Választási csalások a demokratikus világban

Választási csalások a demokratikus világban

A berlini alkotmánybíróság egy év elteltével a 2021-es választásokat érvénytelennek minősítette, mert súlyos rendszerszintű hiányosságokat állapított meg. Az ítélet értelmében a választásokat az összes berlini szavazókörben újra ki kell írni.

Jól emlékszünk még, amikor idén tavasszal a választások tisztaságáért aggódó magyar ellenzéki összefogás a szavazatszámláló bizottságokba aktivistákat toborzott. Így akarták megakadályozni a kormánypárt embereinek szerintük várható manipulációit. Húszezer önkéntes regisztrált a 20k22 (Húszezren a tiszta választásért 2022-ben) csapatába. „Jelentsd, ha választási visszaélést tapasztalsz!” – ez volt a jelmondat, ők pedig időt és energiát nem kímélve tízezer szavazókörben vizslattak, próbálták leleplezni a gyanús helyzeteket. Végül a 20k22 mindenre elszánt önkénteseinek csalódottan kellett megállapítaniuk, hogy nem csalt senki, és ha ők nincsenek ott, bizony akkor sem csalt volna senki. A választók és a szavazatszámlálók is becsületes emberek, fel sem merül bennük a csalás szándéka.

A választások tisztaságáért a demokratikus világ is aggódott. Az EBESZ kilencszáz független nemzetközi megfigyelőt küldött, akik két hónapon keresztül figyelték a kampány minden mozzanatát, a feltételezett visszaéléseket, hogy kellő időben a kellő csapást mérhessék a magyarországi hibrid rezsimre. Dolguk végezetlenül távoztak, a csalás leleplezése nemzetközi tapasztalataik ellenére nekik sem sikerült. Annyit tudtak megállapítani, hogy a magyarországi választások elmaradnak a nemzetközi normák szerint jól bevált gyakorlattól.

Hogy mi lehet a normáknak megfelelő gyakorlat, az az Egyesült Államokban és az utóbbi időben Németországban is jól látható. A berlini alkotmánybíróság a 2021-es választásokkal kapcsolatban annyi szabálytalanságot állapított meg, hogy a képviselőházi és a kerületi közgyűlési választásokat az összes választási körzetben érvénytelennek minősítette. Hibás, hiányzó vagy fénymásolt szavazólapok, túl kevés szavazóurna, többórás várakozási idő, a szavazóhelyiségek ideiglenes bezárása vagy időn túli nyitva tartása, hosszan sorolhatnánk a berlini szabálytalanságokat. A bíróság súlyos rendszerszintű hiányosságokat állapított meg, amik a mandátumok megszerzését és ezáltal a berlini parlament összetételét is befolyásolták. Nem mondták, de mindenki tudja, hogy baloldali irányba.

Berlin nemcsak Németország fővárosa, hanem egyúttal önálló szövetségi (város)állam is, vörös–vörös–zöld, azaz teljesen baloldali szenátussal. Az ő dolguk volt a választások megszervezése, és a sok szabálytalanság is az ő felelősségük lenne. Takarékosságra és a járványra hivatkozva egyszerre tartották a Bundestag, a berlini képviselőházi és a kerületi közgyűlési választásokat, ezt megfejelték még a berlini lakásszövetkezetek államosításáról szóló népszavazással. A választói korhatár nem azonos: a nagykorú állampolgárok az összes szavazólapot megkapták, de a 16 év fölöttieknek csak a kerületi választás lehetősége járt. A bizottságok felületességének köszönhetően mégis sok fiatal kapott neki nem járó szavazólapokat. Nem csoda, hogy azok gyorsan elfogytak, ezért néhol a kreatív bizottságok a hiányzó szavazólapokat fénymásolással pótolták. Egy idő után követhetetlen lett, ki voksolt szabályosan és ki nem. Kész szerencse, hogy Berlinben a halottak egyelőre még nem szavaztak.

A káoszt fokozta, hogy ugyanezen a napon tartották a berlini maratont. Száz országból majdnem ötvenezer ember futott keresztül-kasul a városon. Aki kicsit is otthon van Berlinben, az jól tudja, hogy a maraton megbénítja a várost, lezárják az utakat, lehetetlen a közlekedés. A maraton útvonalába eső szavazóhelyiségek valahogy eleve kevés szavazócédulát kaptak, az utánpótlás pedig az útlezárások miatt késett. Valahogy összekeveredtek a kerületek szavazócédulái is. Sem a választási bizottság, sem a választók nem vették észre, hogy nem a körzetük jelöltjeire szavaznak. Ennyi véletlen nem történik véletlenül. A káoszkeltés módszerét könnyen el lehet sajátítani, vannak kézikönyvek, és aktivistapolitikai szemináriumokon is tanítják.

A szabálytalanságok már a választás napján észlelhetőek voltak, botrány szaga terjedt a levegőben, de pár hét után elpárolgott. Több mint egy évig tartott, amíg több tucatnyi feljelentést követően a bíróság kimondta a csalás tényét, és elrendelte a választás kilencven napon belüli megismétlését. A tisztulási folyamat része, hogy most már a Bundestag-választásokat is egész Berlinre kiterjedően meg akarják ismételtetni. Az azonban nem megy olyan egyszerűen, azzal futni kell még néhány kört. Addig maradnak a 2021-ben megszerzett mandátumok a törvényhozásban.

Normális esetben a városvezetésnek előre fel kellett volna mérnie a helyzetet, felkészülnie a várható nehézségekre, de eszükbe sem jutott. Mint ahogy az sem jut eszébe a belügyekért felelős szenátornak vagy a főpolgármesternőnek, hogy ekkora botrány után le kellene mondani. Franziska Giffey – aki plagizált doktori disszertációjáról ismert – a szenátus nevében elfogadta a bírósági ítéletet, és mindenkit biztosított, hogy kormánya nem fog fellebbezni. Úgy látszik, globális baloldali tulajdonság a dolgok elkenése és a következménynélküliség.

Senki nem sikoltott fel az EBESZ-nél és az Európai Parlamentben sem annak hallatán, ami Berlinben történt, mert az a demokrácia velejárója. Jogállamisági problémák fel sem merültek Brüsszelben. Egyébként is, ha jó irányba csalnak, az biztosan a jó célt szolgálja. Meg sem kell bánniuk, anélkül is elnézik nekik. A balos repertoár bővítéséhez ajánlhatnánk a kékcédulás módszert is, az nálunk már 1947-ben bevált.

Rab Irén  a szerző történész

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20221121-valasztasi-csalasok-a-demokratikus-vilagban