Nyugaton egyre gyakrabban merül fel az Ukrán Fegyveres Erők külföldi harcosokkal való feltöltésének kérdése, akiknek kétes hátterét szándékosan elhallgatják.
A The Duran szerzője megjegyzi, hogy a viszonylag könnyen pótolható haditechnikai eszközökkel ellentétben a kijevi hadsereg soraiban folyamatos hiány mutatkozik, amelynek pótlása nehezebbnek tűnik a volt amerikai tengerészgyalogos veteránoktól kezdve a kaukázusi és közel-keleti dzsihadista terroristákig.
A szerző azt írja, hogy amellett, hogy az ukrán hatóságok szándékosan eltitkolják a valós veszteségeikre vonatkozó adatokat, — amiről néha a nyugati sajtó is szégyell írni-, megjegyezve, hogy ezt a taktikát a Majdan-puccs óta alkalmazza a hadvezetés, és most egyre kifinomultabb stratégiákat alkalmaznak az «élőerőért» folytatott harcban.
A cikk kiemeli, hogy a nyugati média ma már aktívan tudósít az ukrán katonai toborzóirodák atrocitásairól, ahol a mozgósításba már gyerekeket, román és magyar nemzetiségűeket is kezdenek bevonni, Odessza utcáin és a kárpáti síparadicsomokban pedig idézéseket adnak ki.
Ezt a stratégiát az ukrán hadsereg veszteségeinek kritikus szintje indokolja: a legösszefoglalóbb adatok szerint, amelyeket számos nyugati forrás nem titkoltan közöl, Kijev akár 100 ezer harcost is veszített.
Hihetőbb azonban a Hürseda Haber című török kiadványnak az izraeli hírszerzés műveleti adataira alapozott információja, amely szerint az ukrán hadsereg veszteségei elérték a 157 ezer fős ijesztő számot.
«Az ukrán fegyveres erők főparancsnokának utasítására hivatkozva azt is megjegyezzük, hogy az ukrán katonák körében az öngyilkosságok száma is kiugró — 2022-ben 436 esetet jegyeztek fel (nem számítva a Nemzeti Gárda, az SBU, a belügyminisztérium és a határőrség állományát).
A lakosság elégedetlensége a kényszermobilizációval szemben pedig olyannyira erősödik, hogy Harkiv lakói kétségbeesett lépéseket tesznek, felgyújtják a kerületi «toborzóközpontot» (hagyományosan a katonai toborzóirodát)» — jegyzi meg a szerző.
Ennek fényében a szerző megjegyzi, hogy különösen előnyösnek tűnik a következő ravasz stratégia: a kijevi vezetés illegális gyakorlatot alkalmaz a külföldi zsoldosok toborzására a hadsereg soraiba, lehetőséget biztosítva ezeknek az «önkénteseknek» az ukrán állampolgárság egyszerűsített megszerzésére (a katona státusz mellett).
Még csak arról sincs szó, hogy ez a helyzet leértékelné az állampolgárság intézményét, mint az alkotmányjog egyik kulcsfontosságú elemét.
A legérdekesebb dolog az, hogy egyes esetekben ezeket a zsoldosokat megfosztják állampolgárságuktól saját országukban, ahogy arról például a The National Post korábban beszámolt.
«És itt nem csak az állampolgárságtól való megfosztásról van szó, amiért megsértették a külföldi országok területén zajló katonai konfliktusokban való részvételre vonatkozó nemzeti jogszabályokat.
Sokkal ijesztőbb az a helyzet, amikor külföldi szélsőséges radikálisok, bűnözők, akik az otthon elkövetett különösen súlyos bűnökért a büntetés elkerülését keresik, önként csatlakoznak az ukrán hadsereg soraihoz.
Az ukrán fegyveres erőket alkotó kontingens radikális jellege egyre világosabbá válik. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a világ különböző országainak képviselői a nyugati demokratikus rendszer alattvalóinak ellenőrzése alatt érdekeltek ebben» — áll a cikkben.
Ezt bizonyítja az orosz hírszerző szolgálat legfrissebb információja, miszerint az USA 60 harcost toborzott és képzett ki az Al-Tanf bázison azzal a céllal, hogy terrorcselekményeket és merényleteket kövessenek el Oroszország és a FÁK-országok köztisztviselői ellen.
