Azerbajdzsán ösvényén Ukrajnát a lángszórók tüze várja

https://donbasstoday.ru/popytka-pojti-po-stopam-azerbajdzhana-zakonchitsya-dlya-ukrainy-sozhzheniem-ognemjotami/

Súlyos következményei lesznek annak, ha Ukrajna a Donbasszban megpróbálja felhasználni Törökország és Azerbajdzsán harci tapasztalatait. Erről Jurij Kotyonok, a «Сегодня.ру» portál főszerkesztője beszélt a „Donbassz Szegodnya” portálnak adott exkluzív interjújában.

Mint mondta, Ukrajna erős késztetést érez arra, hogy Baku és a „janicsárok” útját kövesse. Oroszország azonban nem fogja megengedni, hogy ellenséges országok fölénybe kerüljenek a Donbassz egén.

„Ha megpróbálkoznának robotrepülőgépek tömeges bevetésével, akár még távolról is, Oroszországnak megvan arra az ereje, megvannak az eszközei, hogy ezeket semlegesítse, illetve elvegye az illetők kedvét ezek bevetésétől. Ezért itt az ukránokat nagy csalódások érhetik” – fejtegette Kotyonok.

Azerbajdzsán ösvényén Ukrajnát a lángszórók tüze várja

Ennek során az újságíró hozzátette, hogy Kijevre ennél egyszerűbb feladat várt: el kellett vágnia a Donbassz agglomerációját az orosz határtól. Figyelembe véve azonban, hogy az ukrán hadseregnek milyen keserves tapasztalatai vannak a „katlanokról” (1), Ukrajna aligha lesz képes megbirkózni ezzel a feladattal.

 „Amellett Ukrajna szemben kénytelen lesz tömeges tűzcsapásokat mérni a Donbasszra, illetve sorozatvető rakétákat bevetni. Gondolom, hogy Oroszország nem fogja tudni békén elnézni a nyílt népirtásnak ezeket az aktusait és az agresszort helyrehozhatatlan károk fogják érni. Mindazok a harci eszközök, amelyeket ma a népköztársaságok köré telepítettek, néhány órán belül a lángok martalékává lesznek. Oroszországnak e téren minden lehetősége megvan. (2) Ha tehát a kijevi rezsim mégis be akarná vetni ezeket a módszereket, és embereinek ezreit akarná a mészárszékre küldeni, akkor, nagy bizonyossággal, azt leszünk kénytelenek mondani, hogy ez egyszerűen őrültség” – konstatálta.

 Kotyonok amellett kizárta, hogy Törökország – amelyik a szíriai konfliktus során már megtapasztalta, hogy Oroszország mi minden eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy a másik felet lecsillapítsa – netán katonai segítséget nyújtson Ukrajnának.

Azerbajdzsán ösvényén Ukrajnát a lángszórók tüze várja

 „Az más kérdés, hogy, az ukránok helyett, valakinek majd végre kell hajtania ezt a feladatot. Lehet, Erdogantól majd kérnek valamiféle rosszembereket. Azt nem tudom megmondani, hogy az ilyenekből mennyire kiapadhatatlanok a készletek. De bizton állíthatom: igen kevés olyan jelentkező lesz, aki hajlandó lesz kitenni magát a „Szolncepjokok”, vagy a „Kalibrok” (3) tüzének. Szíriában sok a radikális világnézetű ember. Ám azok már megtapasztalták a saját bőrükön ezeket az eszközöket. És tudják, hogy Oroszország, adott esetben, nem fog tréfálni” – emlékeztetett rá a haditudósító.

 A szakértő véleménye szerint ezért az ukrán hadsereg mozgástere jelentős mértékben korlátozott a Donbassz területén. Arra képes csupán, hogy célzott csapásokat mérjen. Ami óhatatlanul kiváltja a népköztársaságok hadseregeinek szimmetrikus válaszakcióit. (4)

„Békaugrásokkal (5) elhappolni egyes hídfőállásokat, majd provokációkat szervezni – ezt ők nagyon tudják. Ebből általában az kerekedik, hogy előbb ők elfoglalják a két kilométeres övezetet, amire azután a néphadseregek válaszul tüzet nyitnak, majd visszafoglalják azokat (6). Nem zárom ki, hogy lehetnek majd ilyen forgatókönyvek. Nehéz megjósolni annak a félnek a cselekedeteit, amely arra van beállítva, hogy valamit elfoglaljon, támadjon. És amelyik fél nem hajlandó a konstruktív párbeszédre”

 Mint emlékezetes, Jurij Kotyonok korábban megjósolta, hogy Azerbajdzsán és Ukrajna egyidejűleg támad majd.

