Donyeckben elmondták: miért jöttek kanadai katonák a Donbasszba

  1. december 19.

Kanadai katonai küldöttség jelenléte a Donbasszban arról tanúskodik, hogy Kijev nem kívánja megoldani a konfliktust. Erről Alekszandr Matyusin, a DNR Népi Milíciájának hadnagya (fedőneve „Varjag”), a „Novorosszija új szkítái”) mozgalom vezetője beszélt a Szövetségi Hírügynökség számára adott kommentárjában.

Kanadai hadfiak a Donbasszban

A kanadai Nemzetvédelmi Minisztérium küldöttsége, Peter Hammerschmidttel, a politikai kérdésekért felelős miniszterhelyettessel az élen ellátogatott az ukrán hadsereg által folytatott hadművelet egyik körzetébe, és ismerkedett a Donbasszban húzódó fegyverszüneti elválasztó vonal operatív helyzetével.

„A külföldi küldöttség fölkereste az egyik gépesített brigád előretolt állásait. Ez a brigád Zolotoje település (1) közelében lát el harci feladatokat. Kanadai partnereink a saját szemeikkel láthatták, hogy katonáink milyen körülmények között élnek, látják el szolgálatukat. És, persze, közvetlenül a helyszínen lehetőségük volt tájékozódni a valós helyzetről – tudatja az Egyesített Erők Műveletének (2) sajtóközpontja.

A kanadai küldöttség ismerkedett az operatív helyzettel.

 „A hadműveletek térségében a helyzet bonyolult, de ellenőrizhető. A csapatok és fegyverzetek szétválasztásának helyszínein a helyzet stabil, tüzérségi tűz nincs” – jelentette ki Vlagyimir Kravcsenkó, az Egyesített Erők főparancsnoka.

A hírekből kiderül, hogy az ukrán és a kanadai fegyveresek megállapodtak a haditechnikai együttműködésben, a személyi állomány kiképzését és hadtudományi oktatását célzó munkában – így a UNIFIER misszió (3) keretei között – illetve a katona-egészségügy területén. Ezeken túlmenően a kanadai fél megerősítette azt a szándékát, hogy – javítandó az ukrán fegyveres erők kapacitásain – továbbra is anyagi-műszaki segítséget nyújtanak.

A Nyugat érdeklődése a Donbassz iránt

Alekszandr Matyusin véleménye szerint több tényezőről is árulkodik az a tény, hogy Zolotoje település környékén kanadai küldöttség látogatott el a frontvonalra. Először is, ez alátámasztja, hogy a Nyugat fokozott figyelemmel van a Donbasszban folyó háború iránt. (4) Matyusin úgy véli: érzékelik „az újjászülető eurázsiai unió, illetve az Orosz Világ részéről megnyilvánuló ellenhatást”.

 „Másodszor is – fejtegette Alekszandr Matyusin – ez megint csak nyilvánvalóvá teszi, hogy a hivatalos Kijev nem kívánja a béke útját járni. A Kanadával való együttműködésről tett bejelentés nyomán erősödni fog az ukrán hadsereg, javulni fog harckészsége. Ez mindenképpen hatással lesz a harci helyzetre az egész fegyverszüneti vonal mentén. És ez nem a Donbasszban folyó polgárháború békés rendezéséhez vezető út.”

„Varjag” megjegyezte, hogy minden ország igyekszik erősíteni védelmi képességét – beleértve a külföldi tapasztalatok figyelembe vételét is. Kijev részéről azonban a minszki megállapodások megváltoztatásának óhaját tükröző nyilatkozatok hangzanak el. Az ukrán vezetés nem hajlik a kompromisszumokra.

„A kanadai küldöttség és az ukrán katonai vezetés részéről ma elhangzott nyilatkozatokat csak azon tények egyikeként lehet értékelni, amelyek Kijevnek azt a szándékát mutatják: erőszakos úton kívánja visszaterelni Novorosszija fiatal köztársaságait a maga kebelébe” – vonta le a következtetést Alekszandr Matyusin.

