https://zen.yandex.ru/media/pavel_shipilin/glavnaia-taina-minskih-soglashenii-5d9c1dbaa3f6e400b11d848e

A kijevi nácik szokásos őszi zsongásának kapcsán újból fölhangzott a honi kvázi-hazafiak és a hozzájuk csapódó kvázi-liberálisok jajveszékelése: Putyin a Donbassz elárulására készül. Ehhez kellett, úgymond aláírni a „Steinmeier-formulát”, mint a 2015-ös minszki megállapodások részét.

A honi kvázi-patrióták és kvázi-liberálisok egy s mást azonban nem értenek. Például, hogy miért egyesülhetett újra a Krím Oroszországgal, és a Donbassz miért nem. Noha a helyzet voltaképpen hasonló. Megpróbálom hát elmagyarázni, hogy mi a különbség közöttük.

Az alkotmányban van a kutya elásva.

(…)

Ukrajna alkotmányában a Krím külön fejezetként – a tizedikként – szerepel. És, persze ott is fog majd szerepelni. A Donyecki (DNR) és a Luganszki (LNR) Népköztársaság viszont nem szerepel az ukrán alkotmányban. Ha hallgatnánk a kávéházi konrádokra, és botorul magunkhoz csatolnánk a két népköztársaságot, úgy ez a nemzetközi jog durva megsértése lenne (kiemelés a fordítótól).

Ezért van hát szó a minszki egyezményekben a „Donyecki és Luganszki megye egyes körzeteinek” (1) a különleges státuszáról, amelyeknek be kell kerülniük az ukrán alkotmányba. Csak miután ez megtörtént, lehet népszavazást tartani, elismerni a DNR és az LNR függetlenségét, és befogadni őket Oroszországba. Ha az elengedhetetlen alkotmányjogi eljárás elvégzése előtt csatolnánk a népköztársaságokat Oroszországhoz, az annexiót jelentene. (2) Putyin az ilyesmibe semmiként sem menne bele. Ő a törvényesség betartásának az embere.

Azt nem tudom, hogy Ukrajnában értik-e mindezt. (3) Aligha. Inkább az van, hogy merőben ösztönből érzik, hogy a minszki megállapodások valamilyen megfoghatatlan, de szörnyű titkot rejtenek. Ezért tartják azokat „Putyin ravasz tervének”. Valami nagyon rosszat tervelt ki, és kelepcét tartogat a fiatal neobanderista államnak.

Tulajdonképpen ez így is van. Amíg Ukrajnában a nácik viszik a prímet, a minszki megállapodásokat Kijev, természetesen, nem fogja végrehajtani. Vagyis, a mi házi kvázi-patriótáink és kvázi-liberálisaink nyugodtan alhatnak. Senki sem fogja a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságot a bileckijek, jarosok, avakovok és a többi szörnyeteg karmai közé vetni.

Többet mondok: a minszki megállapodások – ez általában véve Ukrajna érettségének a tesztelése. Annak a képességének, hogy mennyire képes visszanyesegetni a Galícia felől fenyegető veszedelmet. Ha képes lesz, pontról pontra, végrehajtani mindazt, amit kell, akkor ez azt jelenti, hogy sikerült megszabadulnia a féleszű banderistáitól. Ha pedig nem, hát nem.

Azt én magam is tudom, hogy a belátható időn belül ez nem fog menni. Azaz a Donbassz szép lassan integrálódni fog Oroszországba, nem várva meg, hogy Kijevben megszűnik az ukránok és az oroszok közötti szembenállás, és végrehajtják az alkotmányban a szükséges módosításokat. A Donyecki és a Luganszki Népköztársaságban mindeközben fejlődik majd a kereskedelem, lassanként helyreállítják az üzemeket, és a köztársaságok bizonyára végképp rátérnek majd a rubelben való elszámolásokra. (4)

Hiszen nincs olyan erő, amelyik képes lenne arra rábírni Ukrajnát, hogy civilizált országgá legyen.

Megjegyzések:

(1)  A kijevi junta hadserege 2014. július-augusztusi offenzívájának következtében a korábbi két megye együttes területének csak mintegy 30 százaléka maradt a népi erők kezén. Óriási területek, – olyan városok falvak hosszú sorát foglalták el a náci csapatok, melyek lakossága 2014. május 11-én (amikor még tehette) a Népköztársaságok megalakítására szavazott. „Különleges státuszt” – már ha egyáltalán ­– csak ez a 30 százalék kaphat. A többiek számára véglegessé válik a náci uralom, hiába volt minden lelkesedésük, áldozatkészségük. A minszki megállapodások óta egy négyzetmilliméter terület sem szabadult fel. Viszont a minszki megállapodások óta – főként az orosz diplomácia által szorgalmazva létrehozott demilitarizált övezeteket („szürke zónák”), a rajtuk lévő települések egész sorával az ukrán hadsereg mostanra szinte teljesen megszállta. E jogsértően elfoglalt területek és lakosságuk sem fogja élvezni a „különleges státusz” előnyeit.

(2)  A 2014. május 11-i népszavazáson már szó sem volt a Donbassz Oroszországhoz való csatolásáról. Pedig a nép eredetileg csakugyan a visszatérésről akart szavazni. Pont Moszkva nyomására akkor megváltoztatták a szavazásra föltett kérdést. És az emberek is az önálló népköztársaságokra szavaztak. És ma sem kérnek mást, mint ezen akaratuk megnyilvánulását.

Jó, hogy most – 2019 októberében akadt végre valaki, aki elmagyarázta az embereknek, mit akart és akar tőlük. E sorok szerzője sem értett az egészből semmit, csak azt látta, hogy VALAMIÉRT dühös a Donbasszra, és fölhánytorgatja a népszavazást.

(3)  Már hogyne értenék? Hiszen miért kapálóznának oly kétségbeesetten a „Steinmeier-formula”, az „egy és oszthatatlan Ukrajna” föderációvá – pláne pedig konföderációvá – alakítása, Ukrajnában bárhol is autonómia létrehozása ellen. A botcsinálta ukrán elnök a minap is pattogott, hogy Ukrajnában sehol sem lesz autonómia. Vajon a két szomszédos megye tervezett összevonásával nem az-e a célja, hogy Kárpátalját a galíciai nácik uralma hajtsa – így taposva el csírájában Kárpátalja autonómiájának még a gondolatát is?

(4)  Az ukrán központi bank még évekkel ezelőtt kivonatott minden hrivnya készpénzkészletet az ukrán bankoknak a Donbasszban lévő fiókjaiból – szó szerint pénztelenül hagyva a két népköztársaságot. A Donbasszban azóta a rubel lett a fizetőeszköz.