„Zelenszkij a vesztes, Putyin a nyertes” – Carjov az N-4 csúcstalálkozóról

https://ukraina.ru/news/20191212/1026018493.html?utm_referrer=https%3A%2F%2Fzen.yandex.com

2019december 12.

Vlagyimir Putyin orosz elnöknek igaza volt, amikor azt mondta: nincs értelme csak úgy találkozni a normandiai formátumban. (1) Ezzel együtt is, Angela Merkel német kancellár kérésére, ráállt. Erről számolt be december 12-i moszkvai sajtókonferenciáján Oleg Carjov, a Legfelsőbb Rada (Legfelsőbb Tanács – az ukrán parlament) korábbi képviselője. (2)

Cserében – folytatta a politikus – Putyin keresztülverte a zárónyilatkozatot, azon belül is a minszki megállapodások sérthetetlenségéről szóló részt. Amit Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök igyekezett elkerülni, ám ennek a feladatával nem tudott megbirkózni.

A politikus véleménye szerint még abban is Zelenszkij önmagától esett csapdába, hogy míg korábban igyekezett elhatárolódni a „minszki folyamattól” – mondván, hogy a megállapodást Petró Porosenkó írta alá, a Steinmeier-formula alkalmazandóságát Leonyid Kucsma (3) látta el kézjegyével (4) – addig ezúttal neki magának kellett bizonyítania, hogy tartani fogja magát „Minszkhez”.

 „Ezzel Zelenszkij lett a vesztes és Putyin a nyertes. „Normandiai formátumban” ez volt az első olyan találkozó, amikor a házi feladatot már nem Oroszországra, hanem Ukrajnára osztották ki. Határidőket is megszabtak neki – és ezt Ukrajna kénytelen volt elfogadni. Ezzel  radikálisan megváltozott az ügyrend – összegezte Carjov.

A házelnök (5) szavai az „A párizsi csúcstalálkozó eredményei: mi vár a Donbasszra és Ukrajnára?” elnevezésű sajtókonferencián hangzottak el. A rendezvényre az „Ukraina.ru” portál „Ukrán dosszié” elnevezésű projektjének keretében került sor.

Megjegyzések:

(1)  Annál kellemetlenebb meglepetésként hatott, hogy szilárdnak látszó elhatározásának dacára az orosz elnök mégis belement a találkozóba, jóllehet nyilvánvaló volt, hogy azon nem lesz előrehaladás – és Ukrajna obstrukciós magatartásában sem lesz változás. Az orosz államfő kiismerhetetlen, csavaros észjárását megfejteni és megmagyarázni akarók szerint azonban Putyin ezzel szemléltette a nyugatiak előtt: kijevi védenceik mennyire szószegők, tárgyalásképtelenek és destruktívak – illetve Zelenszkij mennyire nem ura a helyzetnek. Ezt ugyan Kijev már százszor bebizonyította ez elmúlt évek során, és csak az nem vonta le ebből a kézenfekvő következtetést, aki nem akarta. Márpedig a Nyugat nem akarta és nem akarja. Az orosz diplomácia, mindazonáltal rendületlenül hiszi és reménykedik abban, hogy a Nyugat egyszer ezt megelégeli. Az orosz propaganda szorgalmasan gyűjti ennek jeleit, és terjeszti ország-világ előtt. A megfigyelőt ugyanakkor szkeptikussá teszi, hogy a nyugati fővárosokban ma is „csont nélkül” megszavazzák a kijevi rezsimet segíteni hivatott oroszellenes intézkedéseket, szankciókat.

(2)  Oleg Carjov a náci puccsig, az addig kormányzó Régiók Pártjának volt parlamenti képviselője. (Ez a párt, politikai profilját tekintve nagyjából megfelelt az Egységes Oroszország pártnak.) A hatalomra törő fasiszta ellenzékkel szembeni bátor kiállásáról vált ismertté. A puccs győzelme után számos súlyos, fizikai atrocitás érte. Ennek ellenére indulni készült a 2014-es ukrajnai elnökválasztáson. Amikor azonban családját is életveszélyes fenyegetések kezdték érni, kénytelen volt visszalépni a választástól, és a Donbasszba távozni. Ma is ott él.

A választáskor már előre lehetett tudni, hogy azt az amerikaiak akkori embere, Petró Porosenkó fogja nyerni. Jóllehet a terror légkörében megtartott választások ténylegesen semmiben sem feleltek meg az egyébként annyit emlegetett „demokratikus szabványoknak” – a kampány során minden lehetséges alternatív jelöltet, mint Carjovot is, ellehetetlenítettek – alig zárták be a szavazóhelyiségeket, amikor Nyugaton máris pezsgőt bontottak „a demokrácia ukrajnai győzelmére”. Ez a propagandaszólam annak ellenére is kiirthatatlanul tartja magát, hogy a fasiszta terror hírei Nyugatra is eljutottak. Egyszerűen megállapítható a nyugati értékítélet alapképlete: egy rezsim minél oroszellenesebb, annál demokratikusabb.

 (3)  Leonyid Kucsma – Ukrajna második elnöke, a 2000-s évek első felében. Országlása idején elszabadult a korrupció, az oligarchák fosztogatása, rohamosan hanyatlott az életszínvonal. Ez a 2004-es, első Majdanhoz vezetett. A Nyugat-barát Viktor Juscsenkó elnöksége ebben semmi újat nem hozott, így öt évvel később ő is távozni kényszerült.

(4)  A minszki tárgyalások 2015-ös kezdetekor Ukrajna ezt a bukott, semmiféle tisztséget el nem látó politikust bízta meg az ukrán tárgyaló küldöttség vezetésével – kezdetben legalábbis még a szükséges felhatalmazásokkal sem látva el őt.

(5)  2014 nyarán megindult annak a folyamata, hogy a két új népköztársaság, Novorosszija néven, egyesül. Már meg is tartotta alakuló ülését a leendő egyesített parlament, amelynek elnökévé Oleg Carjovot választották. A terv azonban váratlanul kisiklott, Novorosszija kialakulásának folyamata leállt. Mára már csak a zászló maradt meg belőle: vörös alapon, sötétkék-fehér András-kereszt. A címer első változatai még az új állam népi, szociális jellegét hirdették – a későbbi változatokban azonban már a cári Oroszország új életre kelt címere: a kétfejű, koronás sas tűnt fel.

 

 

 

Hozzászólások:

Loading ...