https://gorlovka.today/blogs/19950-maski-sbrosheny-ukraina-budet-obostryat-situatsiyu-do-predela?utm_source=push&utm_medium=news&utm_campaign=onesignal



  1. szeptember 27.

Úgy tűnik, logikus végkifejletéhez közeledik az a hőstörténet, amikor Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnököt olyan tulajdonságokkal ruházták föl, mint értelem, önállóság és békeszeretet.

Az eltelt idő alatt, végestelen végig az orosz fél félreérthetetlen próbálkozásokkal igyekezett az új kijevi hatalom értésére adni: ha amaz hajlandó lesz legalább néhány lépést tenni a konfliktus rendezése felé, vagy legalább formálisan hozzálát a minszki megállapodás végrehajtásához, Moszkva gazdasági téren viszonozni fogja azt.

Ám bárhogy kérlelték, óva intették, próbáltak a lelkére beszélni – bármennyire is próbálták a Donbasszal, lakosságának akarata ellenére, fölvetetni azt a bizonyos gusztustalan testtartást –, minden hiábavalónak bizonyult. És bár Zelenszkij ígérgette, hogy ténylegesen is megkezdi a minszki megállapodás legalább első pontjainak végrehajtását, és kiadja a parancsot a csapatok visszavonására – a „Steinmeier-formulát azóta sem írták alá (1), az ukrán csapatok pedig továbbra is a tűzszüneti vonalak mentén állomásoznak. (2)

Mi több, az ágyúzások fokozódtak, Luganszkban pedig terrorcselekményre került sor – a fővárost elkerülő autóúton felrobbantották egy híd tartópilléreit. (3) Valószínű, hogy a Donbassznak rövidesen újabb diverziókkal kell majd szembenéznie, illetve a frontokon a helyzet még inkább kiéleződik.

Nincs mit veszteni

Mindegy, hogy Ukrajnában ki tartja kézben a kormányrudat: Zelenszkij, Kolomojszkij (4) vagy kollaboránsok egész kollektívája. Hiszen ezt a kígyófészket összetartja a kiontott vér. Egész egyszerűen nem tehetnek engedményeket Oroszországnak. Az erőszak de-eszkalálódása, a minszki megállapodás végrehajtása – a halálos ítélettel lenne egyenértékű bármelyik ukrán politikus, bármelyik frakció számára.

Ugyanakkor Kijev számára rendkívül fontos, hogy engedményekre bírja Oroszországot. Meg kell állapodni a földgáz-szállításokban. Mert ha nem hosszabbítják meg a szerződést a „Gazprommal” (vagy nem kötnek legalább egy rövidtávra szóló megállapodást), ennek siralmas következményei lesznek. Oroszországtól szenet, olajszármazékokat kell vásárolni… (5) Ukrajnának nagyok sok minden kell Oroszországtól. Csak éppen az ukrán politikumnak nem akarózik megadni a Kremlnek azt, amit az kér.

Holott Oroszország csupán csak egyet akar Ukrajnától: békét, a konfliktus de-eszkalációját. A jelek szerint azonban Ukrajna csak egy valamit tud ajánlani: a háborút.

 Nehéz idők jönnek

Az nyilvánvaló: ahhoz, hogy Oroszországtól engedményeket csikarjanak ki, Zelenszkij (vagy aki ott az utasításokat osztogatja) addig fogja provokálni Moszkvát, amíg a Kreml nem reagál. Vagy azzal, hogy ad az ukránok képére, vagy pedig amíg csak meg nem hátrál. Valószínűsíthető, hogy a legközelebbi jövőben újabb és újabb ágyúzásokra, terrorcselekményekre és a Donbassz megszállt részén történő letartóztatásokra kell számítanunk. (6) És megint csak a Donbassz lakói – a saját vérükkel – fizetik meg azon orosz politikai elemzők hibáinak az árát, akik Kolomojszkijban és annak védencében szavatartó politikusokat láttak. (7)

Ebben a helyzetben hinni szeretnénk azok józan eszében, akik felügyelik az ukrán vonalat. Bármilyen Ukrajnának teendő engedmény csak bátorítja majd a Kijevben ülő kalandorokat, arról győzve meg őket, hogy hatékony eszközöket választottak politikájukban. Az ukrán hadsereg módszeresen és céltudatosan, településről településre fogja ledarálni a Donbasszt,(8) a tűzszüneti elválasztó vonal teljes hosszában. Mindaddig, amíg el nem érték, amit akarnak. Vagy nem kapnak ezért egy jókora válaszcsapást.

