Még egyszer a Donbassz fölött lelőtt Boeingről

https://zen.yandex.ru/media/alex4424/esce-raz-o-sbitom-na-donbasse-boinge-5de233e8a06eaf00af4e4139

A kék szaggatott  vonal jelzi az előző napi, míg a piros az aznapi (2014. július 17.) megtett útvonalat
  1. december 2.

 

Mindannyian emlékszünk, hogy amikor a malajziai utasszállító lezuhant az ukrajnai Donyeck megye fölött, a Nyugat milyen operatívan használta ki a tényeket. Alig telt el néhány óra a történtek után, az összes nyugati tömegtájékoztatási eszköz máris erről harsogott. És csak most, több mint öt év elteltével kezd terjedni a felismerés annak, hogy mindez milyen sietősen történt. Ez a felismerés ráadásul éppen a nyugati sajtóban kezdett terjedni.

Például, nem is olyan nagyon régen jelentette ki Giulietto Chiesa, ismert olasz újságíró: a maláj utasszállítót azért lőtték le Ukrajna fölött, hogy megteremtsék Nyugaton az Oroszország elleni hecckampányhoz szükséges információs hátteret. Amint a „PolitNavigator” nevű (orosz) hírmagyarázó portál anyagának szerzője írásában egyértelműen kimutatta: mindezt speciálisan azért szervezték meg, hogy az orosz féllel szemben elő lehessen hozakodni a váddal.

Chiesa így Ukrajnát vádolja. Ennek során az olasz felhívja a figyelmet, hogy erre az akcióra csak titkosszolgálatok lehettek képesek. Csak ők lehettek birtokában az akcióhoz szükséges információknak, radaroknak és egyéb technikai eszközöknek. Azok viszont, akiket a nyomozás a bűncselekmény elkövetésével vádol, egyszerűen nem tudhattak arról (1), hogy az utasszállító, az ukrán repülésirányítás utasításai alapján megváltoztatja repülési irányát. (2). „Mindent elterveztek annak érdekében, hogy megvádolhassák Oroszországot, Donyecket és Luganszkot” – összegezte Chiesa.

Armen Gaszparjan oroszországi politológus viszont, a maga részéről elmagyarázta, hogy Kijevben miért döntöttek a tragédia értékes tanújaként számon tartott Vlagyimir Cemah szabadon bocsátása mellett. Mindezt az ukrán hatóságok azon, nem kevés erőfeszítéseinek a dacára, amelyekkel olyan, értékes koronatanút próbáltak faragni Cemahból, akinek a személye nagyon fontos lehet az MH17-es lezuhanásának ügyében vizsgálódó nyomozóknak. Elrablásába bevonták még a brit titkosszolgálatok különleges egységének, a SAS-nak az ügynökeit is, akik a közel-keleti országokban végrehajtott hasonló műveletekre szakosodtak. Végeredményben, néhány kihallgatás után Cemahot elengedték, noha az amszterdami nyomozók ennek ellene voltak. (3)

Így Gaszparjan elmondása szerint az „értékes” Cemahot azért engedték el, mert ő, bizonyára, olyan tényekről számolt be, melyek határozottan nem voltak az ukrán nyomozók kedvére. (4) Ezért az egyetlen és megismételhetetlen tanú nem bizonyult annak az „értékes tanúnak”, akit az ukrán titkosszolgálat, elrablásakor, látott és láttatni igyekezett.

Gaszparjan feltételezi, hogy Ukrajna ily módon igyekszik kiválni az ügyben folyó vizsgálatokból. Amivel megnehezítette azt, hogy az ügybe újabb tanúkat vonjanak be, illetve újabb információkhoz lehessen jutni. Kénytelenek leszünk tehát ez ügyben megvárni a jövő év márciusát, amikor is a bíróságnak kell majd véleményt mondania. (5)

Megjegyzések:

