Tűzszünet

Tűzszünet

Érdemes visszatérni a Moszkva által egyoldalúan meghirdetett ortodox karácsonyi tűzszünetre. Lehet ugyanis, hogy az ukrajnai háború lezárása után január 7-ét a történészek a háború fordulópontjának fogják tekinteni. Sajnos nem pozitív értelemben, hanem éppen ellenkezőleg. Nem elképzelhetetlen, hogy ez lesz az a nap, amikor a normalitás utolsó és legkisebb esélye is odalett.

Zelenszkij persze „csuklóból” az első percben visszautasította az orosz kezdeményezést, közölte, hogy ez a Kreml csapdája, ők bizony nem tartanak be semmilyen tűzszünetet. Az ukrán elnök még tizenkilencre lapot is húzott, mert azt javasolta az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ), hogy zárja ki Oroszországot a szervezetből. Ez az egyetlen olyan nemzetközi biztonsági alakzat, ahol minden olyan ország, amely az öreg kontinensen számít, egy asztalnál ül.

Szerencsére a tébolyult gondolkodás mellett megjelentek a józan hangok is, mert Helga Schmid, erősen ellenezte az ukránok ötletét. Az EBESZ főtitkára szerint továbbra is van értelme annak, hogy Oroszország az EBESZ tagja maradjon, mert egy nap ismét szükség lesz a tárgyalási csatornákra. Zelenszkij pedig pont ezeket a csatornákat igyekszik betömni.

Csak úgy megjegyzésképpen: nagyon is eljöhet az az a nap, amikor az ukrán elnök kér tűzszünetet, függetlenül mindenfajta ünneptől, csak azért, mert a hadi helyzet ezt kikényszeríti és ő lesz legjobban felháborodva, ha Moszkvából nemleges válasz érkezik.

Sokan, főleg a fizetett pesszimisták persze még csak szimbolikus jelentőséget sem tulajdonítottak az orosz tűzszünet meghirdetésének. Pedig igen is nagy jelentősége lett volna, ha betartja az ukrán fél. Olyan lett volna, mintha egy bezárt ajtót résnyire nyitunk ki, amelyen beszüremlik a fény.

Emlékezzünk csak vissza, a húsz évig tartó, 1955 és 1975 között zajlott vietnámi háborúra. Minden évben karácsonykor és holdújévkor a felek tűzszünetben állapodtak meg. Az amerikai és a vietnami katonák így legalább egy-két napig lelki békére találtak. Politikai értelemben pedig megvolt az ajtón az a szűk rés, amelyen keresztül a fény átjött, vagyis az egymást gyilkoló felek, legalább egy évben kétszer beszélni tudtak egymással, ha másról nem is, de legalább a tűzszünet feltételeiről.

Talán még az is szóba jöhetett, a harcoló felek annyira megbecsülik egymást, hogy hagyják a másikat, hogy saját hite legnagyobb ünnepét békésen megtarthassa. Mindez persze azt is jelentette, hogy a gyilkos gépezetben, csak akadt valamilyen közös pont, amely felcsillantotta a reményt, hogy a felek egyszer majd a tárgyalóasztalhoz is leülnek a tűzszünet jegyében, ami aztán elvezet a tényleges békekötéshez. A békekötés napja is eljött, mert 1973. január 27-én írták alá Párizsban azt a békeszerződést, amely hivatalosan is lezárta az Egyesült Államok részvételét a vietnami háborúban. Maga a vietnami konfliktus csak két évvel később, 1975. április 30-án ért véget.

De mindehhez az is kellett, hogy előzőleg a harcoló felek legalább szóba álljanak egymással. Elméletileg az ukrajnai háború esetében egy ilyen tűzszünet megtartása még egyszerűbb lett volna, mint ahogy ez Vietnámban történt. Mind a két fél ortodox keresztény hitű. Így van egy közös pont, ami minden vérengzés ellenére összeköti a két felet. És mégse jött össze a tűzszünet, ami azt is jelenti, hogy bezárult az ajtó, nem jön át rajta fény, remény sincs a nyers katonai erőszak közepette egy csepp emberséget is találni.

G. Fehér Péter a szerző főmunkatárs

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20230110-tuzszunet