Barátok, ellenségek – vagy szomszédok?

Békülékeny hangvételű interjú Leontyij Vojtovics ukrán történésszel az ukrán-magyar kapcsolatokról.

A történelmi áttekintés végén a történész röviden kifejti véleményét a háború utáni ukrán-magyar kapcsolatokról. Ezt a részt kivonatoljuk, szöveghűen, az interjúból.

http://incognita.day.kyiv.ua/druzi,-vorogi-chi-susidi.html

Zinovij Partikó

ZP.: – Leonyid Viktorovics, napjaikban Orbán Viktor – a magyar miniszterelnök – kormánya, mint ismeretes, oroszbarát politikát folytat, támogatva Moszkva külpolitikai lépéseit. Jól ismertek azok a tények is, hogy magyar útleveleket osztanak ki Kárpátalján élő ukrán állampolgároknak, Ismeretesek a nyelvhasználat terén támasztott azon magyar követelések, melyek az ukrán nyelvnek a kárpátaljai iskolákban történő oktatásával függnek össze. Mi ez: még mindig az oroszországi lakossághoz fűződő évezredes genetikai összekötő szálak (1) számon tartása? Vagy pedig egy nagyon is mai keletű birodalmi politika megnyilvánulása, amelynek gyökereit a második világháború időszakában kereshetjük.

LV.: – Semmiféle évezredes kapcsolatok magyarok és oroszok között soha nem is léteztek. Az Orosz Birodalom uralkodó ideológiája a szlavofilizmus volt: vagyis valamennyi szláv nép „felszabadítása” és egyesítése a Romanovok jogara alatt. Ehelyett az uralkodó magyar ideológia a magyaroknak a hunoktól és Attilától való származtatása. Akik utódai, Árpád vezetésével Európában találták meg őshazájukat (sic!) Mi több, a XIX. század második, és a XX. század első felének magyar irodalma ádáz ellenségekként, a magyar szabadság sírba tevőiként ábrázolja az oroszokat. Így 1914-ben, amikor az osztrák hadsereg magyar egységei (a honvédek) Galíciában harcba szálltak az orosz hadsereg ellen, leszámolások kezdődtek a helyi ukrán lakossággal szemben. Mivelhogy azidőtájt a galíciaiak ruszinoknak nevezték magukat. Az egyszerű katonák pedig oroszoknak tartották őket. És csak a rangidős tisztek közbelépései akadályozták meg, egyes esetekben, a szörnyű incidenseket.

Ez a tendencia megmaradt a második világháború idején is, amikor oroszföldön a magyar hadsereget még a németeknél is sokkal rosszabbnak tartották. Erre válaszul 1945-ben a szovjet hadsereg részéről Budapest és néhány magyar város szörnyű pusztításokon, pogromokon esett keresztül.

Az 1956-os eseményeket követően – amikor a magyarországi szovjet bevonulás következményeként mintegy háromezer ember vesztette életét, negyedmillió pedig emigrált – a magyaroknak az oroszokhoz való viszonya nemhogy nem javult, de lényegesen romlott.

A magyar útlevelek megszerzésére a kárpátaljai ukránokat nem annyira Orbán politikája ösztökéli, mintsem az ukrán hivatalnokok helytelen gazdaságpolitikája és korruptsága.

És bár Oroszország nem sajnálja a pénzt és az anyagiakat, hogy lekenyerezze az európai politikusokat – és nemcsak Magyarországon –, úgy gondolom, hiba lenne, ha Magyarországot, elsietve, Ukrajna ellenségei közé sorolnánk. Biztosítsák a kárpátaljaiak számára jólétük gyors növekedésének, mezőgazdaságuk fejlesztésének, megtermelt termékeik értékesítésének lehetőségét; szabadítsák meg őket a korrupt hivatalnokoktól, keltsék fel érdekeltségüket az Ukrajnán belül föllelhető perspektívákkal és lehetőségekkel – és akkor Orbánnak már nem lesz módja arra, hogy megvalósítsa politikáját. (2)

Megjegyzések:

(1)   A hivatalos ukrán felfogás szerint Ukrajna a Kijevi Rusz örököse. Vagyis a Kijevi Rusz ukrán állam volt. (Ezért van az, hogy a tihanyi apátságnál, a sétány elején – egy ukrán szobrász alkotásaként emelt – szobor talapzatán azt olvashatjuk, hogy I. András királyunk Kijevből magával hozott hitvese, Anasztázia, ukrán hercegnő volt.)

Ez okból az ukránok önmagukat tartják eredeti, tisztavérű szlávoknak. Azt tartják, hogy a mongol-tatár hódoltság idején, a mai Oroszország területén élő szlávok, vagyis az oroszok – türk és finnugor népekkel keveredve – afféle elkorcsosult szlávokká lettek. Még az is fölmerült, hogy a kijevi „Ruszt” elnevezésükben őrző oroszoktól (oroszul: russzkije) el kell venni ezt az elnevezést, és az az ukránokat illesse. Az oroszokat pedig lehetne, például, „moszkovitáknak” („moszkali”) hívni. (Van is egy, a háború idején a németek oldalán harcoló, un. „Ukrán Felkelő Hadseregtől” [UPA] mára átszármazott szokás: a kollektív ugrabugrálás [„hto ne szkácse, toj moszkál” – „aki nem ugrál, az moszkál”]. Próbálja meg valaki is kivonni magát ebből a kollektív őrjöngésből!)

(2)  Számos ukrán illetékes javasolja, hogy Ukrajna fejlesztésével, életszínvonalának emelésével próbálják meg visszatérésre csábítani a Donbassz, sőt a Krím népét is.

Hozzászólások:

Loading ...