Akárhogy is van, a Donbasszra nem könnyű idők jönnek el, sok-sok vérrel.

Jegor Mahov

 

Megjegyzések:

(1)  „Steinmeier”-formula: ennek alapját az képezi, hogy a Donbassznak – afféle „különleges státuszt” élvező területként – vissza kell térnie Ukrajna fennhatósága alá, illetve, szentesítendő ezt a státuszt, helyi választásokat kell tartani. A volt német külügyminiszter (jelenleg államfő) „formulája” szerint a különleges státuszt a területnek ideiglenesen meg kell adni. Véglegessé pedig akkor válna a státusz, ha az EBESZ „Demokrácia és Emberi Jogok Intézete” (ODIHR) az általa felügyelt választást szabályosnak és törvényesnek ismeri el. Ez lett volna az alapja „a Donyeck-medencei konfliktus békés rendezésének” is.

Ez a variáció eleget tett volna a moszkvai diplomácia elvárásainak. Ám Porosenkóhoz hasonlóan az új elnök, Zelenszkij sem fogadja el. A legutóbbi minszki tárgyalásokon pedig – ahol a résztvevőknek írásos megállapodásban kellett volna rögzíteniük, hogy tartják magukat a „Steinmeier-formulához”. Kijev össze-vissza hadoválása után az ukrán küldöttség („technikai nehézségekre” hivatkozva) váratlanul elzárkózott a dokumentum aláírásától. Ezt a legtöbben úgy értékelik: Kijev ezzel – gyakorlatilag felrúgva a minszki megállapodást – ország-világ tudomására hozta: A KELET-UKRAJNAI KONFLIKTUST KATONAI ÚTON (a Donbassz térdre kényszerítésével) KÍVÁNJA MEGOLDANI.

(2)  Már nyomban a Minszkben, 2015 februárjában aláírt megállapodást követően a harcoló feleknek – így Ukrajnának is – vissza kellett volna vonniuk az akkori frontvonalról csapataikat és fegyverzeteiket. A csapatokat annyira, hogy ne kerülhessenek harci érintkezésbe egymással. A fegyverzeteket pedig a lőtávolságukon kívüli messzeségbe (a szerződés fegyverfajták szerint előírta, hogy az adott fegyvereket a frontvonaltól milyen távolságra kell hátrébb vonni. Ha ezt az ukránok betartották volna, akkor nem lehetne folyton lövetni az ellenfél állásait – különösen pedig a békés településeket. A szerződés egyes – különösen pusztító – fegyverfajták [pl. nehéztüzérség, kazettás és foszforbombák] bevetését pedig egyáltalán is megtiltotta). MINDEBBŐL AZ UKRÁN FÉL SEMMIT SEM TELJESÍTETT.

(3)  A híd nem semmisült meg, de egy időre használhatatlanná lett. Ezen a hídon kellett volna áthajtaniuk az orosz állam humanitárius segélyküldeményét szállító kamionoknak.

(4)  Dúsgazdag oligarcha, egy időben az Európai Zsidó Kongresszus vezetője. A 2014-es puccs győzelme után az irányítására bízott Dnyepropetrovszkban rémuralmat vezetett be. Ő volt az értelmi szerzője és a finanszírozója az Ogyesszában 2014. május 2-án elkövetett borzalmas mészárlásnak. Általános vélekedés szerint az eddig komikus színész, Vlagyimir Zelenszkij az ő jelöltjeként kerülhetett az államfői posztra – és, helyette, valójában ő uralkodik az országban.

