaszkodó kormányfőként vághat neki az elnökválasztásnak. Mindhárom eset vezető politikusi karrierjének végét jelenti, s ezzel tisztában vannak a szociáldemokraták is. A jövő év őszén esedékes parlamenti választások után a baloldali térfélen megkerülhetetlen pozícióba kerülhet Ponta pártja, esetleg pártszövetsége.

Mindeközben a román jobboldalon már októberre elmérgesedett viszonyokra lehet számítani, hiszen Dancila kilövésével vagy végzetes megsebesítésével feltartóztathatatlanul megvalósul a két nagy ellenzéki erő, a jobbközép Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a liberális Mentsétek meg Románia Szövetség (USR) elnökjelöltjeinek párharca, azaz a Klaus Johannis–Dan Barna összecsapás a novemberi államfőválasztás döntő menetében, ott pedig nem fogják kímélni egymást az önjelölt korrupcióellenes élharcosok.

Kampányüzemre váltott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is. És várhatóan így is fog működni egészen a jövő év őszén esedékes törvényhozási választásokig. A májusi európai parlamenti megméretésen tapasztalt rendkívül magas részvételi arány és az ebből következő izgalmas végjáték megnyomta a vészcsengőt a pártban. Országosan, de helyi szinten is érezhető a kommunikációs offenzíva, amellyel az RMDSZ igyekszik feledtetni a PSD vezette kormánykoalíció támogatójaként eltöltött éveket. Nincs olyan politikai alakulat a bukaresti törvényhozásban, amely jobban sürgetné az ellenzéki bizalmatlansági indítványt, mint az RMDSZ.

Kelemen Hunor személyében magyar államfőjelölt is indul az elnökválasztáson. A kampány máris dübörög. Az RMDSZ-elnök fiatalos üzeneteinek egyik célpontja az a nem túl népes, de elhanyagolhatónak sem nevezhető magyar szavazóréteg, amelyik az európai parlamenti választásokon az USR-re adta voksát, most pedig Dan Barna felé kacsingat. A barátkozós hangulatú kampány feledtetni akarja az ellenzéki pártok szavazóinak körében kialakult képet a PSD-barát RMDSZ-ről. Ez is fontos ahhoz, hogy az ellenzéki oldalon és elsősorban a PNL részéről könnyebb legyen nyitni az RMDSZ felé egy jövőbeli kormánytöbbség kialakításakor.

Miután egy öt-hat százalékos pártnak tökéletesen értelmetlen hosszabb ideig önállóan, önmagát sarokba állítva csak nyilatkozatokkal politizálni, a bukaresti folyamatokat figyelve pedig nem kell különösebb jóstehetség a hatalomváltás közeledésének megállapításához, a magyar formáció elkezdte a pozícióváltást. Azt, hogy érik a PNL és az RMDSZ valamilyen fokú együttműködése, jól jelzi az RMDSZ-ellenes megszólalások ritkulása a Ludovic Orban vezette párt részéről. Az utóbbi harminc év receptje szerint a román ellenzék akkor és addig él a magyarkártya kijátszásával, amíg az RMDSZ hatalmon vagy a hatalom közelében van. De a bukaresti kormányok magyarellenessége is elsősorban az ellenzékből politizáló RMDSZ-nek szól.

Jelen állás szerint a PNL-jelölt Klaus Johannis, Románia eddigi legszürkébb és legunalmasabb államfője újrázik ősszel. Nagyszeben volt polgármestere jellegtelen, gyenge kihívóinak köszönheti esélyességét úgy, hogy ötéves mandátuma alatt gyakorlatilag nem csinált semmit.

A lefutottnak tűnő meccs ellenére szépen sorakoznak a jelöltek a rajtvonalnál. Viorica Dancila miniszterelnök önostorozási szándéktól vezérelve úgy döntött, mindenáron belefut egy pofonba. Most úgy néz ki, a második fordulóba sem jut be a Liviu Dragnea bebörtönzése után szédületes politikai fordulatot végrehajtó újdonsült szociáldemokrata pártelnök. Ha mégis sikerülne neki a döntő menetbe kerülés, ott a vereség mértéke vinné padlóra. Készül a román politikai rendszer megújulását hirdető, emiatt a fiatal szavazók körében rendkívül népszerű Dan Barna is. Róla csak annyit tudni, hogy Emmanuel Macron francia elnök nagy rajongója és követője, pártjának miniszterelnök-jelöltjét, Dacian Ciolost az Újítsuk meg Európát nevű liberális frakció vezetőjének választották, erőteljes párizsi hátszéllel.

A három, döntőre esélyes román politikus nehéz helyzetbe hozza az erdélyi magyar választókat. Egykor Ion Iliescu ellenében Radu Campeanura voksolhattak, aztán Emil Constantinescuért állhattak sorba a szavazófülkéknél, később kényszerből Iliescunak szurkolhattak a szélsőségesen magyarellenes Vadim Tudorral szemben, hihettek Traian Basescu szokatlan vagányságában és végül bízhattak egy Victor Ponta nevű opportunista megleckéztetésében. A mostani műsorban viszont nem egyszerű a képlet. A magyarok többsége csalódott a szász származású Klaus Johannisban, alkalmatlannak tartja az államfői pozícióra Viorica Dancilát és bizalmatlansággal tekint az etnikai kérdést meghaladottnak tartó Dan Barnára.