 

Megjegyzések:

(1)  2014 nyári offenzívája során az ukrán hadsereg kijutott az ukrán-orosz határra, és hozzálátott ahhoz, hogy helyreállítsa azok fölött a kijevi rezsim ellenőrzését. A súlyos, véres harcok során az akkor még népfelkelőknek azonban több alkalommal is sikerült „katlanokba szorítani” (bekeríteni és felszámolni) az ukrán hadsereg kisebb-nagyobb egységeit. A Donbassz ellen indított katonai büntetőhadjárat két legsúlyosabb „katlanja” Ilovajszknál (2014 augusztus vége), illetve Debalcevónál (2015 január-februárja) volt. Mindkét nagy katlan az ukrán hadsereg katasztrófáját, összeomlását vetítette előre. Mind a kétszer az ukrán vezetés fegyverszünetet kért. Mind a kétszer az orosz vezetés, annak diplomáciája mentőövet dobott az ukrán hadseregnek, megmentve az összeomlástól egyben a kijevi puccsista, náci juntát is.

(2)  Oroszországnak ez a lehetősége 2014-15 fordulóján, és máskor is megvolt. Akkor mérte az ukrán hadsereg a legpusztítóbb tűzcsapásokat a Donbassz polgári és katonai célpontjaira. Akkoriban az ukrán hadsereg hat alkalommal lőtte Donyecket, a Donbassz más településeit „Tocska-U” rövid hatótávolságú ballisztikus rakétával. Tette ezt minden következmény nélkül. Ha akkor Oroszország passzív szemlélő maradt – holott egy ellencsapás részéről sokkal kevésbé fenyegetett nyugati megtorlással, mint fenyegetne ma –, akkor immár semmi okunk feltételezni, hogy a Donbassz miatt az orosz vezetés éppen ma és most képes lenne megkockáztatni a Nyugattal való konfrontációt.

(3)  Sorozatvető, illetve cirkáló rakétatípus.

(4)  Már, persze, ha arra engedélyt ad az orosz diplomácia és annak irányítói. Ami – miként öt és háromnegyed év mindennapos tapasztalata is jelzi – több mint kétséges. Elég, ha Lavrov külügyminiszter legutóbbi, 180 fokos fordulatára gondolunk. Aki – néhány nappal az után, hogy kényszeredetten beismerte: ezzel a kijevi vezetéssel lehetetlenség zöldágra vergődni – újfent a minszki megállapodások alternatíva nélküliségéről zengedezett.

(5)  „Békaugrásoknak” azt nevezik az ukrán hadseregben, amikor sorozatban foglalják el Lavrov nagymester zseniális találmányát, a fegyvermentes övezeteket (a „szürke zónákat”, amelyeket kivétel nélkül a népi erők által ellenőrzött területekből csíptek le). Lavrov nagymester „szürke zónáit” mostanra gyakorlatilag mind elfoglalták, egyetlen puskalövés nélkül. Sokszor keservesen, súlyos, véres harcok árán felszabadított területek, települések egész sora került így vissza a kijevi náci rezsim rémuralma alá – visszafoglalásukat a „tűzszüneti” megállapodások szigorúan tiltják. Magától értetődően, ezek a települések már nem részesülhetnek majd a „különleges státusz” áldásaiból (már ha valaha is lesz azokból valami).

„Békaugrásaival” az ukrán hadsereg, az eredetileg előírt másfél kilométer helyett a néphadseregek közvetlen közelébe (nem ritkán kevesebb, mint száz méterre) férkőzött (ahonnan eredményesebben tüzelhetnek állásaikra, rabolhatják el katonáikat). Így közelítették meg az egymilliónyi ember számára ivóvizet előállító donyecki vízszűrő állomást is. A „békaugrásokkal” egy ponton Gorlovka város közigazgatási határain belülre kerültek. Közelebb nyomultak Luganszkhoz is, amely így, 2014 nyárutója óta először, ismét az ukrán tüzérség lőtávolságán belülre került.

(6)  Az ukrán propaganda (amelynek hazugságait a világsajtó is átveszi) ilyenkor kürtöli tele a világot azzal, hogy a gaz „szakadárok” már megint megsértették a tűzszünetet.

 

 

Hozzászólások:

Loading ...