Terrorállam-e Ukrajna? (XVIII.)

https://nation-news.ru/666330-luganskii-podpolkovnik-razoblachil-detali-dela-o-pokhishenii-nablyudatelya-lnr

Egy luganszki alezredes föllebbentette a fátylat az elrabolt megfigyelő ügyének egyes részleteiről

Terrorállam-e Ukrajna? (XVIII.)

A hivatalos Kijev hozzálátott ahhoz, hogy elhárítva az ügyben játszott szerepét, szépítse a luganszki megfigyelő misszió munkatársának elhurcolásával történt incidenst. Andrej Marocskó, a luganszki Népi Milícia tartalékos alezredese, a „Narodnije Novosztyi” nevű kiadvány újságírójával beszélgetve kifejtette: Kijev megpróbálja lejáratni a tavaly július 20-án aláírt tűzszüneti megállapodás betartásának ellenőrzésére létrejött háromoldalú ellenőrző bizottságot (SZCKK) – és nem áll szándékában elengedni a foglyot.

Október 13-án a luganszki megfigyelő missziónak, a „Pervomajszk – Zolotoje” ellenőrző-áteresztő pont (EÁP) térségében zajló útfelújítás részeként folyó aknamentesítési és területrendezés munkálatok biztonságát felügyelő munkatársát ukrán fegyveresek elrabolták. A harci cselekmények egész időszaka alatt az ukrán fél most vetemedett először arra, hogy – a korábbi megállapodások példátlan felrúgásaként –­ először vetemedett ilyen akcióra.

A „Narodnije Novosztyival” folytatott beszélgetése során Andrej Marocskó hangsúlyozta: Ukrajna nem fogja visszaadni a foglyot. Kijev hozzálátott egy bizonyos, számára szükséges háttér megteremtéséhez. És ennek során több célt is kitűzött maga elé.

Terrorállam-e Ukrajna? (XVIII.) 

„Kezdjük azon, hogy amikor ez az incidens történt, Ukrajnában sokan arról kezdtek beszélni, hogy ez nem egy tervszerű akció volt – erről az ország vezetése nem tudott. Hogy ez az incidens katonák öntevékeny akciója volt. Mostanra azonban előkerültek olyan videók, amelyek bizonyítják, hogy ez szemenszedett hazugság” – szögezte le az alezredes.

A felvételeken látható, hogy a fogollyal nem közönséges katonák, hanem az ukrán különleges egység munkatársai foglalkoznak.

 „Ez látni a fegyverzetükből, a lőszerekből – és a magatartásukból. Hogy kerültek oda fegyveresen, amikor pedig nekik nem lett volna szabad ott tartózkodniuk?” – folytatta a luganszki Népi Milícia korábbi szóvivője.

Terrorállam-e Ukrajna? (XVIII.)

Ilyesmi még soha nem fordult elő

Ami a luganszki megfigyelő misszió munkatársával történt, az egész egyszerűen példátlan – hangsúlyozza Marocskó. A harcok egész ideje alatt ilyen még nem történt. Még sohasem fordult elő, hogy egy védett személyt fogságra vetettek volna. (1)

„Amikor 2017-ben az a nagy fogolycsere volt (2), senki sem nyúlt hozzám. Pedig Ukrajnában egy sor bűnvádi eljárás folyik ellenem, a tűzszüneti vonaltól is messze voltam, az SZBU sok munkatársa és magasrangú személyek is voltak körülöttem. De senki sem folyamodott ilyen terrorista módszerekhez” – mesélte az alezredes.

 Tervszerű akció

Az ukrán sajtóban megjelent további reagálások és nyilatkozatok azonban arról tanúskodnak, hogy az emberrablás tervszerű akció volt. Elsősorban az SZCKK lejáratása céljából. Amivel Kijev fel akar számolni a konfliktusban érintett felek közötti bármiféle együttműködést.

Terrorállam-e Ukrajna? (XVIII.)

Amellett az ukrán fél azt állítja, hogy a luganszki megfigyelő önként adta meg magát.

„Ukrajnának, egy ilyen állítással a háttérben, nem lesz muszáj kiadnia a luganszki megfigyelőt, aki, állítólag, önként adta meg magát. Ez is kritikán aluli: hiszen a fogoly, az ügyvéden keresztül, kapcsolatba lépett a feleségével, akinek azt mondta, hogy őt foglyul ejtették” – fejtegette Marocskó.

 A „Narodnije Novosztyi” beszélgetőpartnere, összegzésként, egy olyan bűnös hanyagságot említett, aminek folytán az a helyzet egyáltalán előállhatott.