2014 áprilisa óta Ukrajna területén polgárháború zajlik. Kijev katonai egységeket vetett be a Donbassz területén, melynek lakosai kikiáltották függetlenségüket. A Donbassz lakossága ellenezte az országban végbement alkotmányellenes államcsíny következményeit. Az ENSZ legutóbbi adatai szerint az áldozatok száma a polgári lakosság köréből 3344 fő. (5)

Ilja Muromszkij

Megjegyzések:

(1)  Zolotoje az előző menetben végrehajtott csapatszétválasztások három helyszíne közül a második. Mint mindegyik ilyen akció, ez is meglehetősen viharosan zajlott. Szélsőséges félkatonai alakulatok itt is megpróbáltak visszaszivárogni és elfoglalni a hadsereg kiürített állásait, megakadályozni, visszacsinálni a szétválasztást Az ukrán rendfenntartó erők fegyveres akcióival lehetett csak kiűzni őket onnan. Tovább lőtték ezeket a területeket, illetve lőttek onnan. Elaknásították ezeket a helyszíneket, az oda vezető utakat.

(2)  A 2014 áprilisában „Terrorellenes Műveletnek” indult katonai büntetőexpedíció nevéről négy évvel később eltávolították a leplet. Az „Egyesített Erők Művelete” már leplezetlenül katonai akcióvá lett.

(3)  A UNIFIER misszió arra volt hivatott, hogy a kanadai hadsereg ennek keretében segítse az ukrán biztonsági erőket.

(4)  Ez ellentmond az orosz propaganda azon állításainak, hogy a Nyugatnak már elege van a Donbasszban folyó háborúból. A mindennapi gyakorlat is azt mutatja: nagyon is nincs elegük belőle. Nem hagytak fel azzal a reménnyel, azokkal a próbálkozásokkal, hogy ennek révén is gyengítsék Oroszországot. Ezt mutatja az, hogy Kijev immár nem is leplezi: a minszki megállapodás gyakorlati felrúgása a célja. Ezzel együtt is, a minap fogadták el az újabb oroszellenes szankciókat a minszki megállapodások be nem tartása miatt. (Vajon ez a kirívó ellentmondás mikor tűnik fel végre a hivatalos Budapestnek? És kezdeményezi Brüsszelben az oroszellenes szankciók indokoltságának, igazságtartalmának megvizsgálását?)

(5)  A megfigyelő továbbra is értetlenül áll ezen adatok nyilvánvaló alábecsülése előtt. Az még csak érhető, hogy Nyugatról igyekeznek letagadni bűneikből. De hogy a népköztársaságok miért veszik át engedelmesen ezeket a nyilvánvalóan erősen csökkentett adatokat? Hiszen pont a civil lakosság körében messze a legnagyobb az áldozatok száma. Az ENSZ – mint minden nyugati szervezet – náci Ukrajna bűneit igyekszik minél inkább leplezni. Mely bűnök éppen a civil lakossággal szemben a leginkább égbekiáltóak. Mindenekelőtt a megszállóknak a polgári lakossággal szembeni terrorjára gondolunk (e körbe sorolhatjuk a hadifoglyokkal szembeni kegyetlenkedéseket is: onnantól kezdve, hogy kicsavarják a kezükből a fegyvert, folytatva azzal, hogy bezárulnak mögöttük a börtönök, koncentrációs táborok kapui, sorsuk a civilekével válik egyezővé. Senki sem tudja megmondani, hogy hányan estek, esnek, nap mint nap a terror áldozataivá: kivégzik, agyonkínozzák, agyonverik őket, vagy előbb-utóbb belehalnak a kínzások okozta sebeikbe, az ukrajnai börtönökben, koncentrációs táborokban uralkodó rettenetes állapotokba. Ezeket a halottakat senki sem látja: tömegsírokban kaparják el őket (ezek, ritka kivétellel, az ukrán hadsereg által ellenőrzött területeken vannak, így hozzáférhetetlenek.) Ki tudja, hány halott útja végződött krematóriumokban, folyók, tavak, mocsarak mélyén, ahol soha többé nem találják meg őket. A Donbasszban lébecoló nyugati misszióknak (amelyeknek egyébként is az a feladatuk, hogy leplezzék, takargassák védenceik égbekiáltó gaztetteit), kisebb dolguk is nagyobb annál, hogy ellássák feladataikat. Így azt is, hogy naponta, szigorúan a körmére nézzenek az ukrán hadseregnek, főként pedig a félkatonai alakulatoknak, a foglyaikkal való bánásmódot illetően.

Annak pedig, aki az időhúzásra, a konfliktus befagyasztására, végtelenségig történő elnyújtására játszik, szintén nem érdeke, hogy kiderüljön: hitvány, alávaló stratégiája, taktikája hány ártatlan emberéletet követel, nap min nap

Hozzászólások:

Loading ...