Lehet forrás az orosz gázon kívül is, de csak jó drágán

Lehet forrás az orosz gázon kívül is, de csak jó drágán

JELENLEG NORVÉGIA JELENTHETI AZ ELSŐDLEGES MEGOLDÁST AZ EURÓPAI IMPORT NÖVELÉSÉRE

Az orosz–ukrán konfliktus alaposan átírta és fel is gyorsította az Európai Unió energiaforrások sokféleségére és a fenntartható fejlődésre való átállását célzó törekvéseit. Annak ellenére, hogy 2022 nyarán a földgázt az unió tiszta energiahordozóvá nyilvánította, annak lehetőségét is vizsgálta, hogy miként váltható ki más beszerzési forrásokkal az orosz gáz. A földrajzi helyzet, a kiépült infrastruktúra, illetve a még épülőben lévő cseppfolyós gáz (LNG) rendszere hosszabb átállást vetít előre. Így a hagyományos, saját európai termelésből származó energiahordozók, mint a szén, a lignit vagy a fa szintén előtérbe kerülhetnek.

Az Európai Parlament 2022. június végén zöld jelzést adott az Európai Bizottság javaslatának, amely a gáz- és az atomenergia-ágazat egyes tevékenységeit is beemelte a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek közé. Mivel már javában zajlott az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus, az EU inkább arra a szempontra helyezte a hangsúlyt, hogy a gáz átmeneti terméknek számít a megújuló és a hagyományos, fosszilis energiaforrások között felhasználásának kisebb környezeti kockázata miatt, mivel jól kiegészíti az alternatív energiahordozókon alapuló termelést.

Mindeközben az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése szerint globális szinten 2021-ben a megújuló energia kapacitásbővülése új rekordot döntött, hat százalékkal csaknem 295 GW-ra nőtt, annak ellenére, hogy a világjárvány okozta ellátási láncok kihívásai, az építkezések késései és a nyersanyagok rekordszintű árai továbbra is fennállnak. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése alapján a megújuló energiaforrások kapacitása 2022-ben várhatóan tovább növekszik, több mint nyolc százalékkal, és eléri majd a 320 GW-ot. Ez esetben azonban a gáz teljes kiiktatása hosszú távon nem jelenthet megoldást, éppen a megújulók időjárásnak való kitettsége miatt.

Szükség van tehát a korábbi vezetékes import növelésére különböző partnerországokból. Norvégia jelenleg az európai gázimport növelésének elsődleges forrása. Az idén az Európai Unió megegyezett Norvégiával, hogy az észak-európai ország több gázt biztosít, ami megerősíti az EU-val való energiaügyi együttműködést.

Algéria, Niger és Nigéria a több évtizedes, 4128 km hosszú transzszaharai gázvezetékprojekt újjáélesztését fontolgatja. A projekt Nigériában kezdődik és Algériában ér véget. A vezeték ezután összekapcsolódik a meglévő, Európába tartóval. A becslések szerint a gázvezeték 13 milliárd dollárba kerül, és évente akár harmincmilliárd köbméter gázt is képes lesz a kontinensre továbbítani. Azerbajdzsán 2021-ben 8,2 milliárd köbméter gázt exportált Európába, az idén pedig 12 milliárdot.

Az Egyesült Államok a tervek szerint 2022-ben további 15 milliárd köbméter LNG-t biztosít az EU-nak, amely 2030-ig mintegy ötvenmilliárd köbméter/évre bővülhet. Katar jelezte, hogy 10-15 százalékkal, vagyis 8-12 milliárd köbméterrel tudja növelni Európába irányuló exportját, de arról nem számolt be, hogy ezt a termelés növelésével vagy az Európán kívüli export Európába irányításával érné el. Brüsszel a gáztárolók nyolcvanszázalékos töltöttségét irányozta elő, az EU-ban a tárolók éves felhasználáshoz viszonyított aránya ezzel együtt is 29,2 százalék. Így azok nyolcvanszázalékos töltöttsége esetén is a felhasználás kevesebb mint negyede biztosított – hívta fel a figyelmet az Oeconomus tanulmánya.

Ezzel szemben megjegyzendő, hogy Magyarország (65,9 százalék) az európai uniós átlagot (29,2 százalék) jóval meghaladó tárolási kapacitással rendelkezik, a tárolók nyolcvanszázalékos töltöttsége a felhasználás felét képes fedezni.

https://magyarnemzet.hu/gazdasag/2022/10/lehet-forras-az-orosz-gazon-kivul-is-de-csak-jo-dragan