Pavel Kuhmirov: Orbán és a külföldi ügynökök

https://novorosinform.org/820815

Pavel Kuhmirov: Orbán és a külföldi ügynökök

  1. július 9.

 

Amikor lezárul egy nagy politikai korszak, akkor van, hogy ez nem nyilvánvaló, nem szembeötlő. Mégis, elég nagy biztonsággal meghatározható, hogy valami ilyesmi ment végbe. Egy ilyen jelenség tünetei bizonyos, amúgy másodrendű részletekben történő változások. Az egyik ilyen tünet lehet, kétség kívül, az a pillanat, amikor a politikai humor aktualitását veszti: érthetetlenné válik, vagy többé már nem vicces.

Az amerikai nagykövetség esete

Pavel Kuhmirov: Orbán és a külföldi ügynökök

Valószínűleg mindannyian hallottuk az ismert viccet. Eszerint Amerika a világ egyetlen olyan országa, amelyikben nem mehet végbe Majdan. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy ott nincs amerikai nagykövetség. Ez a vicc érvényben volt sok-sok évig, és úgy tűnt, hogy ez a helyzet nem is változhat. Ám hirtelen úgy alakult, hogy ez már többé nem vicces. És bármennyire is furcsa, visszaemlékezve saját, keserves tapasztalatainkra, az ott folyó őrület láttán még sajnálni is kezdjük Amerikát. Az Amerikában zajló események, sok egyéb mellett, még arra is rávilágítottak, hogy az ilyen dolgokban amerikai nagykövetség megléte ugyan fontos, de nem döntő szempont. Ami ennél sokkal fontosabbnak bizonyult: ezekben a struktúrákban jelen vannak Mr. Soros és az egyéb olyan nonprofit szervezetek, amelyek ismert nemzetközi betűszava az „NGO”. Amelyek ellen, egyes adatok szerint, harcra készült Donald Trump. Ám úgy tűnik, hogy ezzel, a legnagyobb sajnálatára, elkésett.

Az orosz törvénykezésben az effajta szervezeteket egyszerűen csak „külföldi ügynökökként” nevesítik. Tevékenységüket az orosz állam mostani területén meglehetősen drákói törvény szabályozza. Egy ilyesfajta törvény elfogadása azon kevés döntés egyike, amelyek bennem semmiféle kérdést nem vetnek föl. És teljességgel megértem, hogy egy ilyen törvény „a nemzetközi közösség” dühödt obstrukciójával találja magát szemben. Vagyis hát azokéval, akik önmagukat annak hívják. De csakugyan a mai Oroszország-e az egyetlen, amelyik ilyen keményen reagál arra, hogy nála efféle „külföldi ügynökök” létezzenek? Ó, nem. És egy ilyen hozzáállással nem „valahol még” találkozunk, hanem magának az Európai Uniónak a szívében – Magyarországon.

Az átláthatósági törvény

Az un. „civil társadalom” szervezeteinek semmi keresnivalójuk Magyarországon, ha külföldről pénzt kapnak. Ennek megfelelően orientálja politikáját Orbán Viktor miniszterelnök. És nem olyan régen pont ezt követelte tőle az Európai Bíróság. Az Európai Unió eme bírói testülete által felhozott indokok között szerepel az, hogy ez a fajta hozzáállás sérti az Unió törvényeit, és a magyarországi „átláthatósági törvény” – amely nehezíti a helyi (és nem is nagyon helyi) NGO-k dolgát – szembemegy a jelenlegi európai törvényekkel. Mindezt meg is fogalmazta a luxembourgi Európai Bíróság. Ami viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy ettől a magyar politika változna.

Az „átláthatósági törvényt” 2017-ben fogadták el Magyarországon. Azóta minden NGO köteles közölni a hatóságokkal, ha évi 24.000 eurónál több támogatást kap külföldről. E szervezetek arról is kötelesek minden olyan magánszemélyről tájékoztatni a magyar államot, akiktől évente több mint 1400 euró adományt kapnak. Amellett, az ilyen szervezeteket közzéteszik egy állami honlapon. Ami mintegy jelzi a „külföldi ügynök” fogalmának azt a második értelmét, ami a magyaroknál semmiben sem tér el attól, ahogy Oroszországban is értelmezik ezeket a szervezeteket. És ezt csak erősítette a törvényben leginkább kifogásolt követelmény: e szervezetek minden kiadványukban kötelesek feltüntetni, hogy az adott szervezet „külföldről támogatott szervezet”. E szabályok megsértése magával vonja azt, hogy az adott szervezettől megvonják a magyarországi működési engedélyt.