„Akárhogy is van, a történetnek ezzel még nincs vége. Nagyon jó lenne, ha a nemzetközi szervezet képviselői konkrétan reagálnának. Az incidens bűnös mulasztás következtében – én ezen az EBESZ missziót értem – történhetett meg” – összegezte a luganszki Népi Milícia tartalékos alezredese.

 https://ianed.ru/2021/10/20/селиванов-украина-мстит-обсе-после-до/

Az ukrajnai emberi jogokról szóló ENSZ-jelentést Ukrajna az EBESZ-en torolja meg

Terrorállam-e Ukrajna? (XVIII.)

Amikor ukrán diverzánsok október 13-án elrabolták Andrej Koszjakot, a Luganszki Népköztársaságnak a tavaly július 20-án aláírt tűzszüneti megállapodás betartásának ellenőrzésére létrejött háromoldalú ellenőrző bizottságba (SZCKK) delegált missziójának megfigyelőjét, ez csak ismét megerősíti: UKRAJNA, AZ EGY TERRORISTA ÁLLAM. Amire az ENSZ emberi jogi főbiztosának legutóbbi jelentése utal is. (Kiemelés a fordítótól [3].)

Terrorállam-e Ukrajna? (XVIII.)

Erről beszélt a REN.TV intenetes változatának adott interjújában Alekszej Szelivanov szakértő.(4) Mint mondta: Ukrajna nem tartja szükségesnek, hogy jót álljon a szavaiért, vagy azért, amiben másokkal megállapodott. Ha neki úgy tetszik, hát elismeri az SZCKK tagjainak a személyes sérthetetlenségét. De ha nem akarja, hát nem ismeri el. És a legnagyobb lelki nyugalommal, mindenféle bizonyíték nélkül megtehet bárkit „orosz kémnek”. Az SZCKK megfigyelője elleni bűntett szándékos, megtervezett volt, és a legfelsőbb szintről hagyták azt jóvá. Ezt a bűntényt azért követték el, hogy bosszút álljanak az EBESZ megfigyelőin. Akik jelentéseiket az SZCKK-tól kapott információkra alapozva készítik el. Mely jelentéseket azután figyelmesen áttanulmányozzák az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságán.

Így eshetett meg aztán, hogy az Emberi Jogi Főbiztosi Hivatalnak a legutóbbi 6 hónapot összefoglaló jelentésében az áll: a Donbasszban éppenséggel az ukránok azok, akik ölik a békés lakosságot, a gyermekeket. (5)

 

Megjegyzések:

(1)  A nemzetközi kapcsolatokban – ahogy arra az orosz államfő a Krím visszatéréséről történő szerződés ünnepélyes aláírásakor, 2014. március 18-án elmondott beszédében is figyelmeztetett, főként az Egyesült Államok jóvoltából, a nemzetközi jogrendet fölváltja a vadnyugati kocsmákban honos ököljog. Alig egy hete még egy, feladatai alapján de facto diplomáciai státuszú nemzetközi megfigyelő jogállását taposták sárba.

Ám immár „magasabb szinten” is születőben van az a precedens, aminek nyomán a nemzetközi élet újabb szegmensében uralkodnak el a dzsungel törvényei. A minap – az Egyesült Államok által el nem ismert venezuelai kormány – egyik diplomatáját rabolták el. Repülőgépe üzemanyagot vételezni leszállt a nyugat-afrikai Zöldfoki-szigeteken, ahol az ország hatóságai, amerikai kérésre, őrizetbe vették a diplomatát. Akinek már folyamatban is van az Egyesült Államok részére történő kiadatása.

Oroszországban bejelentették: Natalja Poklonszkaját nevezik ki az ország nagykövetének – történetesen ugyanezen a Zöldfoki-szigeteken. A fiatal nő az ukrán időkben a Krím-félsziget főügyésze volt. Posztján egy ideig megmaradt az után is, hogy a félsziget visszatért Oroszországhoz. Amiért azonmód meg is fenyegették Kijevből: miután kézre kerítették, „árulásáért” ukrán bíróság előtt fog felelni. Ukrajna és több más nyugati ország részéről is elfogató parancsot adtak ki ellene.

Zelenszkij, értesülve a kinevezés híréről, bejelentette: kérni fogja a nyugat-afrikai szigetállam hatóságaitól az orosz (leendő) nagykövet asszony kiadatását. Ugyanakkor szakértők annak esélyeit is latolgatják, hogy a fiatal nőt az ukrán titkosszolgálat elrabolja. A megfigyelők szerint erre, a Poklonszkaja megérkezése, és megbízólevelének átadása közötti időben, voltaképpen van is esélyük: diplomáciai védettsége csupán a megbízólevél átadásától lép életbe. (Addig pedig napok, sőt hetek is eltelhetnek. A fogadó országba érkező, beosztott diplomaták is csupán onnantól kezdve élveznek mentességet, hogy a fogadó ország külügyminisztériuma részükre kiadta a diplomáciai igazolványt.)