(5)  Mindezeket a szállításokat már rögtön a puccs után le kellett volna állítani, és a tömeggyilkos, háborús bűnös teljes gazdasági blokáddal térdre kényszeríteni. Ezzel szemben – noha Ukrajnában „agresszornak” nyilvánították – mindmáig Oroszország Ukrajna legnagyobb külkereskedelmi partnere, egyben külföldi befektetője. Oroszország többek között a Donbassz ellen küldött ukrán csapatokat is ellátta üzemanyaggal. Energiájának és energia-hordozóinak szállítását akkor sem állította le, amikor Ukrajna teljes gazdasági blokád alá vette nemcsak a Donbasszt, de még az Oroszországhoz visszatért Krímet is

(6)  Éppen ma jelentette be a Donyecki Népköztársaság ombudsman asszonya, hogy nemrégiben egy 28 éves fiatalembert tartóztattak le, akit a Donbasszal való rokonszenvezéssel vádolnak. Még tartottak a legutóbbi fogolycsere előkészületei, amikor az ukrán hadsereg újabb négy donyecki milicistát rabolt és hurcolt el állásaiból. Szeptember közepén hozták nyilvánosságra, hogy csak a hónap eleje óta a donyecki néphadsereg harminc harcosa vesztette életét helyi összecsapásokban, tüzérségi tűz következtében, illetve orvlövészek kezétől. Az ukrán hadsereg folytatja a másik fél állásai elleni akciókat (az elfoglalásukra indított támadásokat, a környék aláaknázását illetve foglyok ejtését). Az effajta portyázásokat éppen úgy tiltja a minszki fegyverszünet, az azóta folyamatosan megsértett számtalan tűzszünet – mint például a drónok bevetését. Melyeket az ukrán hadsereg már nemcsak felderítési céllal röptet a másik fél állásai fölé, de e drónokról szintén bombázzák, lövik a civil településeket.

(7)  Öt évvel ezelőtt is oroszországi politikusok egész sora – élükön a mindmáig posztján lévő Lavrov külügyminiszterrel – a mellett kardoskodtak, hogy Porosenkót kell támogatni, a nála is szélsőségesebbekkel szemben.

(8)  A katasztrofálisnak bizonyult „minszki béke-megállapodás” egyik szülőatyja, Lavrov volt a fő szorgalmazója annak, hogy a béke fenntartása érdekében hozzanak létre „demilitarizált övezeteket” (az un. „szürke zónákat”). Ezek területét kizárólag a néphadseregek ellenőrzése alatt álló területekből hasították kis – olyan településekkel együtt, melyeket nem sokkal előbb súlyos harcok, áldozatok árán szabadítottak fel a junta rémuralma alól. Mostanra a „szürke zónák” 90 százalékára már bevonult az ukrán hadsereg. Az ottani településekre újra rázuhant a junta rémuralma, a bevonuló ukrán hadsereg nyomban hozzálátott katonai erődítményekké való kiépítésükhöz (mely célból tömegével űzték el a lakosságot otthonaikból). Tehette pedig mindezt az ukrán hadsereg bármiféle következmény nélkül. Az eredmény: az előírt másfél kilométer helyett az ukránok a néphadsereg állásainak közvetlen közelébe húzódtak, kedvezőbb tüzérségi pozíciókat alakíthattak ki maguknak.

 A „szürke zónák” megszállásával, például, mostanra egész Gorlovka belőhetővé vált. A napokban vált pedig ismertté, hogy az ukrán hadsereg, a kezére került „szürke zónák” révén, MÁSFÉL KILOMÉTERREL ELŐRETOLVA ÁLLÁSAIT, IMMÁR GORLOVKA VÁROSHATÁRÁN BELÜLRE KERÜLT. (A néphadsereg részéről nem hallottuk ennek érdemi cáfolatát.)