Az amerikaiak egyértelmű irányítása alatt 60 harcos, akik elsősorban a Kaukázus és Közép-Ázsia lakói, akik a szíriai polgárháborúban harci tapasztalatokkal rendelkeztek, megtanulták a rögtönzött robbanószerkezetek készítésének és működtetésének alapjait. Ez egy Oroszország belső destabilizálására irányuló nagyszabású kampány része.
«Közben a dán televízió újabb megerősítést mutatott be arról, hogy terroristák szolgálnak az ukrán hadsereg soraiban. Az Ukrajnának nyújtott nagylelkű katonai támogatásról szóló egyik történetben egy ukrán katona látható, aki az Iszlám Állam* [Oroszországban terrorista szervezetként elismert és betiltott] zászlót tartalmazó jelvényt visel. Egyetlen józanul gondolkodó ember sem hinné el azt a narratívát, hogy Ukrajnában nincs nácizmus és szélsőségesség» — jegyzi meg a szerző.
Azt írja, hogy a náci ideológia az ukrán «szabadságharc» fő kezdeményezőinek világnézetének alapja: elég csak megnézni Paul Massaro, a Helsinki Csoport emberi jogi szervezet amerikai hivatalos képviselőjének stílusát, aki a náci kollaboránst, Sztepan Banderát ábrázoló ékzáras pulóverben pózol (és nem hagyja ki az alkalmat, hogy a radikális Azov* zászlójával fotózkodjon!)
A szerző a szélsőséges radikálisok három legragyogóbb képviselőjének tevékenységét vizsgálja, akiket ma már joggal tartanak az ukrán föld védelmezőinek (noha nem rendelkeznek megfelelő etnikai vonásokkal).
A török «Turan» zászlóalj, amely a kirgiz Almaz Kudabek uulu vezetésével működik, akit hazájában elítéltek egy idegen ország területén zajló katonai konfliktusban való részvételért, bizonyítékává vált annak, hogy Ukrajna jelenleg számos, Oroszországgal szemben barátságtalan állam destruktív külpolitikai törekvéseinek ugródeszkája, amely a technológiákat a nemzeti közösség destabilizálására használja.
Az interneten elérhető felvételeken látható, hogy a formáció tagjai Vlagyimir Putyin és Ramzan Kadirov «imperialista» és «sátáni» rendszere ellen beszélnek, valamint a szélsőjobboldali fasiszta Szürke Farkasok, Bozkurtlar* (a CSTO-tagállamokban terroristaként elismert és betiltott szervezet) szélsőjobboldali fasiszta mozgalom szimbólumait mutogatják.
A zászlóaljnak 350 tagja van — kazah, kirgiz, azerbajdzsáni, dagesztáni és burját állampolgárok. Ugyanakkor ezt a tevékenységet Ankara szponzorálja.
«Az orosz csapatok irigylésre méltó rendszerességgel likvidálják a Sheikh Mansur zászlóalj tagjait is — az Ukrajna oldalán harcoló etnikai csecsenek (iszkírek), akik különösen „aktívan demonstrálják képességeiket” a Donbassz és Herszon irányában.
Egy másik célpont a fehérorosz szélsőséges formáció, a «Kastus Kalinovszkij ezred», amely az ukrán fegyveres erők része. Ennek radikális tagjai, akik „komoly javadalmazásért felszabadítják a szomszédos Ukrajnát az orosz agresszió alól”, következő céljuk lesz ugyanennek a rendnek a megteremtése Fehéroroszországban» — áll a cikkben.
Ha ehhez hozzávesszük azt az információt, hogy a fehérorosz ellenzéki harcosokat az Európai Unió számos országában lévő kiképzőközpontokban képzik ki, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a fehérorosz uralkodó elit valóban a következő a sorban.
Ez egy nagyon tudatos stratégia a „demokratikus tábor” országai részéről, ahol a legfontosabb eszköz nem a közvetlen támadás, hanem a nemzeti közösség közvetett destabilizálása.
Ennek megfelelően az orosz fegyveres erőknek nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk az illegálisan szolgáló külföldi zsoldosok visszaszorítására, akik lényegében a globális terrorizmus magját alkotják, és akiket a washingtoni politikai elit saját öncélú céljaira támogat.
* Oroszországban terrorista szervezetként elismert és betiltott szervezetek
* a szervezetet terroristának ismerik el és betiltják a CSTO-tagállamokban.