(2)  2017 utolsó napjaiban nagy fogolycserére került sor Ukrajna és a Donbassz között. A minszki megállapodások értelmében a két szembenálló félnek azonnal szabadon kellett volna engednie minden, a másik félnek az ő őrizetében lévő állampolgárát, illetve mentesíteni őket a hátrányos jogkövetkezmények alól. Ukrajna ezt sem teljesített, apránként engedve el foglyokat (ám közben fogságra vetve újakat). A Donbassz fogságában Ukrajnából, ritka kivétellel, csak katonák vannak, míg ukrán fogságban nagyobbrészt civilek (többnyire az ukrán megszállók terrorjának áldozatai) vannak. Akkor 41 ukrán, és a Donbassz részéről 255 fogoly nyerte vissza szabadságát (a 306 eredetileg letárgyalt fogolyból az ukránok 51 főt – közöttük 11 oroszt és 3, a Donbassz oldalán harcoló egyéb külföldit – az utolsó pillanatban önkényesen visszatartottak. Voltak, akiket a fogolycsere színhelyéről szállítottak vissza ukrajnai börtönébe. Mint azt a Valerij Ivanov nevű orosz önkéntest is, akit szintén visszavitték nyugat-ukrajnai börtönébe, ahol aztán egy évvel később agyonverték.)

(3)  A Főbiztosság ukrajnai missziójának egy korábbi jelentése – Nyugatról – először tárta fel, hogy az ukrán hadseregnek, a különböző fegyveres testületeknek titkos börtönei vannak. Az oda hurcolt foglyok eltűnnek a nyilvánosság elől, és senki nem látja, ellenőrzi a velük való bánásmódot. Ukrajnában mindmáig több száz embert tartanak nyilván eltűntként.

Az ukrán külügyminisztériumban egyébként ma közölték: engedélyezik, hogy az orosz konzulátus kapcsolatba lépjen Koszjakkal. Akit hamarosan a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője is meglátogat.

(4)  Alekszej Szelivanov valaha az ukrán Védelmi Minisztériumban dolgozott, a miniszter tanácsadójaként. Látva, hogy mi folyik – és hogy ami folyik, az szöges ellentétben áll katonai esküjével – megcsömörlött, és a Donbasszba szökött. Jelenleg a Luganszki Népköztársaság (LNR) belügyminisztériumában dolgozik.

Terrorállam-e Ukrajna? (XVIII.)

(5)  Már ez is jelentős előrelépés, a kezdetekhez képest. A saját russzofóbiájától megkergült világ készséggel hitelt adott (túlnyomó részt ad még ma is) az ukrán propaganda legképtelenebb állításainak is. Amelynek kiindulópontja, hogy Oroszország agressziót, népirtást követett el, és követ el mindmáig Ukrajna ellen. A Donbasszban mindmáig ironizálás tárgya például, hogy amikor egy ukrán katonai gép 2014. június 2-án kazettás bombát dobott a luganszki kormány székházává lett korábbi megyeháza épületére, Valerij Bolotov akkori miniszterelnök dolgozószobáját véve célba – akkor nem a kazettás bomba robbant (az éppen arra járók közül kioltva nyolc ember életét és huszat megsebesítve), hanem „a szakadárok által az ukrán gépre kilőtt rakétát az ablakokban működő légkondicionálók térítették vissza az épület felé”. Az ukrán bűntettekre adott legprimitívebb, ám leggyakoribb magyarázat, hogy „az oroszbarát szakadárok saját magukat lövik, hogy ezzel az ukrán hadsereget feketíthessék be”. Ez egyébként éppenséggel az ukránok kedvelt propagandafogása. A leghírhedtebb ilyen akciójuk volt az általuk hét hónapja már megszállt Mariupol város egyik lakótelepének lövetése volt, „Grád” sorozatvető rakétákkal, 2015. január 24-én. Akkor éppen a második minszki megállapodás előkészítéséhez gondoltak hangulati elemet kölcsönözni: úgymond, (a várostól keletre állomásozó) donyecki néphadsereg lövi így a várost. Videóra is vették a pusztítás megrázó nyomait: 117 ember vesztette akkor életét (arra persze ügyeltek, hogy erre egy szombat délután kerüljön sor, amikor a rakéták tüzébe került óvodákban és iskolákban nem voltak gyerekek). Igazán fájintosnak ígérkezett a világméretű propaganda kampány, amikor váratlanul beütött a krach: több helyi lakos is észrevette, hogy a rakéták nem kelet, a néphadsereg, hanem északnyugat, az ukrán hátország felől érkeztek. Így tehát a már hangoló ricsajzenekart rögtön leállították.

https://youtu.be/F58m7M5DyCE