Voltaképpen kezdettől fogva nem is titkolta senki, hogy ez a törvény mindenekelőtt az ellen a Soros György magyar-amerikai „milliárdos és filantróp” ellen irányul, aki nemcsak nálunk híres. A törvény az ellen a Soros ellen irányul, akit Orbán Viktor, a magyar kormány feje rendszeresen első számú közellenségként emleget.

A világ Legeurópaibb Bírósága

És nincs abban semmi különös, hogy a makrancos magyar miniszterelnök elleni harcát Soros az európai bíróságokra terelte. Amelyek, mint ahogy a nemrégiben kipattant botrány is feltárta, tele vannak az ő kegyenceivel. Akik, sok éven át, pontosan az ő tevékenységét segítő ítéleteket hoztak – nyomást gyakorolva az európai országokra, és közvetlenül is megváltoztatva az életet Európában. Egyebek mellett ilyen az azonos neműek házasságát legalizáló döntés, illetve még sok egyéb más, amivel szemben mind élesebben fellépnek a konzervatív politikusok, közöttük Orbán is.

És most ez a bizonyos Európai Bíróság végzésében megállapította, hogy az említett törvény több ponton is szembemegy az Unió jogalkotásával. A bíróság szerint a törvény, először is, sérti a tőke szabad mozgását az Unión belül. Az indok: a törvény a külföldről érkező kifizetések esetében az országon belüli kifizetésektől eltérő, más szabályokat állapít meg. A bíróság véleménye szerint ez visszatarthatja az adományozókat az említett szervezetek támogatásától, illetve hozzájárulhat ahhoz, hogy az ilyen NGO-kat „a bizalmatlanság légköre vegye körül”.

Amellett ez az európai bíróság feltételezi, hogy a törvény több, az Unió által védelmezett „alapértéket” sért – mint például a gyülekezési szabadságot, illetve az adatok védelmére való jogot.

Ugyanakkor az Európai Bíróság azt azért elismerte, hogy a civil társadalom szervezeteinek átláthatósága lehet közérdekű – főként ha nem uniós országokból érkező támogatásokról van szó. Ám a bíróság véleménye az, hogy az átláthatósággal összefüggő korlátozások csupán az olyan szervezetekre vonatkozhatnak, „amelyek csakugyan jelentősen képesek befolyásolni a közéletet, illetve a közéletben folyó vitákat”.

A bajkeverő

Más szóval, még ha figyelembe vesszük is a kivételeket, a bíróság gyakorlatilag minden olyan szervezetet kivon a csapás alól, ami pont olyasmivel foglalkozik, amiről Soros nevezetes. És amit Orbán miniszterelnök éppen hogy nem kíván eltűrni Magyarország területén.

Akárhogy is van, Budapesttől mostantól meg fogják követelni, hogy helyezze hatályon kívül az átláthatósági törvényt. Vagy legalábbis olyan módosításokat hajtson végre abban, amelyekkel gyakorlatilag kilúgozzák a lényegét. A kérdés itt az, hogy végrehajtja-e Magyarország ezeket a követeléseket. A toleráns Európában ez az ország már elég régen bajkeverőnek számít. Az országot már sok éve kormányzó Orbán Viktor pedig az egyik leggyűlöletesebb figura az európai liberális politikát meghatározó közösség szemében.

Még ha Magyarország nem is szánja rá magát arra, hogy nyíltan megtagadja az engedelmességet – az már most is jól látható: miként lehet megkerülni ezt a bírósági döntést. Új „átláthatósági szabályokkal” lehet fölváltani az előzőeket. Ezeket azon a címen lehet bevezetni, hogy azok a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása és a szervezett bűnözés elleni harcot szolgálják. Ám az is nyilvánvaló, hogy ezek csak félmegoldást jelentenek majd. Előbb vagy utóbb Orbán Viktornak és a magyar konzervatívok mögötte álló politikai közösségének véglegesen választaniuk kell majd. A választás pedig egyszerű lesz. Vagy meg kell majd adniuk magukat, tovább haladva ezzel a kompromisszumok útján (mely kompromisszumok óhatatlanul a magyar konzervativizmus vezetnek majd). Vagy pedig fölvállalják a kemény konfliktust és megvédik a maguk választotta utat. Harmadik lehetőség nincs.

És ezzel mindenki tisztában van. Budapesten is, és Brüsszelben is.

Pavel Kuhmirov

 

Hozzászólások:

Loading ...