(1)  A három orosz (plusz egy ukrán) közül, akik ellen Hollandia nemzetközi körözést adott ki, Igor Sztrelkov (Girkin) és még egy vezérőrnagy a július 5-ről 6-ra virradó éjszaka törtek ki a teljes ostromgyűrűbe fogott Szlavjanszkból, ahol az előbbi a város védelmét irányította. Tehát csupán 11 nappal a maláj gép lelövése előtt. Aztán amíg ezer viszontagságon keresztül elvergődtek (csak) Donyeckbe. Ahol a lényegében újdonsült honvédelmi miniszternek az átadás-átvétellel kellett foglalkoznia. Kisebb gondja is nagyobb volt tehát annál, mintsem hogy a Donbassz fölött elszálló maláj utasszállító lelövésével foglalkozzon. Mely akció megszervezéséhez nyilván kevés lett volna a hátralévő 10-11 nap.

A helyzet Vlagyimir Cemah helyzetében is hasonló volt. Cemah Szlavjanszk légvédelmét irányította. Július 6-án, amikor egységével elvonult a városból, ukrán tüzérségi támadás érte őket. Felesége elmondása szerint Cemah akkor megsebesült, légnyomást is kapott. Az ezredesről ugyan úgy tudták a nyugati titkosszolgálatok, hogy 2014-ben a gép lezuhanásához közeli, lakóhelye szerinti Sznyezsnoje város légvédelmi parancsnoka volt. Nyilván egészségi állapota miatt erre a posztra azonban csak október végén, három hónappal a Boeing lelövése után nevezték ki. Addig egyszerű nemzetőrként szolgált egy ellenőrző poszton. Sérülése nem múlhatott el nyomtalanul: két éve maga kérte nyugállományba helyezését.

(2)  A kisasszony, Anna Petrenkó, aki aznap repülésirányítóként vezérelte, vesztébe, az utasszállítót, nem sokkal később szabadságra ment. Ahonnan már soha többé nem tért vissza. (Ahogy nem látta többé senki azt a spanyol repülésirányító szakembert, Carlost sem, aki a kérdéses időpontban a kijevi Boriszpol repülőtéren volt szolgálatban. Ahol valamit meghallhatott, amit nem kellett volna. És szintén nyoma veszett.)

 (3)  Nemcsak az amszterdami nyomozók, de negyven Európai Parlament-i képviselő is (a magyar származású holland Kata Pirivel az élen) levélben követelte a holland miniszterelnöktől, hogy Cemahot ne engedjék szabadon. (Ezzel azonban már elkéstek.)

(4)  Meglehet, ebben Gaszparjan téved.  Noha Cemah is határozottan tagadta egy interjújában, hogy ő bandita, gyilkos lenne. Ő is azt állította: nem tudott semmi olyat mondani fogva tartóinak, ami azok számára érdekes lehetett volna. A helyzet azonban az, hogy őt nem a tanú-, hanem a belőle kiverendő vallomásáért rabolták el. Azt a (illetve egy olyan) vallomást akarták, ami „alátámasztotta” volna azokat a „bizonyítékokat”, amelyekkel a holland vezetésű vizsgálóbizottság öt és fél év után sem tudott szolgálni.

(5) A helyzet egyelőre úgy áll, hogy a holland bíróság tart majd egy, több mint egy évig tartó pert – önmaga számára. Merthogy a mostani helyzet szerint kényszerrel legföljebb azt a szerencsétlen teherautósofőrt tudják majd kihallgatni, akit az SZBU a nyár végén azzal a váddal fogott el, hogy ő vezette (az egyik ukrán egységtől eltulajdonított) egyik teherautót. Amivel, úgymond, az egyik orosz légvédelmi alakulat harcosai, afféle kalandtúra gyanánt, átruccantak a szomszédos Ukrajnába (magukkal vive azt a bizonyos „Buk” légvédelmi rakétarendszert, amelynek egyik rakétájával telibe trafálták a maláj utasszállítót). Majd azt, dolguk végeztén, vissza is vitték, még aznap.

Ezért most a holland bíróság lázas keresésbe kezdett, tanúk iránt. Ám, mint hírlik, Cemah hajlandó visszamenni a bíróság elé, hogy tisztára mossa a nevét. Csak szurkolhatunk azért, hogy a helyre katonatiszt el ne kövesse ezt az őrültséget.

Hozzászólások:

Loading ...